Noha a magyar gazdaság az elmúlt években nemzetközi kitekintésben is figyelemre méltó -- évi átlagban jóval 20 százalék fölötti -- ütemben növelte exportját, mindeközben az Oroszországba és általában a FÁK-államokba irányuló kivitel csak szerény mértékben nőtt, így Oroszország részesedése a magyar exportból fokozatosan csökkent, napjainkra jelentéktelenné vált.
Oroszország és a FÁK-államok 2000-ben már 4 százalék körüli gazdasági növekedést produkálnak, az infláció jelentősen csökkent, a térség a gazdasági, társadalmi stabilizálódás képét mutatja. Bár 2001-ben és valószínűleg 2002-ben a növekedés üteme ezen országokban is mérséklődik, de még mindig jelentős marad, és az orosz inflációs ráta a várakozások szerint 10 százalék közelébe kerülhet. A hazai kivitel szempontjából külön hangsúlyozandó, hogy -- a 2000-ben bekövetkezett olajárrobbanás hatásaként is -- az orosz fizetési mérleg jelentős többlettel zárt, és 25 dollár/hordó olajárat feltételezve 2002-ben is mintegy 20 milliárd dolláros többlet keletkezhet az orosz fizetési mérlegben. A fizetőképesség oldaláról tehát a korábbi évekhez képest igen kedvező fordulat következett be, ami az amerikai terrortámadás után kialakult fejlemények tükrében tartósnak ígérkezik; mind a fizetőképesség, mind a megbízhatóság szempontjából az orosz piac egyértelműen felértékelődik.
A rendszerváltás után a magyar gazdaságpolitikában háttérbe szorult az orosz politikai és gazdasági kapcsolat. Ez talán némiképp érthető, különösen a gazdasági vonatkozása, hiszen a kaotikus belső jogi-pénzügyi viszonyok között az orosz fizetőképesség rendkívül alacsony szintre süllyedt.
2001 első nyolc hónapjában -- változatlan behozatali volumenek mellett is -- a magyar fél számára 1,4 milliárd dolláros hiány mutatkozik Oroszországgal szemben. Ugyanebben az időszakban az ország fizetési mérlegének teljes hiánya félmilliárd dollár körül alakul, a kereskedelmi mérleg deficitje pedig 2,5 milliárd dollár. A számok tehát azt mutatják, hogy a tavalyi fizetési mérleg hiányát meghaladta a magyar--orosz áruforgalomban keletkező deficit, és számításaink szerint a helyzet alapvetően ebben az esztendőben sem változik.
Nemzetközi összehasonlításban is szokatlan helyzet tanúi vagyunk: a kevésbé fejlett Magyarország külkereskedelmi egyenlege az igen fejlett Németországgal szemben pozitív, a jóval fejletlenebb, a nyersanyagbeszerzés szempontjából meghatározó jelentőségű Oroszországgal szemben pedig hatalmas deficitje van. Miközben tehát a fejlett országokkal folytatott kereskedelmünk összességében is kiegyensúlyozottá vált, az Oroszországgal kapcsolatos külkereskedelmi hiány külgazdasági egyensúlyunk legfőbb tényezőjévé lépett elő. Ami a hosszabb távú kilátásokat illeti: bár a beszerzési piacok diverzifikálásának hangoztatása fontos, de a gyakorlatban mégis inkább az a realitás, hogy az orosz energiaszállításoknak nincs igazi alternatívája. Különös tekintettel arra is, hogy az amerikai események után az oroszországi és a FÁK-államok energiaforrásai felértékelődtek a bizonytalanná, kiszámíthatatlanná vált arab forrásokkal szemben. Ebből következően a kialakult igen jelentős magyar--orosz áruforgalmi hiány kiegyenlítettebbé válásának egyetlen tényezője az Európában már versenyképessé vált magyar gazdaság kivitelének erőteljes fokozása.
