Meghökkentő eredményre jutottak magyar kutatók: szerintük sem gazdasági, sem technikai ok nincs arra, hogy az orosz gáz kivezetését elhalasszuk

Az orosz gázellátás megtartása a legtöbb válságforgatókönyvben szinte semmilyen mérhető hatással nincs a költségekre Ezért sem gazdasági, sem technikai ok nincs arra, hogy az orosz gáz kivezetését elhalasszuk – ezt állapították meg a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatói egy tanulmányban. 

Meghökkentő eredményre jutottak magyar kutatók: szerintük sem gazdasági, sem technikai ok nincs arra, hogy az orosz gáz kivezetését elhalasszuk

Az európai piacok LNG- kitettséget a kutatók gázpiaci modellezésen (EGMM) alapuló forgatókönyv-elemzéssel vizsgálták. A legfontosabb elemzett forgatókönyvek a következők:

• a Hormuzi-szoros lezárása,
• az amerikai LNG-ellátás megszakadása (1 és 3 hónapra),
• valamint e két esemény együttes bekövetkezése.

Megvizsgálták, hogy az uniós REPowerEU ütemterv végrehajtása vagy elhalasztása hogyan hatna ezekre a forgatókönyvekre, és azt is, hogy a hatások hogyan enyhíthetők a kereslet csökkentésével.

A modellezési eredmények alapján a közel-keleti válság miatt bekövetkezett 20 százalékos globális LNG-kínálatcsökkenés 48 százalékos gázszámla emelkedést eredményezett Európában, holott a katari LNG részesedése az unió ellátási szerkezetében csak 10 százalék. Az EU-n belüli áremelkedés egyenletesen oszlik meg a tagállamok között, mivel a belső csőhálózat kapacitása elegendő ahhoz, hogy kiszolgálja a változó irányú gázszállítási igényeket. Jelentős csővezeték-szűkületeket nem azonosított a REKK.

Áramlott a profit az USA-ba 

A válság fő haszonélvezője az amerikai LNG, mivel a szerződéses struktúra miatt (spot és DES szállítmányok állnak rendelkezésre, és átirányíthatók Európába) a piacon ez az elérhető, legrugalmasabb forrás, és az EU az hiányzó mennyiségeket amerikai LNG-vel pótolja. Az amerikai LNG két fő versenytársa, az orosz csővezetéken szállított gáz és a katari LNG a jelenlegi modellezett körülmények között nem állt rendelkezésre.

Az orosz gáz fokozatos kivonásával az amerikai LNG jelentős részesedést szerzett az EU-27 gázellátási szerkezetében, ezért a REKK megvizsgálta, hogyan hatna az amerikai LNG-ellátás csökkenése az uniós gázárakra. Megállapította, hogy egy egyhónapos kiesés átvészelhető az európai tárolókkal, és a megvásárolt amerikai mennyiségek csupán az év során időben eltolódnának, ami 3 százalékos emelkedést jelentene az EU gázszámláján.

A legrosszabb forgatókönyv árduplázással fenyeget

Már önmagában az amerikai LNG három hónapos kiesése miatt is 50 százalékkal nőne az európai gázszámla. Ha pedig az amerikai LNG-szállítások három hónapra leállnának Európába, és ez egy Hormuzi-szoroshoz hasonló válsággal párosulna, akkor az EU-27 gázszámlája 2026-ban 106 százalékkal, 2028-ban pedig 83 százalékkal emelkedne.

Ebben a legsúlyosabb forgatókönyvben a belső gázpiac különböző árzónákra szakadna szét:

• az Ibériai-félszigeten (Spanyolország és Portugália),
• valamint Közép- és Dél-Európában, különösen a Balkánon a legnagyobb áremelkedéssel kellene számolni.

Ezt az északnyugati piacokkal való korlátozott összeköttetések és a korlátozott tárolókapacitások okoznák.

Szerintük ha az EU elhalasztaná az orosz gáz tilalmáról szóló döntést, és továbbra is vásárolná az orosz csővezetéken keresztül szállított gázt, valamint orosz LNG-t a folyamatban lévő hosszú távú szerződések keretében, a gázszámla a legtöbb forgatókönyvben 1–3 százalékkal csökkenne.

Már kicsi Európában az orosz gáz súlya

Ennek a kis hatásnak az az oka, hogy 2025-re az orosz vezetékes gáz és az orosz LNG részesedése 12 százalékra csökkent, és nem jelentene jelentős alternatívát a hiányzó mennyiségek pótlására. Ezért inkább politikai döntés az EU részéről, hogy az amerikai LNG-ért vagy az orosz importért fizet-e magas árat geopolitikai konfliktusok idején. 

Az Oroszország által Magyarországgal és Szlovákiával kötött hosszú távú szerződések, valamint a nyugat-európai LNG-terminálokba irányuló LNG-áramlások a gázszámla növekedést 61 százalék-os szintre csökkenthetik, szemben az orosz gáz nélküli forgatókönyvben várható 83 százalék-os emelkedéssel.

Átalakulhatna a kereslet

A magas árak minden bizonnyal keresletoldali reagálást váltanak ki. Ez a modellezés nem vizsgálta, hogy a gázkereslet hogyan csökkenne, de a korábbi válság tapasztalatai alapján az energiahatékonysági intézkedések és a megújuló energiaforrásokra (főként napenergiára) való átállás lehet a leghatékonyabb megoldás.

A REPowerEU-stratégia a kereslet drasztikus csökkenésével számol – ami talán túl ambiciózusnak tűnhet –, de, ha ez megvalósul, a modellezett kínálati sokkok negatív árhatásait messze felülmúlhatják az előnyök. A REKK szerint ez még egy kevésbé ambiciózus cél mellett is lehetséges: ha az EU gázkeresletét az idei, évi 3608 trawattóráról (TWh) 2028-ra évi 2672 TWh-ra csökkentenék, az ellensúlyozná a Hormuzi-szoros lezárása által okozott negatív piaci hatásokat. Ez a két év alatt elérendő, mintegy 25 százalékos keresletcsökkenés nagyjából összevethető azzal a keresletcsökkenéssel, amelyet a korábbi 2022-23-as energiaválság idején piaci alapon sikerült elérni.

A kínálati hiány a megnövekedett hazai gáztermeléssel is csökkenthető.  2024-től 2025-ig az EU gáztermelése évről évre 10 százalékkal nőtt, de ez még mindig csak mintegy 370 TWh.

A tanulmány fő üzenetei a következők: 

• Európa elsődleges energiaellátási sebezhetősége eltolódott az orosz vezetékes gázról az amerikai LNG-től való erős függés felé. Ez egyes forgatókönyvek szerint USA piaci részesedése hasonló lehet az orosz gáz 2022-es ukrajnai invázió előtti szintjéhez.
• Az amerikai LNG három hónapos kiesése is 50 százalékkal növelné az európai gázszámlát. Ez a kockázat az amerikai LNG-től való nagyfokú függést mutatja és azt, hogy e függés fegyverként használható. (Ez egyébként nem lehetőség, hanem már tény.)
• A Hormuzi-szoros lezárása 48 százalék-kal növelheti az EU gázszámláját, ha pedig egyúttal három hónapra kiesik az amerikai LNG is, az akár 106 százalékos emelkedést is eredményezhet.
• A súlyos áremelkedések semlegesítésére a leghatékonyabb válasz az, ha a következő két éven belül 25 százalékkal csökken a gázkereslet.