Megszületett az a rendelet, amely egyes uniós irányelvek hazai jogrendbe történő átültetésén keresztül a magyarországi ivóvíz minőségének javítását célozza. Hatálya az emberi fogyasztásra szánt víz minőségi követelményeire, az ivóvízhez való hozzáférés javítására és a vízminőség-ellenőrzés rendjére terjed ki. Van néhány kivétel is, ilyen a természetes ásványvíz, a gyógyvíz vagy a napi átlagban 10 köbméternél kevesebb vizet szolgáltató vagy 50 főnél kevesebbet kiszolgáló vízellátásból származó olyan ivóvíz, amely nem közösségi ellátásra szolgáló saját célú ivóvízműből származik.

Győr, 2019. május 9.Dolgozók vízmintát vizsgálnak a Pannon-Víz Regionális Önkormányzati Víziközmű-szolgáltató Zrt. minőségvizsgáló laboratóriumában, Győrben 2019. május 9-én. Ezen a napon adták át a cég központi telephelyén elkészült minőségvizsgáló laboratóriumot és kapcsolódó  létesítményeit.MTI/Krizsán Csaba Győr, 2019. május 9.
Dolgozók vízmintát vizsgálnak a Pannon-Víz Regionális Önkormányzati Víziközmű-szolgáltató Zrt. minőségvizsgáló laboratóriumában, Győrben 2019. május 9-én. Ezen a napon adták át a cég központi telephelyén elkészült minőségvizsgáló laboratóriumot és kapcsolódó létesítményeit.
MTI/Krizsán Csaba
Fotó: Krizsán Csaba / MTI

A víz akkor minősül ivóvíznek, ha nem tartalmaz olyan egészségkárosító összetevőt, amelyet a rendelet felsorol, illetve legfeljebb csak olyan mennyiségben vagy arányban, amit a rendelet felső határként megszab. A módosítás jellemzően szigorításokat tartalmaz az eddigi előírásokhoz képest. Az említett összetevők közé mikroorganizmusok, paraziták, kémiai, fizikai vagy radiológiai anyagok tartoznak. Ezeken felül az országos tiszti főorvos vagy a népegészségügyi szerv további paramétereknek szabhat határértéket. Az akkor még küszöbön álló szigorításról a Világgazdaság már beszámolt, például arról van szó, hogy az eddiginél több összetevőre kell vizsgálni az ivóvizek minőségét, csökken egyes egészségre kockázatos anyagok megengedett aránya, a magánkutaktól pedig a közműves hálózat használata felé kell terelni a lakosságot.  

Ellenőrzés, jelentés, javítás

A kormányrendelet bizonyos esetekre (adott paramétereknek való nem megfeleléskor) meghatározza a tűrhető minőségű ivóvíz fogalmát is, kikötve, hogy ha nem zárható ki egyértelműen az egészségi kockázat, akkor javítani kell a víz minőségét. Az országos tiszti főorvos minden év február 15-ig teszi közzé a honlapján az újonnan megjelenő és egészségkockázatot jelentő paramétereket és a hozzájuk tartozó határértékeket, illetve frissíti a már nyilvántartottak listáját.  

Az ivóvíz minőségét – határértéknek való megfelelőségét – rendszeresen ellenőrizni kell. (Az e határértékeket ismertető táblázat a Magyar Közlöny idei 5. számában található meg.) Az ellenőrzéshez szükséges mintavétel helye függ a vizsgált összetevőtől, de értelmszerűen ott történik, ahol az ivóvíz a csapból vagy a tartályból kilép, illetve ahol palackba vagy más zárt edénybe töltik. 

Közintézményben, munkahelyként szolgáló épületben a megfelelő ivóvízminőséget az ivóvízhasználat tényleges helyén kell biztosítani.

Kizárólag olyan ivóvízzel és használati meleg vízzel érintkezésbe kerülő termékek hozhatók forgalomba, amelyek anyagai, összetevői szerepelnek az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) ezen anyagokat felsoroló listáin. Ezek az úgynevezett pozitív listák szerepelnek az országos tiszti főorvos honlapján. Hasonlóan nagy a szigor az ivóvízkezelő eljárásokkal kapcsolatban is: ezek közegészségügyi szempontú megfelelőségét a népegészségügyi szerv ellenőrzi egy legalább hat hónapos próbaüzemi vizsgálat során.

