Trendkeresés

Az utóbbi három-négy hónapban igencsak elbizonytalanodtak a szakértők a magyar gazdaság állapotával kapcsolatban. Korábban elég jól fel lehetett húzni bizonyos sémákat, trendeket az éppen aktuális makrogazdasági helyzetre. "Az orosz válság miatt lassul a gazdaság" időszak után a "kilábaltunk az orosz válságból" korszak következett. Ennek megfelelően lehetett örülni a javuló egyensúlynak és a hat százalék körüli növekedésnek.
Nyár óta azonban egyre kevésbé látni tisztán a folyamatokat. Kezdődött a dolog az infláció váratlan (és váratlanul sokáig tartó) megugrásával. A dolog magyarázható volt külső sokkhatással, de az élelmiszerárak tartósan magas emelkedését már csak előre kiszámíthatatlan korrekcióként lehetett értelmezni. Ma sem mer senki egyértelműen nyilatkozni arról, meddig tarthat még ez az átlag feletti növekedés.
Az infláció után a Gazdasági Minisztérium zavarba ejtően rossz külkereskedelmi adatai keltettek feltűnést. Kezdetben egyszerű módszertani kérdésként kezelte a szakma a témát, mondván, tragikomikus az árudeviza-mérleg és a külkereskedelmi mérleg egyenlege közötti különbség. Az utóbbi két hónapban azonban az árumérleg is romlásnak indult. Az elemzők ma már csak félve mernek prognózist adni a következő havi mérlegekre, mert sohasem tudni, hogy egy konvergáló jellegű lépés következik-e be, vagy az év eleji tendenciák folytatódnak.
Az egyensúlyt kifejező adatok után a reálgazdaság számai okoztak fejtörést. Mindenki azt várta, hogy a dinamikus ipari termelési adatok mellett lehetetlen, hogy ne gyorsuljon a beruházások alacsony bővülési üteme. Erre minden várakozást alulmúló negatív index született. Ez már előrevetítette a harmadik negyedéves GDP-prognózisok tarthatatlanságát. Aki gyorsan lépett, még idejében módosíthatta előrejelzéseit (lefelé). A 4,6 százalékos jövedelemnövekedés az előző negyedévek 6,6, illetve 5,7 százalékos adatai mellett így is sokaknak meglepetést okozott.
A mostani helyzetben két-három forgatókönyv egyaránt jól védhető. Az egyik lehetséges magyarázat szerint továbbra is csak külső impulzusok kellemetlen, de ideiglenes következményeiről van szó, és hamarosan visszatérhetünk abba az idilli (és külföldi kutatók számára oly érthetetlen) állapotba, hogy a gazdaság dinamikus növekedését egyensúlyjavulás kíséri.
Egy másik lehetséges szcenárió szerint az utóbbi egy év kivételesen jó adatait kivételesen kedvező tényezők együttállása tette lehetővé. Mostantól kezdve hozzá kell szokni, hogy a gazdaság természetes növekedése valahol négy és öt százalék körül lehet.
Az is elképzelhető, hogy Mellár Tamásnak, a KSH elnökének van igaza, aki egy múlt heti konferencián úgy fogalmazott, hogy az eddigi erőteljes gazdasági bővülés könnyen sebezhetővé tette a gazdaságot, amely majd egy mérsékeltebb növekedés esetén stabilabbá válik.
Bármelyik változat is érvényes, a közös elem mindenképpen tanulsággal kell, hogy szolgáljon. Jelenleg Magyarország az átalakítást éppen befejező, kicsi, nyitott, a globalizáció kihívásaira választ kereső gazdaságok minden nyűgét, gondját a vállán viseli. Ebből a közgazdászok számára leginkább a változékonyság, a kiszámíthatatlanság látszik. Ez pedig különös felelősséggel ruházza fel a gazdasági életből egyre inkább kivonulni kívánó gazdaságpolitikát.

Madár István-->