Szülinapi túlburjánzás

Ötéves születésnapját ünnepelte szerdán Alan Greenspan Fed-elnök emlékezetes kijelentése az irracionális túlburjánzásról. Szavain akkor inkább mosolygott a pénzvilág, a tőzsdék folytatták emelkedésüket, és csak a tavaly tavaszi techlufi pukkadásakor jutott a befektetők eszébe az ominózus kifejezés.
Most szerdán viszont akár ismételhette volna magát a Fed-elnök. Igaz, hogy ez csak egy volt a sok emelkedés közül. Az idén is csak a tizenkettedik legnagyobb a Nasdaq esetében. Azonban Greenspan 1996-ban 6800-as Dow Jonesnál kezdett félni a részvénypiaci lufitól, ma pedig az index 10 ezer pont felett áll, alig 15 százalékkal alacsonyabban történelmi csúcsánál.
Ezzel persze semmi gond nem lenne, ha a gazdaság teljesítményével meg lehetne indokolni. De nem lehet. A piac egyetlenegy alapvető ok miatt emelkedik: általános várakozás az, hogy a jövő év második felében ismét növekedni kezd az amerikai gazdaság. Apró probléma, hogy a mai árak már a következő év növekedését is tartalmazzák. De erről legalább lehet vitatkozni: egyik makroadat jó, a másik rossz, a piac pedig előre jelzi az eseményeket. A cégeredményeknél viszont már most majdnem az a helyzet, mint 2000 elején: a fontosabb techvállalatok a jövő évi profitjukkal számolva már ismét 100-hoz közeli P/E (az árfolyam és az egy részvényre jutó nyereség hányadosa) mellett forognak.

A lényeg azonban nem itt van. Tegnap a nap elején a Dow is áttörte a 200 napos mozgóátlagot, ami a technicisták szemében a legfőbb vételi jel. A piacon még mindig hegyekben áll a pénz, amit valószínűleg akkor is részvényekre költenek, ha rossz hírek érkeznek a közeljövőben. Most a robogó vonat (vagy inkább a dühöngő bika) után szaladás időszaka van ? aki lemarad, az kimarad (a besszpiac utáni könnyű pénzkeresetből). A hangulat nem egyik napról a másikra változik, a részvényeseknek minden bizonnyal szép karácsonyuk lesz. Az viszont meglepne, ha a keserű kijózanodás évekig váratna magára.