A gazdaságban öt csapdahelyzet azonosítható, amelyek elkerülésére mindenképpen szükség van a következő tíz évben, ha sikeres gazdaságot akarunk Magyarországon. Miként arról Orbán Viktor miniszterelnök is beszélt, az első a magas külföldi tulajdonhányad csapdája, a második az exportáló nagyvállalatok dominanciájának csapdája, a harmadik a negatív profitegyenleg csapdája, a negyedik a dualitás csapdája, az ötödik a vidék lemaradásának csapdája.
A magas külföldi tulajdonhányad csapdája a 2010 előtti időszakban volt egyértelműen tetten érhető. 2010 és 2020 között 51,6 százalékról 49,2 százalékra csökkent a külföldiek aránya a gazdaságban, jelenleg 14 ezer külföldi vállalat működik itthon. A külföldiek gazdaságon belül betöltött szerepe nemcsak árbevétel, hanem beruházási és termelési érték alapján is mérsékelt csökkenést mutatott, de továbbra is magas. Ezzel szemben az exporton belül erősen emelkedik a külföldiek részaránya, az exportdominanciájuk egyértelmű.
Árbevételalapon 2010–2020 között látványos volt az energetikában, a bankszektorban, valamint a médiában a magyar tulajdonú vállalatok részarányának emelkedése, ennek következtében a három kiemelt területen a hazai arány már bőven meghaladja az 50 százalékot.
Az energiaszektorban – amely a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás-szektort fedi le – 2010-ben a magyar tulajdonú vállalatok a teljes szektor árbevételének kevesebb mint 29 százalékát adták, míg 2020-ban már 56 százalékát.
Szintén markánsan növekedett a hazai tulajdon szerepe a bankszektorban, ahol az MKB Bank és a Budapest Bank hazai kézbe kerülése nyomán a 2010-ben 40 százalékos magyar tulajdoni arány 2015-ben már meghaladta az 50 százalékot, és 2020-ban elérte az 58 százalékot. A tulajdonosi arányok alakulását a médiaszektorban legjobban a film-, videó- és televízióműsor-gyártás adatai alapján lehet vizsgálni. Jól látható, hogy e területen 2010 és 2020 között 24 százalékról 50 százalékra emelkedett a hazai tulajdonú vállalatok árbevételének aránya. A lapkiadókat is tartalmazó kiadók körében is jellemző volt az elmúlt tíz évben a hazai arány emelkedése.
A kiemelt ágazatok mellett számos szektorban emelkedett a magyar tulajdoni részarány az elmúlt tíz évben, és meghaladja az 50 százalékot. A hazai tulajdonú vállalkozások árbevétel alapján számított részaránya hagyományosan magas a humánegészségügyi és a szociális ellátás ágazatban (pl. a magánkórházak is ebben a szektorban vannak), a vendéglátó szektorban, az építőiparban, az ingatlanhasznosító és a szállítás-, valamint a raktározásszektorban. Ezeken a területeken a magyar tulajdoni részarány 2020 végén meghaladta a 70 százalékot.
A kereskedelemben, az élelmiszergyártásban és a turizmusban 50–70 százalék között van a magyar cégek aránya.
Számos szektorban – habár emelkedett a magyar tulajdon részaránya – továbbra is a külföldi vállalatok adják az összesített árbevétel több mint felét. A biztosítószektorban és a távközlési iparágban is alacsony, 10 százalék körüli a hazai tulajdon aránya, és csak kismértékben nőtt az elmúlt években. Ezen változtathat az Aegonon és Unionon belüli állami tulajdonszerzés. Az építőanyag-ipari vállalkozásokat is tartalmazó, nem fém ásványi anyagokkal foglalkozó szektorban is érdemi a külföldi cégek részaránya, és meghatározó tulajdonosváltások nem igazán voltak tapasztalhatók az elmúlt években. A szűken vett építőanyag-iparnál (11 építőanyag-gyártó szektor és 2 bányászati szektor) a legfrissebb adatok szerint 40–50 százalék között van a hazai tulajdon részaránya, azonban a legfontosabb szereplők szinte kivétel nélkül külföldi tulajdonban vannak.
Az élelmiszer-kiskereskedelmen belül, ha a nem szakosodott bolti vegyes kiskereskedelmet vizsgáljuk – amely a kiskereskedelem csaknem felét adja, és döntően az élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelmi üzletláncokat tartalmazza –, a magyar tulajdoni részarány 40 százalék alatt van.
Összességében tehát jókorát léptünk előre a magyar tulajdon nagyobb térnyerésében a főbb ágazatokban, de mint látható, vannak olyan szektorok, ahol még bőven van lehetőség a térnyerésre.
