A falon túl

Az IMF-et büntetőjogi felelősség terheli a görög gazdaság jelenlegi helyzete miatt, az EKB pedig fojtogatja a görögöket – talán ez volt a két legerősebb mondata annak a tegnap elhangzott beszédnek, amelyben Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök minden eddiginél keményebben ostorozta országa hitelezőit. Azokat a hitelezőket, akikkel amúgy éppen megegyezni próbál Athén, hogy elkerülje az államcsődöt. A frakciója előtt tartott kirohanás azonban egyáltalán nem erre utalt, inkább úgy tűnt, mintha elszakadt volna a cérna: a remény és a reménytelenség, a kompromisszumkeresés és a vita különböző fázisai után tegnapra minden korlátot félrelökve bújt elő őszinte énje.

Naivitás lenne persze pillanatnyi elmezavart feltételezni a politikusnál, aki egyébként az egyezkedés és a megegyezés utolsó napjának tartott péntekre bejelentkezett a Kremlbe is. Inkább az utolsó, a legnagyobb összecsapásra készülő hadvezér csatakiáltása volt, hasonlóan harcos pénzügyminisztere, Janisz Varufakisz megnyilatkozásaihoz.

A harcos retorika számunkra is ismerős lehet, ugye? Az európai intézmények verbális földbe döngölését is megszokhattuk az elmúlt években, a valutaalap kipaterolásában pedig nekünk is komoly gyakorlatunk van.

Persze mi azt is megszoktuk már, hogy vezetőink – önszántukból vagy nem – az utolsó pillanatban mindig berántják a kéziféket, mikor rájönnek arra: Brüsszelt legyőzni nem is tudják, de nem is feltétlenül áll az érdekükben. Nyilván a görögöknek sem, míg azonban Magyarország különutas politikája megvalósításával aligha tudna komolyabb kárt tenni az európai rendszernek, a fal felé hajtó athéni vezetés nem csak saját magát törheti össze, de maradandó sebeket okozhat az EU-nak is.

Most, hogy Európa-szerte megint mindenki az utolsó, a legnagyobb összecsapást várja, talán azt is jó lenne látni, az új görög kormány megpróbálkozik-e azzal, hogy átmegy a falon, vagy Alekszisz Ciprasz és Janisz Varufakisz beéri azzal, hogy elment odáig.