Sportos városi autót dobott piacra a Volvo

Mit csinál manapság egy gyártó, ha középkategóriás szabadidő-autójából sportverziót készít? Fog egy jó izmos dízel- vagy benzinmotort, mint ahogyan az Audi, a BMW vagy a Mercedes is teszi, és gyakorlatilag garantált a siker. Ehhez képest a Volvo, amely a fantasztikus öt- és hathengeres benzinesek nyugdíjazása óta nem éppen a sportosság felé mozdult el az utóbbi években, egy 405 lóerős hibriddel jelentkezik. Méghozzá egy olyan szabadidő-autóval, amely alatt kézzel állítható Öhlins futómű dolgozik, a fékrendszert pedig a japán Akebono szállítja, amely több mint egy évtizede partnere a McLaren Formula–1-es csapatának.

Mégsem csináltak bazári majmot az elegáns XC60-asból, a légterelők és a szélesítés ellenére megmaradt ízlésesnek. Egyszerűen nem látszik rajta, hogy mennyire gyors lehet. Merthogy a 2,0 literes, turbóval és kompresszorral támogatott benzinmotor a hátsó tengelyre épített elektromos egységgel 405 lóerőt produkál, ami 15 paripával több, mint a „sima” T8-asé. Power módban iszonyatosan nagyot tol a 670 newtonméteres rendszernyomaték a 2,2 tonnás testen, az 5,4 másodperces 0–100-as sprint és a nyomatékrugalmasság sem ad okot kétségekre.

És persze itt van a kompresszor jellegzetes süvítése, ami azt jelenti, hogy bár csak négyhengeres a motor, a hangélmény nagyon is stimmel. Ám kanyarból kigyorsítva érezni, hogy alapvetően fronthajtású a Volvo izomhibridje, mivel az első és a hátsó tengely között nincs fizikai kapcsolat, némi hajtási befolyás érezhető a volánon. A kormányzás meglepően indirekt, főleg hogy a futómű és a fékek döbbenetesek. Ugyan én nem látom magam előtt azt a Volvo-vásárlót, aki a gépháztetőt kinyitva kézzel állítgatja a gátlókat, de tény, hogy az Öhlins futóművet és az elöl hatdugattyús Akebono fékeket rendesen megdolgoztatni csak versenypályán lehet, ami azért kissé idegen egy testes, hibrid szabadidő-autótól. Egyébként is, a fékek adagolhatósága messze nem tökéletes.

Ugyanakkor az is tény, hogy a 42 kilométeres elektromos hatótávolság városi közlekedésnél ideális. Bár ez a plug-in hibrid sem villámtölthető, otthoni hálózatból sem lehetetlenség feltölteni, és azt is meg kell hagyni, hogy a 87 lóerős elektromos teljesítménnyel könnyedén tartható a városi forgalom ritmusa. A fogyasztás természetesen erősen használat- és töltésfüggő: ha nincs lehetőségünk külső forrásból áramot vételezni, akkor is simán elvan 8,0 literrel, ami nagyon jó érték egy 405 lóerős autótól. Az egyetlen felhasználási terület, ahol iszákos, az az autópálya. Állandó 130-nál csaknem 10 litert nyakal be, hiszen ilyenkor feleslegesen cipeli az akkupakkot és a villanymotorokat. Az autópályás közlekedést pedig azért emelném ki, mert a fogyasztást leszámítva tökéletes kilométerfaló az XC60 Polestar: ilyenkor már nem zavaró a betonkemény futómű, ellenben élvezhetjük a kabin magas komfortszintjét, ami a hangszigetelésből, a kényelmes ülésekből és úgy általánosságban az autó hangulatából fakad. Bár a központi rendszer kezelése menet közben továbbra is eltereli a figyelmet, a tárolórekeszek és a belső kialakítása nagyon praktikus, és alighanem a hibridnek meg lehet bocsátani, hogy 483 helyett 468 liter a csomagtartó kapacitása.

Az XC60-as alapvetően jutányosabb áron vihető haza német megfelelőinél, de a Polestar kivitelre beruházni nem olcsó mulatság. Hárommilliós felára az R-Design, 390 lovas T8-ashoz képest azt jelenti, hogy minimum 24,3 millió forintot kell a márkakereskedésben hagyni. A technika valamennyire indokolhatóvá teszi a felárat, az igazi kérdés persze az, hogy mennyire széles az a kör, amely pályaautókat megszégyenítő futóművet és fékeket keres egy hibrid szabadidő-autóban. Ugyanakkor nincs olyan vetélytárs, amely hasonlóan erős és valóban sportos, vegyes hajtású SUV-ot kínálna ebben a méretosztályban.

AM-összegzés

A Polestar-verzió koncepciójában érzek némi ellentmondást, hiszen mégiscsak egy 2,2 tonnás hibridről van szó, amely olyan futóművet és fékeket kapott, amilyet közúton lehetetlen kihasználni. Brutálisan megy, és lenyűgözők a képességei, de az autó hangulata, mérete és súlya miatt nyugodt vezetési stílusnál sokkal inkább élvezhetők az XC60-as alapadottságai.

Tetszett

• belső minőség

• kényelem, helykínálat

• nyers erő

• elektromos hatótávolság

Nem tetszett

• túlságosan feszes rugózás

• nagy tömeg

• nagy fordulókör