A vártnak megfelelően – elsősorban a tavaszi fagyok miatt – többségében gyenge hozamokkal szüretelik az almát a termelők. A korábbi 300-350 ezer tonnás termésbecslés valószínűleg helyes, bár erről csak november végén lehet majd pontosan nyilatkozni – mondta a Világgazdaságnak Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke.
Az össztermés feltehetően egyharmada lesz étkezési, a többi ipari minőségű. Ez jó esetben is 110-130 ezer tonna étkezési alma, pedig a belpiac kiszolgálására 140-150 ezer tonna kellene.
E hiány miatt a hazai készlet május–júniusig tart ki, utána nagy valószínűséggel importra szorul az ország jövő augusztusig – hasonlóan ahhoz, ahogy az idén is történt. Az étkezési alma piaca még így is jobban áll, mint az iparié, ahol nagyobb a hiány. A várt iparialma-mennyiség 200-220 ezer tonna, míg a magyarországi feldolgozók (döntően léüzemek) kapacitása 500 ezer tonna, vagyis
étkezési almából mintegy 20 százalékos lesz a hiány, ipariból 50 vagy akár 60 százalékos.
Hogy az étkezési almából kisebb a hiány, az annak köszönhető, hogy az ilyen minőséget termelő, korszerű intenzív ültetvényeken műszaki beavatkozások sorával fokozták a terméskötődést és a fagytűrő képességet. Ezek az ültetvények kisebb termésveszteséggel vészelték át a fagyokat, mint az ipari almát termelő idős vagy extenzív ültetvények, amelyeknél nagyobbrészt nem alkalmaznak ilyen technológiai megoldásokat.
Ha fagy éri a területet, bármennyire is épnek tűnik az onnan betakarított étkezési alma, a tárolhatósága kérdésessé válik – mondta a Világgazdaságnak Horváth Tibor, a Nagykálló-Tész Kft. tulajdonosa. Ezért ő nem is biztos benne, hogy az ipari almánál lesz nagyobb a relatív hiány. Érthetőnek mondta, hogy a termelők szeretnék a termésüket étkezési almaként értékesíteni, ám most nagyon kell figyelni a betároláskor, nehogy néhány hónap múlva kiderüljön, hogy nem jó a hűtőházban lévő alma minősége, és már csak nagy veszteséggel adható el.
A FruitVeB információi szerint az ipari almát 85-90 százalékban a léüzemek vásárolják fel sűrítmény-előállításra. A szezon augusztus közepén kezdődött, és – egy két-három forintos, rövid ideig tartó árcsökkenést leszámítva – a kilogrammonkénti felvásárlási ár azóta is 38-40 forint.
A gazdálkodók egy kicsit többet vártak, de mivel a termés gyenge, és egész Európában kevesebbet szüretelnek, megbékéltek az árszinttel.
Szeptember közepéig mindenki alapanyaghiánnyal kínlódott, csak nagyon visszafogott mennyiségeket dolgoztak fel. Azóta jobban beindultak a beszállítások, de az üzemek továbbra is csak úgy tudnak folyamatosan termelni, ha lelassítják gyártósoraikat. A FruitVeB alelnöke szerint október közepéig tarthat a főszezon, utána még két hétig érkeznek kisebb mennyiségek az üzemekbe. November elejére várhatóan befejeződik a léalma szedése, és talán az étkezési almáé is, ha az eső nem akadályozza a szüretet, mint az előző két hétben.
Gálából és goldenből a fagyok ellenére jó termés volt, az utóbbiból kifejezetten jó. Ennek Apáti Ferenc szerint az az oka, hogy tavaly keveset termett, pihent a növény, az idén pedig brutálisan sok volt a virág, és a fagy ellenére is maradt elég. Viszont a hagyományos piros fajták, az idared, a jonagold és a red delicious nagyon gyengén teremnek.
A gála kevésbé korszerűbb típusainál kilónként nettó 120–130 forint között voltak a termelői árak, ez a tartályládába szedett, tárolás, válogatás és csomagolás nélküli, első osztályú gyümölcsre érvényes. A korszerű gálaváltozatok 150–160 forintért keltek el. A golden, szintén a „fa alól”, első osztályú minőségben nettó 120–140 forintba került, a red delicious nagyjából gálaárban vagy kicsit afölött van, míg az idaredet és a jonagoldot a goldenek és a gálák közötti áron veszik meg a termelőktől.
