A jogi érvek küzdelme tehát tovább tart, ahol a független szemlélő is csak első látásra csodálkozhat azon, hogy a Mol a megsemmisítő erejű fegyverek rejtegetése mellett miért bízott az előhúzott parittya biblikus erejében? Mélyebb összefüggések feltárásával viszont az tűnik valószínűnek, hogy a felperes gáznagykereskedő előtt a bíróság olyan kapu bezárt voltát mondta ki, amin igazából át sem akart menni.
Egy a vonatkozó törvény alkalmazására irányuló megállapítási kereset, avagy a jogforrási hierarchiát alapvetően sértő miniszteri rendelet elleni alkotmányossági panasz helyett olyan jogcímet "találtak", ami kielégíti a részvényesi érdekek védelmének kötelezettségét, egyúttal nem determinálja sem a Mol, sem az állam tárgyalási pozícióit.
A Mol kétségtelenül bravúros elterelő hadműveletet hajtott végre. Az államigazgatási jogkörben okozott kár elég erős jogcím ahhoz, hogy ne legyen nevetséges, de megfelelően gyenge ahhoz, hogy ne lehessen vele kétségek nélkül győzni. Ha mégis nyernek, az is jó, s ha nem, akkor olyan jogalap tekintetében keletkezik ítélt dolog, amely nem akadályozza a törvényes érdek újabb perben történő érvényesítését. Erre utal, hogy a kereseti követelés nem volt vagylagos, illetve nem kezdeményeztek alkotmánybírósági eljárást sem.
Az ítélet tehát -- a jogban nem szokatlan módon -- időlegesen megoldotta a fából vaskarika problematikáját. A Mol később újra perelhet, a kormány pedig elfogyaszthatja az ügy néhány napig friss politikai gyümölcseit. A nyomon követhető előadás kitűnően koreografált, de nem megismételhető produkció.
A Mol nyert ugyan némi időt, de az máris szorítja. Reméljük, hogy a felek -- az olajtársaság és az állam -- között hamarosan létrejön a mindkettőjük számára megnyugtató egyezség, ami nem sérti sem a tőkepiac, sem a gazdaság érdekeit, sőt megfelel a társadalom egyébként méltányos elvárásainak is. Ennek meg kell határoznia a jövőben követendő korrekt árképzési modellt, egyúttal megoldást kell találni az eddig felmerült kár rendezésére is. (A kár pedig már klasszikus fogalmában is tartalmazta az effektív vagyoncsökkenés mellett az elmaradt hasznot is.) Ellenkező esetben a Mol menedzsmentje egyre komolytalanabbá teszi magát azzal, ha nem áll elő a valóban épkézláb követelésével.
Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy a gáztörvény a "tartós működéshez szükséges nyereség" biztosításáról beszél. A rendelkezés értelmezése képezheti vita tárgyát, de a veszteség semmilyen összefüggésben sem értékelhető nyereségként. A gázpiac liberalizálásáig a Mol nem egy álomüzlet részese, de abból kára sem keletkezhet.
A cirkuszt most megkapta az egyébként ezt mindig igénylő befektető nép, de azért jár neki a kenyér is.