Az unió után Paks pörgeti majd a gazdaságot

Nem marad nagy mozgástere a választások előtt a kormánynak – derül ki a jövő évi költségvetéshez benyújtott középtávú prognózisból. A számok egészen 2020-ig vetítik előre a különböző kormányzati kiadásokat, ebből lehet megtudni, mire gondolt a kormány, amikor a Brüsszelnek leadott konvergenicaprogramban 2020-ig a GDP 1,2 százalékára mérséklődő deficitet jósolt. A számok persze csak részben vehetők komolyan: a programban sem számolnak semmilyen adócsökkentéssel vagy kiadási intézkedéssel, és ezeken a számokon is csupán a már ismert döntések következményeit, valamint a makrogazdasági pályát vezetik végig.

Érdekesség viszont, hogy mindennek ellenére a kormányzat 2018-ban már nem számol jelentősebb bevétellel a társasági adónál: az erre az évre a tervezett 400 milliárdról 690 milliárd forint közelébe emelt bevételi várakozás után jövőre 740 milliárd forintot várnak, ám ezt követően, 2018-ban már csak 526,5 milliárdot. Vagyis úgy tűnik, valamiért extra bevételt számolnak el ebben a két évben, ami szakértők szerint leginkább az adóhitel-kedvezményhez kötött elszámolást jelent (azt, hogy egy multi nálunk könyvel el egy nagyobb nyereséget, hogy éljen az adóhitel adta lehetőséggel).

A bevételek azonban a számok szerint dinamikusan emelkednek majd: az erőteljes béremelési ütem, a magasabb fogyasztás és a növekvő gazdaság pörgeti az szja-, a járulék- és az áfabevételi terveket is. Egyetlen soron sem jelenik meg persze az adócsökkentés szándéka sem, ami – tekintettel arra, hogy erről döntés nincs – nem is jelent nagy különlegességet. Más kérdés, hogy a kormányzat olyan adócsökkentést sem számol el, amit tulajdonképpen megígért: a bankokkal kötött megállapodás értelmében ugyanis a bankadó szintjét az uniósnak megfelelőre kellene visszavágni a 2017-es mérséklés után – ám a számok szerint ilyen nem lesz.

Más kérdés, hogy a kormányzatnak túl sok mozgástere nem lesz az adócsökkentésekre – legalábbis ha minden eddigi tervét meg akarja valósítani. A 2018-as tartalékszint ugyanis alig magasabb a 2017-esnél: csupán 130 milliárd forintot „rejtettek el” a középtávú kitekintésben nagyobb tartalékként, vagyis ez az az összeg, amelyet könnyűszerrel lehetne a fontossá váló kormányzati célok megvalósítására felhasználni. Miután az egy számjegyű szja bevezetése 600 milliárd forintba kerülne, ez az összeg erre nem elég – sőt a későbbi évek mozgástere sem engedné ezt a lépést. Az előretekintés szerint 2019-ben 213, 2020-ban pedig 388 milliárd forint mozgástér adódna. Így ahhoz, hogy az egy számjegyű jövedelemadót bevezessék, a kormányzatnak valóban minden más programot el kellene felednie – ahogyan azt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is elmondta a Világgazdaságnak a költségvetés benyújtását megelőzően adott interjújában.

A tervekből mindezeken túl persze az is kiderül, hogy a kormány már számol az uniós pénzáram megtörésével is: 2018 után ezermilliárd forinttal esnek vissza az uniós programok költései a büdzséterv szerint. Ennek helyét az állami költekezés veszi át, a kormány egyrészt a központi költségvetésen kívüli kiadásokkal számol – ami leginkább a paksi beruházást jelentheti.

a negyedik hónapban nem került hozzá nagy összeg, így a hónap végére kialakuló 145 milliárdos hiány alig 19 százaléka az egész éves tervnek, ami sosem látott kedvező eredmény. Ebben szerepet játszanak az uniós ciklusváltás miatti alacsonyabb a kiadások, míg a bevételeknél jelentős tétel a társasági adóban érkező extra.

a negyedik hónapban nem került hozzá nagy összeg, így a hónap végére kialakuló 145 milliárdos hiány alig 19 százaléka az egész éves tervnek, ami sosem látott kedvező eredmény. Ebben szerepet játszanak az uniós ciklusváltás miatti alacsonyabb a kiadások, míg a bevételeknél jelentős tétel a társasági adóban érkező extra.-->