Erre ma még nem lehet választ adni, de az áprilisi adatokból látszik, hogy éves alapon több helyen nem érjük el a bázisidőszak forgalmát. A március második felében tapasztalt vásárlási láz hamar alábbhagyott, a húsvét előtti bevásárlások érezhetően karcsúbbak voltak, mint tavaly. Károkat okozott, hogy a szezonális termékek iránti kereslet kifejezetten visszafogott volt, a folytatásban pedig sok múlik azon, hogyan alakul a vásárlóerő.
Elhelyezkedéstől és boltmérettől függően van jelentős eltérés az értékesítésben?
Maradva az áprilisi számoknál: 30-40 százalékos visszaesést több helyen lehet tapasztalni, igaz, vannak olyan boltok is, amelyek 10-15 százalék pluszt hoztak, de az utóbbira jóval kevesebb a példa. A belvárosi üzletek, amelyek hivatalokkal, irodákkal vannak körülvéve, ugyanúgy a kijárási korlátozások vesztesei, mint az idegenforgalomra építő, de most turisták nélkül maradó települések áruházai. A bevásárlóközpontokban kialakított egységek ugyanúgy visszaeséssel néznek szembe, mint azok, ahol nincs lehetőség a parkolásra. A teljes hálózatot tekintve az egy évvel ezelőtti bázis körül alakulnak a mostani eladások.
Mindez hosszabb távú következményeket is tartogathat?
Az első időkben az emberek inkább a nagyobb üzletekben szerezték be azt, amit szükségesnek ítéltek. Rövid idő elteltével azonban sokan találtak vissza a helyi, kisebb boltokhoz, felfedezhették, hogy ugyanazt a széles választékot megtalálhatják a lakóhelyükhöz közel is. A korlátozások bevezetésével felértékelődött, hogy helyben tudnak vásárolni, reméljük, ez az igény a veszélyhelyzet után is fennmarad. A vásárlóerő prognosztizált visszaesése is erősítheti azt, hogy az emberek inkább a helyi, kisebb üzletekben intézzék bevásárlásaikat. A növekedése, a jövedelemcsökkenés miatt azonban felértékelődhet az akciók szerepe, és – ahogy 2008 után is – a kereslet eltolódhat az olcsóbb élelmiszerek irányába.
Mit tapasztalnak, érdemes fenntartani a 9–12 órás idősávot a 65 év felettieknek?
A délelőtti órákban akár a felére is visszaesik az árbevétel, tizenegy és dél között alig van vásárló, ezt pedig a délutáni órákban tapasztalt növekedés nem mindig kompenzálja. A korlátozás különösen hét végén okoz gondot, főként azokon a településeken, ahol a bolt eleve délig tartana nyitva. Ezeken a helyeken most később zárunk, ami jelentős többletköltséggel jár. Nem az idősek lehetőségeit akarjuk csorbítani, de az eddigi tapasztalatok alapján szűkíteni, a 10–12 vagy a 11–13 óra közti idősávba lehetne tenni a számukra biztosított időt. A rászorulókat segíti a családjuk, az egyedül élők ellátására pedig működik az önkormányzatok és az önkéntesek segítő rendszere.
Fajsúlyos ágazati kérdés a kiskereskedelmi különadó is. Érinti-e
a pluszteher a Coopot?
Természetesen érinti. A Coop 1500 település 2300 pontján van jelen az országban, mivel azonban franchise-rendszerben működik, külön tulajdonosok és vevőközpontok vannak. Magától értetődő, hogy a többség árbevétele meghaladja az évi 500 millió forintot, ezért nem mentesül a kiskereskedelmi különadó megfizetése alól. Egyes tagjainknál könnyebben előteremthető tételről van szó, de van olyan egység, amelyet a kisebb mérték is súlyosan érint.
A különadó hozhat változást
a magyar tulajdonú boltok és
a külföldi hátterű láncok versenyében?
Valóban nincs olyan magyar tulajdonú piaci szereplő, amely beleesik a felső, 100 milliárd forintos éves forgalom feletti kategóriába, ugyanakkor az is igaz, hogy a multik csak ott vannak jelen, ahol biztosítható a boltszerkezetüknek megfelelő magas termelékenység, ezáltal ők a különadót is könnyebben kigazdálkodják. Nem lehet az almát a körtéhez hasonlítani, egészen más struktúrában működnek a hiper- és szupermarketek, illetve a diszkontok. Mi magyar láncként sok esetben a jövedelmezőségi szempontoktól függetlenül törekszünk a kistelepülések napi élelmiszer-ellátására. Csökkenő és idősödő lakosság, az országos átlagnál alacsonyabb egy főre eső jövedelem jellemző, üzleti szempontból pedig magasabb költségszint, alacsonyabb hatékonyság. Előbb-utóbb támogatni kell mindazokat a vállalkozásokat, amelyek élelmiszer-kiskereskedelmi tevékenységet folytatnak, mert az senkinek sem érdeke, hogy a települések legelemibb megtartó erejüket, a sok esetben egyetlen boltjukat is elveszítsék. Ez nemcsak a Coop ügye, hanem az egész országé.
Visszatekintve a pánikvásárlás időszakára, sikerült maradéktalanul kielégíteniük a többletkeresletet?