Sok minden az országos tiszti főorvosnál fut össze

Azok az ivóvízszolgáltatók, amelyek éves átlagban legalább napi 10 köbméter vizet szolgáltatnak, vagy több mint 50 fogyasztót látnak el, a már 2004 óta hatályos kormányrendelet szerint kötelesek azonosítani a vízkivételi pontjaikhoz tartozó vízgyűjtő területeket, és azokról ivóvízbiztonsági tervet készíteni. A tervnek tartalmaznia kell egy veszélyelemzést és kockázatértékelést arról, hogy romolhat-e annyira az adott víz minősége, ami kockázatot jelenthet az emberi egészségre. Ha igen, akkor az adott kockázat elhárítása érdekében az illetékesnek intézkednie kell. Az ivóvízbiztonsági tervet évenként felül kell vizsgálni, változásairól a népegészségügyi szervet 30 napon belül írásban tájékoztatni kell.

Az országos tiszti főorvos elkészíti és honlapján közzéteszi a házi vízelosztó rendszerre, valamint a kapcsolódó termékekre és anyagokra vonatkozó általános kockázatértékelést, amely az ólomkockázat terén kitér az elsőbbségi létesítményekre és a Legionella baktérium által okozott fertőzési kockázatra is. Ezen összefoglaló értékelését hatévente felülvizsgálja.

Haladék is adható a vízminőség-javító beruházásra

Az ivóvíz-szolgáltató gondoskodik arról, hogy az ivóvíz minőségét egy ivóvízvizsgálatra akkreditált laboratórium a népegészségügyi szervhez legkésőbb minden év január 31-ig benyújtott és a népegészségügyi szerv által évente jóváhagyott ivóvízvizsgálati program szerint ellenőrizze. Az e vizsgálatokkal, a határérték-túllépésekkel, a szennyezés veszélyével járó rendkívüli eseményekkel, valamint az ivóvízminőség-javító intézkedésekkel kapcsolatos adatok, információk rögzítése, folyamatos tárolása és kezelése céljából a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) működteti a Humvi rendszert. Az élelmiszerüzemi célú ivóvíz élelmiszeripari vállalkozásoknál történő vizsgálatának eredményeiről a Nébih gyűjti az adatokat. 

Az emberi egészségre veszélyes ivóvíz fogyasztását és felhasználását a népegészségügyi szerv, az élelmiszerüzemi célú víz felhasználását az  élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a veszély mértékének és az egészségkockázatnak a mérlegelése alapján haladéktalanul megtiltja vagy korlátozza, ha valamely vízminőségi jellemző meghaladja a rendeletben meghatározott értéket, de akkor is – függetlenül a határértékeknek való megfelelés teljesülésétől –, ha egyéb, az egészségre kockázatot jelentő szennyező anyag van jelen. (Itt van lehetőség némi mérlegelésre.)  

Az NNK adott esetekben és legfeljebb három évre haladékot adhat az ivóvízminőség javítására a szolgáltató kérésére, ha a derogáció nem jelent veszélyt az emberi egészségre, és az adott térségben az ivóvíz szolgáltatását más, észszerű módon nem lehet fenntartani.

Megvannak az eljáró hatóságok is  

A kormányrendelet által kijelölt eljáró hatóság az ezer köbméternél kevesebbet szolgáltató és ötezer főnél kevesebb fogyasztót kiszolgáló ivóvízellátó rendszerek esetében a járási hivatal, az ennél nagyobb vagy a járás határán átnyúló ivóvízellátó rendszerek esetén a fővárosi és vármegyei kormányhivatal, a vármegye határán átnyúló ivóvízellátó rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a vízkivételi mű és a vármegyehatár között a hatáskör szerint érintett fővárosi és vármegyei kormányhivatal, a vármegyehatártól a szomszédos, hatáskör szerint érintett fővárosi és vármegyei kormányhivatal.  Az élelmiszeripari vállalkozások olyan, saját tulajdonú és saját területen lévő vízlétesítményei esetében, amelynek vizét kizárólag az élelmiszerüzem használja, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv jár el.