Becslések szerint idén a GDP-arányos államadósság 70 százalékra csökkenhet, de természetesen alakulhat ennél kedvezőbben vagy kedvezőtlenebbül is, attól függően, hogy miképp alakulnak az energiaárak, illetve beérkeznek-e az uniós források – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, miután a héten megjelent a Pénzügyminisztérium tavalyi államháztartási jelentése.
2022-ben annak ellenére folytatódott adósságráta mérséklődése, hogy a vártnál nagyobb lett a költségvetés eredményszemléletű hiánya, sőt a bruttó hazai termék arányában számított 73,5 százalékos tavalyi adósságmutató még ez előzetes terveknél is sokkal jobb lett, eredetileg 76,1 százalékkal számolt a kabinet, igaz, gyökeresen más makropálya mellett.
A szakember ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az inflációnak van egy rég látott, kevésbé kártékony hatása, ez pedig az államadósság elinflálódása: míg korábban kinőttük az adósságot, mivel a reál-GDP-növekedés mérsékelte az adósságrátát, most inkább elinfláljuk.
A magas, 15 százalék körüli fogyasztói áremelkedésnek és GDP-deflátornak köszönhetően a bruttó hazai termék nominális értéke idén 73,5 ezermilliárd forint körül alakulhat a tavalyi 64 ezermilliárd után, miközben az államadósság 50,5 ezermilliárdra emelkedhet, tehát a gazdaság méretéhez képest csökkenhet az mértéke. Attól függetlenül, hogy ki mit gondol az adósság elinflálásáról, az azért jól látható, hogy az inflációval sokkal gyorsabban épülhet le az államadósáság, mint a 2010-es években, amikor kifejezetten nyögvenyelősen, évente csak 1-1 százalékokat sikerült lefaragni. A 70 százalékos adósságszint eléréséhez akkor nyolc évre volt szükség, most a legutóbbi, a koronavírus-járvány alatt történt megugrás után elég lehet három év is, amivel akár már jövőre elérhetjük a pandémia előtti 65 százalékos mutatót.
„Az államadósság valamilyen mértékű elinflálása a mostani környezetben mindenhol jelen van, de biztosan nem hazánkra jellemző leginkább, hiszen nálunk az alapkamat viszonylag magas, illetve rendelkezésre állnak inflációkövető állampapírok is a lakosság számára, és a nem inflációkövető hozamok sem épp alacsonyak nemzetközi összevetésben. Az más kérdés, hogy a korábban kibocsátott, nem inflációkövető állampapírok esetében ez az elinflálás valóban jelen van” – magyarázta az elemző, aki arra is rámutatott, a kormányzat által elkészített makropályát nézzük, akkor
növekedés tekintetében inkább lefelé mutató, míg az inflációnál felfelé mutató kockázatokat látunk. Az előbbi a hiányt növeli, míg az utóbbi csökkenti, azaz összességében e két kockázat a költségvetési egyenleg szempontjából kioltja egymást.
Regős Gábor arra a kérdésre, hogy nem veszélyes-e, hogy az adósságon belüli devizaadósság-állomány 30 százalékra emelkedhet, azt mondta, devizaforrások bevonása önmagában nem baj, ez alapesetben lehetővé tesz olcsóbb finanszírozást, ám szerinte ehhez az szükséges, hogy a forint árfolyama ne gyengüljön.
Mint ismert, 2010 elején ez a szint 45-50 százalék körül mozgott, ami hatalmas kockázatot hordozott a magyar adósságfinanszírozás szempontjából, ám kitartó munkával 2019-re sikerült 20 százalék szorítani. „A koronavírus nyomán megnövekedett finanszírozási igény szükségessé tette a devizaforrások bevonását is, hiszen a forintban történő eladósodás költségei egy bizonyos mennyiség után jelentősen növekednek” – emelte ki az elemző.