Vona Gábor pártelnök történelmi sikerként értékelte, hogy a Jobbik színeiben induló Rig Lajos nyerte vasárnap a tapolcai időközi országgyűlési választást. Egy szavazókör eredményére még várni kell – ide kerülnek be a külföldről érkező voksok –, e nélkül, 99,1 százalékos feldolgozottság mellett Rig 35,2 százalékon áll, 261 vokssal vezet a kormányzópárt jelöltje előtt. Ezzel a Jobbik megszerezte történetének első egyéni sikerét, amin nem lehet csodálkozni: népszerűsége növekszik, miközben a Fidesz a közvélemény-kutatások szerint egy év alatt elveszítette szavazóinak harmadát.
Az ellenzéki pártok közül egyedül a populista fordulatot vett szélsőjobboldali, radikális Jobbik tudott profitálni a Fidesz táborának olvadásából. Ezzel nem csupán a centrális erőtér kezdett repedezni, hanem az a politikai stabilitás is, amelyet az jelentett, hogy a szélsőségek a politika partvonaláról figyelik az eseményeket, kormányzási esély nélkül. Nem egyszerűen egy ellenzéki párt győzte le a Fideszt, hanem egy olyan erő, amely kormányra kerülésével 180 fokos fordulatot hajtana végre Magyarországon.
A szélsőjobboldalról a szavak szintjén a populista jobbközépre igyekvő párt már a legnépszerűbb egyes társadalmi csoportokban, de az csak a programjából sejthető, hogy mit tenne, ha Vona Gábor lenne a miniszterelnök. A 2014-es országgyűlési választásra összeállított Hét vezér terv szerint vagy újratárgyalnák az „uniós kapcsolatunkat”, vagy kivezetnék Magyarországot az Európai Unióból. Utóbbi beláthatatlan következményekkel járna, hiszen az uniós források nagymértékben járulnak hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez: ezek nélkül gyakorlatilag nem lenne érdemi fejlesztés. A mély gazdasági visszaesés azonban nemcsak az uniós pénzcsapok elzáródása miatt köszöntene be, hanem azért is, mert az üzleti környezet romlana és a magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban már most is gyakran fölemlegett kiszámíthatatlanság korábban elképzelhetetlen ütemre váltana.
A Jobbik programjának fontos eleme, hogy megemelné a béreket. Ezzel a kormánypárt is próbálkozik jelenleg, ám komoly akadályok tornyosulnak előtte, főképp az, hogy a magyar termelékenység sokkal alacsonyabb a nyugati országokénál, vagyis egy gyors és jelentős béremelés rengeteg vállalatot tenne tönkre azonnal. Igaz, sokan érvelnek azzal, hogy ezekért a cégekért nem kár, mert úgysem hatékonyak, de az biztos, hogy a munkanélküliségi ráta megugrana, ha gyorsan kellene emelni a béreket – még ha a Jobbik azt írja is programjában, hogy „közmunkára és rabszolgamunkára nem épülhet magyar jövő”, és azt ígéri, hogy a kormányra kerülésük utáni első évben 100 ezer új munkahelyet hoznak létre. A Jobbik olyan problémákat is szeretne megoldani, mint a kivándorlás, a fiatalok lakhatási nehézségei, mindezzel pedig népesedési fordulatot szeretnének elérni. Azt azonban nem tudni, hogy honnan lenne pénz ezekre a programokra.
Persze, nem eszik olyan forrón a kását: a görög baloldali radikális Sziriza is drasztikus változásokat akart elérni, és egy ideig az euróövezetből való kilépést is lebegtették hatalomra kerülésük előtt. Egy idő múlva azonban már visszafogottabb hangot ütöttek meg, és most már a megegyezést keresik a hitelezőkkel – miután világossá vált, hogy a másik választás az államcsőd.
Nem működik a centrális erőtér
A Fidesz zsinórban a harmadik időközi választását vesztette el, míg tavaly ősz előtt utoljára 2000-ben nem nyertek időközin. Három választókerület eredményéből az egész országra érvényes következtetéseket levonni óvatosan kell, ám az így is látszik: a centrális erőtér doktrínája egyre kevésbé működik. Az új választási törvény megalkotásakor a kormánypárt azzal számolt, hogy a baloldal és a radikális jobb közt nincs átjárás, így hiába váltanának sokan kormányt, a Fidesz marad a legerősebb – mostanra kiderült, hogy ez így nem igaz. Az újpesti, a veszprémi és a tapolcai eredményekből is látszik: egyre több ellenzéki hajlandó majdhogynem bárkire szavazni, akiben meglátja a lehetőséget, hogy leváltja a kormányzó erőt.