Volt, ahol a baromfi- és sertéshúsból vették a szokásos három-négyszeresét, de minden helyre jellemző, hogy hiány keletkezett lisztből, élesztőből, fertőtlenítőszerekből, egészségügyi papírtermékekből. Ezeket egy-két napos csúszással meg tudtuk oldani, de sokszor minden lehetséges forrást fel kellett kutatni.
A sertéshústermékek drágulása már a járvány előtt megkezdődött az afrikai sertéspestis következtében, a baromfitermékeknél szintén a szűkös árualap miatt tapasztaltunk néha extrém árnövekedést. Mindkét esetben visszatértek a korábbi árak, a sertés- és baromfitartóknak ma már inkább az a gondjuk, kinek, hová adják el a termékeiket. A fogyasztó most még inkább árérzékeny, kevésbé tolerálja, ha tovább növekszik, mondjuk, a zöldség vagy a gyümölcs ára, de ez igaz lényegében az összes árucsoportra. A tartósan gyenge forint az importból vagy importált alapanyagból származó termékek árát növeli, de a beszállítóink az extra kereslet miatti munkaerőigényre vagy a szállítási nehézségekre hivatkozva is emeltek. Igyekszünk tompítani ennek a hatását, de nem lehet teljes egészében átvállalni az ártöbbletet.
A kormány és az agrárkamara is a hazai termékek vásárlását ösztönzi, ezzel is védve a gazdaságot. Rendelkezésre áll ehhez a szükséges árualap?
A gyártói márkák esetében 80, a saját márkás termékeknél pedig 90 százalék feletti arányban itthon előállított termékeket találhatnak a vevők a polcainkon. Ez a rendkívüli helyzetben egy időre megváltozott, az importkényszeren túl azt is tapasztaltuk, hogy sok esetben a termelők kényszerintézkedései miatt a szállítói brandek vették át a márkatermékek helyét. Emiatt önmagában is az árszint emelkedését érzékelhették a vásárlók, továbbá nehezményezték, hogy a már megszokott, kedvelt, egyes saját márkás Coop-áruk átmenetileg hiányoztak a boltokból. A vészhelyzet rávilágít a magyar élelmiszer-termelés és -feldolgozás erősítésének fontosságára.
A mostani helyzet magával hozhatja a beruházások felfüggesztését?
A cégeink a nem napi kiadások korlátozására kényszerültek, az új, nagyobb beruházásokról a veszélyhelyzet után születhet döntés. A folyamatban lévő felújítási programok azonban jórészt folytatódnak, ezekben a hónapokban is adunk át új vagy felújított boltokat például Székesfehérváron, Városföldön, Putnokon, Ózdon, Miskolcon vagy Tibordarócon, de most fejeződik be egy logisztikai frissáru-raktár fejlesztése is. Vannak olyan beruházásaink, amelyek – bár a szakemberhiány miatt bizonytalan ütemezéssel – folytatódnak. Például Egerben, Szolnokon, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tervben van teljes üzletfelújítás vagy új bolt építése.
A nehéz helyzetbe került üzletek, vállalkozások mit tehetnek?
A forgalomcsökkenés miatt több helyen felülvizsgálták a nyitvatartást, van, ahol az extra bérköltséggel járó vasárnapon kevesebb üzlet nyit ki. A turisztikai övezetekben egy esetleges utószezonban reménykedve munkaidőkerettel próbálkoznak, de az is jellemző, hogy egyes munkatársak – elsősorban azok, akik például nyugdíjasként más jövedelemmel is rendelkeznek – fizetés nélküli szabadságon vannak.
Kijelenthető, hogy a járvány előtti időkre jellemző munkaerőhiány most érezteti a hatását?
A pánikvásárlások időszakában a hirtelen megnövekedett forgalom, a veszélyeztetett és a kisgyermekes munkatársak távolléte jelentős munkaerő-szükségletet okozott, amit túlórával, átcsoportosítással, összefogással oldottunk meg. A 2300 boltunkban normál esetben napi másfél millió vásárló fordul meg. Munkatársaink a rendkívüli helyzetben a veszélyeztetés ellenére érezték, érzik felelősségüket a vevők ellátásáért, hősként állnak helyt, amiért köszönettel tartozunk. Azután viszont, hogy a forgalom normalizálódott, sőt csökkent, sok helyen munkaerő-felesleg alakult ki. Hosszabb távon igyekszünk minden munkahelyet megtartani, bár a bizonytalan kilátások takarékoskodásra intik a vállalatokat.
Milyen módokon tudják segíteni
a dolgozókat?
Igyekszünk a megfeszített munkát honorálni, van, ahol vásárlási utalvánnyal, másutt pénzjutalommal vagy veszélyhelyzeti pótlékkal, az otthonról dolgozók esetében internethasználati pótlékkal. Ahol erre van mód, rendkívüli támogatást is kaphatnak a dolgozók.
Több fronton segítenek
A Coop üzletlánc tagjai a múltjukból átörökített szövetkezeti értékrendszer követőiként részei a helyi közösségeknek, azok aktív tagjai és támogatói a mindennapokban – hívta fel a figyelmet Pekó László. Pénz- és élelmiszer-adománnyal segítettek kórházakat, a nehéz helyzetbe kerültekről gondoskodó szervezeteket élelmiszerrel, tisztítószerekkel, több tonna áruval támogatták. A nagy tételben vásárló önkormányzatokat az engedményes áron túl a termékek kiszállításában is segítik.
