Jövő év májusában érvénybe lép egy uniós szabályozás az orvostechnológia területén, amelyhez Magyarországnak is csatlakoznia kell. Hogy állunk
a felkészülésben?
Az új rendeletének lényege, hogy megerősítse a betegek bizalmát az orvostechnikai eszközök iránt azáltal, hogy a korábbinál szigorúbb minőségi és biztonsági előírásokat fogalmaz meg. Ez a szigor Európa számára versenyelőnyt biztosíthat az ázsiai piacról érkező termékekkel szemben, és mérföldkő lesz az orvostechnológiai piacon a szektor hazai vállalkozásai szempontjából. A változás hatása az EU-csatlakozáshoz hasonlítható nagy felkészülést igényel a piaci szereplőktől és a jogalkotóktól is. Egyelőre sok a kérdőjel – részben azért, mert egy sor iránymutatás az Európai Unió jogalkotói részéről is az elmúlt hetekben született vagy az előttünk álló hetekben születik meg. Újra kell minősíteni a termékek minőségét tanúsító megfelelőségértékelő szervezeteket, egy év múlva várhatóan nem lesz kellő számú ilyen szervezet. Az európai piacon 58 minőségtanúsító van, de az új rendelet szerinti akkreditációt eddig mindössze kettő szerezte meg. A döntően exportra termelő magyar orvostechnikai ágazat számára az a tét, hogy át tudja-e ugrani a magasabbra helyezett lécet. Ha igen, az versenyelőnyt biztosíthat az egységes európai piacon, amely orvostechnikában a világ második legnagyobb felvevőpiaca. Az adaptáció viszont súlyos anyagi terhet ró a gyártókra és a forgalmazókra, az üzleti folyamatok alapvető újragondolására lesz szükség.
Mekkora a hazai orvostechnikai piac?
Becslések szerint évente 220-250 milliárd forint a belföldi kereslet ezekre az eszközökre. Ez igazán globális piac, ennek megfelelően Magyarországon többségében importeszközöket alkalmaznak. Az itthon gyártott termékek 60 százalékát külföldön értékesítik, ezen belül 90 százalék az EU-ban hasznosul. Az orvostechnikai eszközök spektruma rendkívül széles, a kötszertől az egészségügyi mobilapplikációkig terjed, ezért ez egy nagyon rapid módon változó piac. Az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) által képviselt vállalatok köre nyolc év alatt 11-ről 27-re nőtt. Nem akarunk mindenáron bővülni, körülbelül harminc olyan innovatív szereplő van a piacon, akikkel hatékonyan együtt tudunk működni.
Tapasztalatuk szerint a magyarországi közbeszerzéseknél mennyit nyom a latban az eszközök minősége?
Az orvostechnikai eszközök piacán a legnagyobb vásárló az állam, mivel a kórházak az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) tulajdonában vannak. A közbeszerzési értékhatár 15 millió forint, így szinte kikerülhetetlen a tendereztetés. Egy nagy kórházban évente akár száznál is több közbeszerzés történik, amelyet maga a kórház vagy központilag az ÁEEK bonyolít le. Ami a minőség kérdését illeti: Magyarországon általános közbeszerzési szabály, hogy csak a minőségi szempontok figyelembevételével szabad tendert kiírni. Ezzel szemben az orvostechnikai eszközök tárgyában külön indokolás nélkül bármely közbeszerzés kiírható kizárólag a legolcsóbb ár szempontja alapján. Sokkal inkább szolgálná a betegek érdekeit, ha minőségi és betegbiztonsági paramétereket is figyelembe vennének a tendereknél. Ez alapvető célkitűzése az ETOSZ-nak, emellett azért is küzdünk, hogy a közbeszerzések nagyobb terepet biztosítsanak a tisztességes piaci versenynek. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy kórház aktuális eszközszükségletének beszerzésekor egy tenderbe csomagolnak szakmai-piaci racionalitás alapján össze nem tartozó termékeket – egy elhíresült esetet említve: például egy CT-készüléket egy halottfagyasztó berendezéssel. Az így kialakított beszerzési csomagok csak több gyártó termékeiből állíthatók össze, mivel nincs olyan szereplő, amelynek a termékportfóliója a csomag egészét felölelné. A konkurens cégek azonban gyakran nem tudnak közös ajánlatot tenni – ez üzletpolitikai és akár versenyjogi szempontból is problémás lehet –, ezért a tenderen csak az egyes ajánlatokat összegyűjtő integrátor cégek tudnak elindulni.
Ez érzékenyen érinti a kórházakat?
Igen, mert szűkíti a gyártók versenyét, végső soron a kórház drágábban szerzi be a szükséges eszközöket. Ha viszont megfelelő termékcsoportokra osztanák a tendert, hogy közvetlenül a gyártók, forgalmazók tudjanak versenyezni, akkor sokkal több ajánlat érkezhetne, és intenzívebb lenne a verseny.
A kórházak évente újratermelődő 60 milliárd forintos adóssága az ETOSZ tagvállalatain csapódik le.
