Történelmi felelősség terheli most a Kúriát

A Kúria a hangos politikai kampányra kellő távolságtartással reagált, emlékezve és időnként emlékeztetve saját alkotmányos státuszára és kötelezettségére. E finom üzenetrendszer részeként értelmezhető, hogy a jogegységi eljárás lefolytatása iránti, hétfőn benyújtott indítvány lakonikus tömörséggel listázza a vizsgálandó jogi kérdéseket. Jelezve, hogy a bírót a törvény köti, nem zajos tüntetők kisebb-nagyobb csoportjának követelései. Vagy éppen a miniszterelnök üzenetei.

Az indítvány kérdései fundamentálisak, de némelyikük egyértelműen megválaszolható:

Devizakölcsön vagy forintkölcsön. A laikusok és némely bírói ítélet szerint a vitatott szerződés valójában forintkölcsön. A bank forintot ad az adósnak, az forintot fizet vissza, nincs is az ügylet mögött deviza.

A Polgári törvénykönyv kölcsönszerződésre és a pénztartozásokra vonatkozó szabályai erre teljesen egyértelmű választ adnak: a felek - a bank és az adós - egybehangzó szerződéses akaratnyilatkozata szerint a kölcsön összegét, az adós tartozását devizában határozták meg, kirovó pénzneme tehát az adott devizanem. Ennélfogva a tőketartozást az árfolyamváltozás semmilyen mértékben nem befolyásolja. Az adós tartozása nem a lerovó pénznemben, azaz forintban áll fenn, hanem devizában.

Az ügylet jogi minősítése szempontjából érdektelen az a kérdés, hogy volt-e mögötte deviza. Egyébiránt volt. A bankok teljes nyitott devizapozíciója a kérdéses időszakban pozitív volt, devizaeszközeiket részben mérlegen belüli devizaforrásokkal, részben mérlegen kívüli devizaswapokkal fedezték.

Ismeretes olyan bírói ítélet, amely szerint „a devizaalapú hitel forint hitel értékállandósági kikötéssel”, s a nyitott pozícióra vonatkozó szabályok csak prudenciális szabályok. Ez önmagában is értelmetlen. Ha ez forinthitel, akkor nincs benne deviza, nincs nyitott pozíció, nincs mit szabályozni, akkor a számvitelben is forintszerződésként kell nyilvántartani. Ez olyan hitel lenne, ahol a bank nominális tőkekövetelése folyamatosan változik.

Egy jogügylet lehet Janus-arcú, vegyes természetű, az azonban nem lehetséges, hogy ugyanazt a kölcsönszerződést a bankokra vonatkozó kogens közjogi szabály devizakölcsönnek minősíti, a diszpozitiv polgári jog alapján ítélkező bíró pedig forintszerződésnek.

Érvénytelenségi okok. A perekben gyakran hivatkoznak arra, hogy devizaalapú kölcsönszerződés jogszabályba illetve nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköző, uzsorás vagy más jogügyletet leplező színlelt szerződés. Nem az. Ezt a kölcsönfajtát számos jogszabály szabályozza, közel egy évtized alatt több százezer ilyen szerződést kötöttek az állami felügyeleti jóváhagyással a bankok. Amint az egyik bírói ítélet helyesen megállapítja: nem ütközhet a jóerkölcsbe az olyan szerződés, amelynek szabályairól az Országgyűlés törvényt alkot.

Tájékoztatási kötelezettség. A felek közötti információs egyensúlyhiány okán a bankokat tájékoztatási kötelezettség terhelte, amelynek a kockázatfeltáró nyilatkozat formájában eleget is tettek. A tájékoztatás kötelező tartalma azonban csak az árfolyamváltozásban rejlő kockázatra, mértékének előre nem látható voltára terjed ki. Az árfolyamkockázat mértéke ilyen időtávon definíciószerűen nem meghatározható, így az nem is szerepelhetett a tájékoztatásban. Az eligazodást legfeljebb a 2008-ig alkalmazott árfolyamsáv segíthette, amelynek gyenge szélén az euró értéke 324,71 forint volt, ezt a szintet azonban soha sem érte el a forint. Azaz eddig a szintig belátható volt a kockázat.

A clausula rebus sic standibus. És végezetül a Ptk. azon elve, amely lehetővé teszi a bíróság számára, hogy módosítsa a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában időközben beállott körülmény folytán a szerződés valamely fél lényeges jogos érdekét sérti. A bíróság a bekövetkezett sérelem és a lehetséges módosítással a másik félnek okozott hátrányt hasonlítja össze. Ebben a mérlegelésben a döntő elem az, hogy nem a szerződő felek közötti értékegyensúly tolódott el az egyik szerződő fél (a bank) javára a forintárfolyam gyengülésével. Az adós által eleve vállalt árfolyamkockázat okán a változatlan összegű devizatartozás törlesztéséhez az adósnak több forintra van szüksége. Az árfolyamváltozásból a banknak semminemű előnye nem származik.

Az árfolyamváltozás terhének a bankra történő hárítása viszont súlyosan felborítaná azt az értékegyensúlyt, amelyben az ügyfél az árfolyamkockázatot futja, a bank pedig az ügyfél nemfizetésének kockázatát. Egy ilyen döntés a tulajdonhoz való alapjogot sértené, ami nyilvánvaló ellentmondana a Ptk.-ban foglalt rendelkezés céljának.

Történelmi felelősség terheli most a Kúriát. Amiről dönt, az valójában nem kevesebb, mint hogy Magyarország jogállam-e. Ahol jogbiztonság van. Ahol a szerződésben vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell. Ahol szociális és gazdasági feszültségeket nem visszamenőleges hatályú jogértelemzéssel oldanak meg. Ahol legalább az igazságszolgáltatásban nem fenyegeti a gazdasági szereplőket az a veszély, hogy a játékszabályokat utólag határozzák meg a politika kedve szerint.