Ha a 2014-es évet nézzük, akkor a közös EU-s módszertan alapján Magyarországon 28,2 százalék a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek aránya, míg a létminimum alatt élők aránya 40 százalék körüli.
Kincses Áron, a KSH főosztályvezető-helyettese lapunknak kifejtette: „Bárkiben joggal merülhet fel a kérdés: hogyan lehet, hogy a létminimum alatt élők aránya magasabb, mint a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek értéke? Azaz, jelenleg az a látszólagos ellentmondás áll fenn, hogy többen élnek létminimum alatt, mint ahányan szegények. Mindez jogosan megkérdőjelezi a magyar létminimum mutató érvényességét, s így annak módszertanát is. A világ folyamatosan változik és ahhoz, hogy valós képet kapjunk róla, a módszertanokat hozzá kell igazítani” – mondta a kutató.
Kincses hangsúlyozta, mielőtt felmerülne, hogy bárki politikai okokat feltételez a háttérben, le kell szögezni, „a módszertanok megválasztása a KSH kizárólagos döntése és joga, ebben semmiféle politikai beleszólás nem elfogadható, és nem megengedhető.”
2012-ben merült fel először a létminimum számolási módszertanának megváltoztatása, de arról szó sem volt, hogy megszűnjön ez a több mint száz éves hagyománnyal rendelkező mérési forma. „Alapvetően négy problémánk van vele – fejtegette a szakember. – Az egyik, hogy a tartalom és a forma nincsen összhangban. Ha valaki meghallja azt a szót, hogy létminimum, akkor arra gondol, aki alatta él, az éhen hal. Közben erről nincsen szó. Továbbá a létminimum alatt élők nagy és heterogén sokaságot alkotnak.
A következő problémát példákkal lehet jól megvilágítani. A létminimum kosárban 12 kilogramm a friss és tartós zöldség fogyasztása fejenként (fogyasztási egységenként) havonta, az országban viszont ma átlagosan 4 kilót eszünk ennyi idő alatt. A létminimum kosár 4 kiló burgonyát ír elő, miközben az országos átlag 2,2. Átlagosan nem eszik egy ember havonta 2,4 kilogramm sajtot, 1,2 kiló cukrot, 7,7 liter tejet és így tovább. Ha ezeket az adatokat nézzük, sokkal több lesz a szegény, mint a valóságban. 1988-ban állították össze ezt a kosarat, 30 éve gyakorlatilag változatlan, megérett a változtatásra” – tette hozzá a szakember.
Kincses szerint a másik félreértés a létminimum körül, hogy személyi mutatóként kezelik sokan, miközben háztartási mutató. „Ha azt írja az újság, hogy egy ápolónő a létminimum alatt keres, annak nincsen értelme. Mert a létminimum számítása a teljes háztartás összes jövedelmét veszi alapul.”
De akkor – vetjük közbe – a szakszervezetek miért ragaszkodnak a létminimumhoz mint hivatkozási alap a kormánnyal folytatott tárgyalásokon? Kincses elmondta: „a szakszervezetek félreértelmezik a létminimum mutatót, mert nem veszik figyelembe, hogy a kereseteken kívül a társadalmi jövedelmek is benne vannak a számításban, vagyis a segélyek, és így tovább. A kulcsszó: háztartási mutató a létminimum, a jelenlegi létminimum nem szegénységi mutató” – magyarázta a szakember. Hangsúlyozta, a létminimum, mint mutató már évtizedek óta nem reális adatot hoz ki a magyar szegénységről, mert elavult a mérési módszere. „Ezért szükséges megváltoztatni, de nem megszüntetni, így a KSH is dolgozik rajta” – tette hozzá Kincses Áron.
Jelenleg ezek a számok forognak
Tavaly tízből négy magyar a létminimum alatt élt – derült ki a Policy Agenda kutatásából, a KSH régi számításai alapján. Egy felnőttnek, ha egyedül él, 88 ezer forint kellett ahhoz, hogy szükségleteit kielégítse, 660 forinttal több, mint 2014-ben. Egy tipikus, két felnőttből és két gyerekből álló családnak 255 ezer forintra volt szüksége az egy évvel korábbi 253 ezer után a nélkülözés elkerüléséhez.Relatív és abszolút szegénység „Kétféle megközelítése van a szegénységnek – mondja Kincses Áron. – Az egyik, megnézzük, kikhez képest szegény valaki, ekkor eljutunk a relatív szegénység fogalmához. A másik megközelítés, mire nincs pénze valakinek. Például létfenntartásra, emberi szükségletekre. Így jutunk el az abszolút szegénység fogalmához, amelyet a létminimum mérne hazánkban. Hogyan méri az EU a szegénységet? A jelenlegi uniós módszertan a lehető legbővebb halmazon veszi számításba a szegénységet. Nemcsak az anyagi értelemben vett szegénységet vizsgálja, hanem az emberek munkaerő piaci helyzetét is és az elérhető javak hiányát. Akik a három mutatóból egyben érintettek, azok szegények. Mik ezek?
1. Relatív jövedelmi szegények, akik az átlagjövedelem 60 százaléka alatt élnek.
2. Anyagi nélkülözésben szenvedők, akik a meghatározott kilenc probléma közül legalább háromban érintettek. Ilyen a hiteltörlesztéssel, lakhatással kapcsolatos hátralék, a lakás megfelelő fűtésének, a váratlan kiadások fedezetének hiánya, kétnaponként hús, hal vagy ezzel egyenértékű tápanyag fogyasztásának a hiánya, egyhetes üdülés, illetve személygépkocsi, mosógép, színes tévé, telefon hiánya.
3. Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, vagyis a munkaképes családtagok a munkaidő egyötödét fordítják munkára.
-->