Az ETOSZ számára az egészségügyi ellátórendszer fenntarthatósága kulcskérdés, és az évente újratermelődő adósságállomány a rendszer fenntarthatatlanságát jelzi. Ha tágabb perspektívából szemléljük Magyarország pénzügyeit, akkor az elmúlt években számos makrogazdasági mutató javult, az államadósság, a költségvetési hiány, Magyarország külső kitettsége, de egy jóval kisebb pénzügyi dimenziójú probléma benne maradt a rendszerben, és ez a kórházak adósságállománya. Gyakorlatilag a kórházi beszállítók hitelezik az állami kórházakat, ez azért pikáns, mert egyébként minden olyan körülmény, amely az kialakulásához vezet, totálisan az állam kontrollja alatt áll. Az állam tulajdonában vannak a kórházak, az állam finanszírozza a kórházak által nyújtott szolgáltatásokat, az állam nevezi ki a kórházak vezetőit, az állam szabályozza, hogy milyen jogi keretek között szerezhetik be a termékeket, és még azt is megmondja, mennyi a fizetési határidő és mekkora a kamat. A beszállítók pedig ott állnak a sor végén, és arra várnak, hogy hozzájuthassanak a járandóságukhoz. Biztos vagyok benne, hogy ha a kormányzat végre rendbe tenné az adósságok ügyét, az megnyugtató helyzetet teremtene nemcsak a kórházi vezetők, hanem a betegek számára is.
Egy konferencián elhangzott, hogy Magyarországon a csípő- és térdprotézisek esetében a nemzetközi átlagnál magasabb az egy éven belül elvégzett revíziók száma. Ennek mi állhat a hátterében?
A minőségi anyagokból készülő protézisek rendkívül hosszú ideig használhatók. Egy korszerű csípőprotézis esetében a kihordási idő legalább tíz év. A nemzetközi adatbázisok szerint jó minőségű protézisek beültetése esetén rendkívül alacsony az újraoperálás aránya, jó néhány csípőprotézis esetében 5 százalék alatt marad a műtétet követő tízéves időszakban. A kedvezőtlenebb magyarországi újraoperálási ráta hátterében többféle tényező állhat, célszerű lenne megvizsgálni a kórházi fertőzések szerepét. Az ETOSZ előremutató kezdeményezésnek tartja, hogy az egészségbiztosító munkacsoportot hozott létre a hazai protézisellátás minőségének értékelésére, a most éppen inaktív munkacsoport tevékenységét mindenképpen indokolt folytatni. Le kell szögezni, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás keretében is elérhető több, a nemzetközi regiszterekben jól szereplő protézis. A magyar betegek érdeke, hogy az alacsony nemzetközi szövődményrátával rendelkező protézisek egyre nagyobb választékban álljanak rendelkezésre: ezt az érdeket kell szem előtt tartani a finanszírozási szabályok megalkotása és a protézisek közbeszerzése során is. Meg kell említeni azonban, hogy a revíziók esetében a kórházaknak folyósított közfinanszírozás ma nem fedezi a műtét valós költségeit. A ráfizetéses jelleg miatt a rosszabb likviditási helyzetű kórházak időnként megpróbálják elhárítani ezeket a műtéteket, és a betegeket egy másik kórházba küldik. A színvonalas betegellátás érdekében a revíziós műtétek finanszírozását növelni kell. Ehhez fedezetet teremthet az igazoltan alacsony nemzetközi szövődményrátával rendelkező protézisek alkalmazása, amivel csökkenthető a revíziós műtétek gyakorisága.
A digitalizáció elérte az egészségügyet is, mennyire bánunk jól
a betegadatokkal?
A digitális gazdaság nyersanyaga az adat, ez az egészségügyre is igaz. Az orvosi munkát segítő mesterséges intelligencia fejlesztésében még a világcégeknek is az okozza a legfőbb nehézséget, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű betegadat a mesterséges intelligencia tanításához. Magyarország számára nemzetközi versenyelőny, hogy több mint száz kórház állami kézben van, ezért nálunk óriási mennyiségű betegadat képződik egységes kontroll alatt. A hazai előny kiaknázásához azonban rendezni kell az egészségügyi adatok hozzáférésének jogszabályi hátterét. Ma a jogi környezet rendezetlensége akadályozza az adatvagyon hasznosításához szükséges befektetéseket. Azzal a javaslattal fordultunk az állami döntéshozókhoz, hogy alakítsunk ki egy világos és átlátható, a betegjogokat és az adatbiztonságot tiszteletben tartó szabályozást, amely ösztönzi a nemzeti egészségügyi adatvagyon kutatási, fejlesztési és innovációs célú hasznosítását. Ezzel az állam bevételt tudna generálni, az orvosok és szakdolgozók többletjövedelmet szerezhetnének, nőne az orvostudományi kutatások és a klinikai vizsgálatok száma, a magyarországi egészségipari és adatipari innováció világszínvonalúvá válhatna.