És végül, a magyar--orosz gazdasági kapcsolatok újragondolásának szükségessége abból is fakad, hogy az EU-csatlakozás után a mostani igen jelentőssé vált külkereskedelmi áruforgalom 75-80 százaléka "belföldivé válik", a magyar gazdaság nyitottsága legalábbis gazdasági értelemben jelentősen visszaesik. A változatlanul megmaradó magyar--orosz áruforgalmi hiány súlya a közel egyötödére csökkenő forgalomhoz képest drámaivá válik. Ebből a szempontból is a magyar--orosz áruforgalom kiegyenlítettebbé tétele fontos gazdasági követelmény.
De van-e esély a hiány csökkentésére, a forgalom dinamizálására? Szerintem van. Gazdasági megközelítésben az igazi nehézséget az jelenti, hogy az orosz fizetőképes piacon a verseny igen erőteljes mind a beruházási, mind a fogyasztási termékek esetében. Ugyanakkor az orosz piac napjainkra annyira színessé vált, az ellentétek annyira jellemzőek, hogy mind a kis-, mind a nagyobb vállalkozások számára egyaránt kínálnak lehetőségeket. A kérdés csupán az, hogy a hazai cégek végre tudomásul veszik-e, hogy az orosz éppen olyan, mint a többi piac: érzékeny az árakra, fizetési feltételekre, a minőségre és a termékekhez kapcsolódó szolgáltatásokra, reklámra. A régi, kissé lekezelő megközelítés biztos bukás, de nem csak az orosz piacon.
Bár a gazdasági versenyképességi nehézségeket nem kívánom kisebbíteni, azt gondolom, hogy a korábbi évtizedekben létrejött különböző szintű és jelentőségű kapcsolatok, a magyar termékekkel kapcsolatos kedvező fogyasztói megítélések nem teszik lehetetlenné az orosz piac erőteljesebb meghódítását. Tudomásul véve, hogy jelenlegi exportunk esetleges megháromszorozódása is csupán jelentéktelen súlyt képvisel majd Oroszország importjában.
Számomra úgy tűnik, hogy gazdasági oldalról megvannak azok az előfeltételek, amelyek erősíthetik a magyar vállalatoknak az orosz piacon való erőteljesebb jelenlétét. Ezért az igazi probléma inkább politikai indíttatású, ami a magyar--orosz kereskedelmi kapcsolatokat alakítja. Anélkül, hogy mélyebben elemezném az állami, politikai kapcsolatok természetét és a magyar--orosz kapcsolatokat alakító tényezőket, itt csak arra szeretnék utalni, hogy két körülményt mindenféleképpen tudomásul kellene venni a hazai politikát alakítóknak. Egyrészt, hogy a nagyhatalmi pozíciók elvesztéséből fakadó általános presztízscsökkenés Oroszországot különösen érzékennyé teszi, így finomabb hangnem és új megközelítés kívántatik, ráadásul energiára elsősorban nekünk van szükségünk, és nem annyira az eladónak, bár a kölcsönös egymásrautaltság kétségtelen. Másrészt, bár Oroszországban is a piacgazdaság kiépítése folyik, a külpolitikai és külgazdasági kérdésekben az államnak mindig is megkülönböztetett jelentősége volt és lesz. Az állami, politikai szintű kapcsolatok dinamikusabbá tétele nélkül alig van esély az erőteljesebb piaci behatolásra. Magyar oldalról is szükséges az állami szerepvállalás erősítése, mert a korábbi kereskedelmi intézmények megszűntek, továbbá a különböző jellegű kockázatok kezelhetősége végiggondolt állami garanciarendszer működtetését feltételezi, és végül a kapcsolatok bővítése államilag egyeztetett, politikailag is megerősített és támogatott hozzáállást feltételez.
A "történelmi haragszomrád" talán egyesek számára dicséretes külpolitikai vonalvezetés, de meg kellen fontolni, hogy a magyar gazdaság mit fizet ezért, és a fizetett ár arányban van-e a sehova sem vezető dacossággal. Tíz évvel a rendszerváltás után itt az ideje, hogy az érzelmek helyett, a gazdasági egymásrautaltságot felismerve, a gazdasági érdekeket állítsuk az orosz--magyar kapcsolatok középpontjába.