Szeptember elsejével véget ért a nyári átigazolási időszak az európai topbajnokságokban. Több rekord is megdőlt a nyáron: még sosem költöttek ennyit a klubok, mind az öt nagy bajnokságban megdőlt a korábbi költési rekord, valamint az eddigi átigazolási csúcsot is átadták a múltnak. Ez utóbbihoz kapcsolódik a labdarúgás jövőjét is befolyásoló kérdés: mi lesz a pénzügyi fair playjel? Ugyanis a francia PSG talált egy-két kiskaput, amelyet ki is használ.
A nyár és a labdarúgás történetének eddigi legdrágább igazolása Neymar Párizsba szerződése volt – ráadásul hivatalosan a brazil támadó tette le a Barcelonánál a kivásárlási árának megfelelő összeget, mintegy 222 millió eurót. Neymar ezután kötött szerződést a katari tulajdonú klubbal, azaz mintha nem is a PSG fizetett volna érte. Ha ez még nem lett volna elég, a PSG leigazolta Kylian Mbappét is a Monacótól – a mindössze 18 éves francia csatárért Európa élcsapatai álltak sorba. Mbappét még trükkösebben szerezték meg a katariak, mint Neymart, ugyanis előbb kölcsönbe vették, s csak jövőre igazolják le végleg: ha hinni lehet a sajtóértesüléseknek, mintegy 180 millió euróért. Mindezek őrült összegek: Gareth Bale 2013-ban 101 millió euróért szerződött a Real Madridhoz, ezt döntötte meg tavaly a Manchester United, mikor is 105 millióért láncolta magához Paul Pogbát.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) vizsgálatot is indított a PSG ellen, hogy kiderítse, betartották-e a pénzügyi fair play szabályait. A szabály 2011 óta él, és azzal a céllal hozták létre, hogy az európai klubfutball pénzügyi rendszere egészségesen működhessen.
Leegyszerűsítve annyit jelent ez, hogy a klubok annyit költhetnek, amennyi bevételük van. Ettől szezononként 5 millió euróval azért el lehet térni, sőt még többet is lehet költeni, ha azt a tulajdonos közvetlenül kifizeti, azaz beteszi a klub kasszájába. A szabályok szerint három idényre – 2015 és 2018 között – 30 millió euró a felső határ. Ugyanakkor, ahol két játékosra több százmillió eurót el tudnak költeni, ott valószínűleg a tanácsadókra sem sajnálják a pénzt – legrosszabb esetben hoznak majd egy újabb katari szponzort, akinek a nevét néhány százmillióért ráírják a PSG mezére.
A Ligue 1-ben Neymart követően Keita Baldé volt a legdrágább igazolás, a szenegáli szélsőért 30 millió eurót fizetett a Monaco – ez Neymar kivásárlási árának 13,5 százaléka. A francia élvonalbeli klubok összesen 673 millió eurót költöttek – ez három „neymarnyi” pénz.
A Ligue 1 eddig nemigen fért oda a négy nagy bajnokság közé, sőt tavaly még az angol másodosztályban, a Championshipben szereplő csapatok is többet költöttek, mint a francia élvonal, most viszont csak az angol és az olasz bajnokság előzte meg a Ligue 1-et. Angliában is dőlt a rekord: a tévés jogdíjakkal kitömött Premier League-klubok 1,55 milliárd eurót tapsoltak el új játékosokra. A nagyobb bajnokságok közül legkevesebbet a spanyolok költöttek, 554 milliót, amivel ráadásul 116 millió eurós pluszban is zártak.
A nyári átigazolásokból összeállítottuk a legdrágább csapatot; a kölcsönbe igazolt játékosokat, mint például Mbappét vagy James Rodríguezt (Bayern) nem vettük számításba, és igyekeztünk „posztokra igazolni”. A 3-4-3-as hadrend összértéke így 777,8 millió euró, pedig az idei nyár negyedik legdrágább igazolása, Álvaro Morata (62 millió euróért szerződött a Realból a Chelsea-hez) már be sem fért. Összehasonlításként: a Transfermarkt a Bajnokok Ligája-címvédő Real Madrid teljes keretét 744 millió euróra taksálja.
