A régióban bízhat a Zwack
Előállt végre osztalékjavaslatával a Zwack. Mégse kárhoztassuk a „késedelemért” a menedzsmentet, mert a társaság üzleti éve rendesen a naptári első negyed végén zárul. Amint azt a frissen közzétett közgyűlési meghívóban olvashatjuk, az igazgatóság a 2017. március 31-ével zárult üzleti évre összesen 2,127 milliárd forint, azaz részvényenként 1050 forint osztalékot javasol. Ami a névértékre vetítve 105 százalékot jelent, míg a szerdai közzététel napjának 17 500 forintos záróárához képest épp 6 százalékos osztalékhozamot ígér.
A tőzsdei kalendáriumokban az elmúlt évek osztalékfizetéseihez visszalapozva azt láthatjuk, hogy 2012-ben 900 forintot, 2013-ban 775 forintot, 2014-ben 2500 forintot, 2015-ben 1200 forintot, míg tavaly 850 forintot fizettek részvényenként. Az osztalékhozam pedig 5 és 20 százalék között mozgott. A mostani 6 százalék ugyan a hozamsáv alsó határát közelíti, ám arról sem szabad elfeledkezni, hogy a jelenlegi kamatkörnyezetben az 5 százalék feletti hozamok már kiemelkedőnek tekinthetők. Más kérdés, hogy korábban az évi kétszeri osztalékfizetés sem volt egyedülálló a Zwacknál: 2009-ben (1300 és 1000 forint) és 2005-ben (800 és 80 forint) is láthattunk rá példát.
Ritka madár a klasszikus osztalékrali a Zwack piacán. Ami önmagában nem csoda, hiszen a részvények fele a családé, egynegyede szakmai befektető kezében van, s a német kisbefektetők egy része is úgy ül a részvényein, mint az aranytojást tojó tyúk a tojásain. Tulajdonképpen az a meglepő, hogy 2014 tavaszán egyaránt láthattuk a 2500 forintos osztalékjavaslat liftszerűen emelkedő beárazását, majd kisvártatva annak zuhanásszerű kiárazódását. Ugyanakkor a 2015 első félévi árfolyam-emelkedés, mely 14 ezer közeléből 18 ezer forintig repítette pár hónap alatt a kurzust, lényegében két-három évi osztalékot is előre árazott.
A jelenlegi szinteken már részben beárazottnak tekinthető az 1050 forint, hisz az előrelátó befektetők másfél hónapja csipegetik a Zwackot. Erre utalnak a forgalmi adatok, és láthattuk, hogy április közepén a 16 680 forintos lokális mélypontról előbb a 17 250 forintos ellenállásig, majd a 17 500 forintos lélektani szintig emelkedett az árfolyam. Bár ez az elmúlt napokban kétszer is megfogta az emelkedést – nyilván azzal összefüggésben, hogy a piac a tavalyi 850 forinthoz hasonló mértékű osztalékra számított.
Nos, az 1050 forintos osztalék hírére tegnap 120 forintos réssel nyitott a kurzus. Az előttünk álló hetekben lehet azért még némi tere az emelkedésnek, különösen, hogy a tavalyi osztalék kiárazódása után 17 200 forintnál fordult a kurzus, s azóta jobbára e körül hintázott az árfolyam.
A szintén szerdán közzétett éves jelentés, melyben a 2016–17-es üzleti év eredményeit ismerteti a társaság, tovább erősíti azt a régi benyomást, hogy a Zwack sorsa a régióhoz kötött. A lendületes, év/év alapon 17 százalékos árbevétel-növekedés mértéke lényegében megegyezik a belföldi nettó értékesítés bővülésével, miközben az export gyakorlatilag változatlan. Még beszédesebb az export szerkezete: amíg az amerikai és a németországi értékesítés visszaesett, addig a román piacon kiugró a növekedés, az olasz piac pedig stagnál. A tengerentúli áttörés már egy évtizede várat magára. Nagy növekedési sztorit tehát nem remélhetünk a Zwacktól, ám a termékei iránti regionális érdeklődés töretlen, s ez azért stabil pályát biztosíthat a papírnak.
