Bizalmatlanság és előítéletek akadályozzák a rugalmas munkavégzés elterjedését Magyarországon – derül ki a Jobsgarden felméréséből, amely mintegy 450 munkavállaló és több mint 200 cégvezető válaszait tartalmazza. Bár a legtöbb cég szereti azt gondolni magáról, hogy rugalmas, ám a munkavállalóik ezt sokkal kevésbé igazolják vissza. A rugalmasság inkább egyéni, mint szervezeti szinten valósul meg.
A Praktiker egy kereskedelmi cég, az 1500 fős munkavállalói állomány 12 százaléka dolgozik rugalmas módon – mondta Márton Katalin, a cég HR-igazgatója a Világgazdaságnak. Hozzátette: igyekeznek az egyedi igényekhez alkalmazkodni, az édesanyák esetén – amennyiben erre igényt tartanak – a hétfőtől péntekig tartó, napi négy-, hat- vagy nyolcórás munkarendek egyikét alkalmazzák, hogy segítsék a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését.
A felmérésben a megkérdezett vállalatok csaknem 60 százaléka sorolta magát általánosságban az inkább rugalmas kategóriába a foglalkoztatás tekintetében, ám a felmérésben megkérdezett munkavállalók visszajelzései ezt nem igazolták. „Munkaerő-közvetítő cégként napi szinten tapasztaljuk, hogy a rugalmas munkavégzés ma már egyértelmű igény a munkavállalók részéről. Egy jó főnök, egy megértő csoportvezető, egy támogató osztályvezető a saját hatáskörében gyakran megadja azt, amit a szervezet nem, vagyis a rugalmasság inkább fű alatt valósul meg, a felső vezetés tudta nélkül” – mondta Paulovics Éva, a Jobsgarden ügyvezetője.
A rugalmas munkaidő a munkavállalók álma, de a cégek egészen máshogy gondolkodnak erről. Ahol most nincs lehetőség a teljesen rugalmas munkavégzésre, ott a felmérés szerint 88 százalékban a jövőben sem tervezik bevezetni. Van, amikor maga a tevékenység szab korlátot, például termelő- vagy egyes pénzügyi tevékenységet végző cégeknél, de ott sem nyitottak erre, ahol nincs ilyen akadály. Az elsődleges ok a bizalom hiánya – derül ki a kutatásból. Nem bíznak a munkatársakban, aggódnak a vezetői kontroll elveszítésétől: tudni akarják, ki mikor mit csinál, mennyit van egy nap a gép előtt, valóban dolgozik-e, amikor nem látják. Miközben a versenyszféra vezetőinek háromnegyede azt mondta, hogy kifejezetten sok home office lehetőséget biztosít, a dolgozók ezt nem igazolták vissza: a válaszolók nagyjából fele beszélt arról, hogy otthonról is dolgozhat. Sokan nem értik, miért kellene otthonról dolgozni, mikor van benn elég hely, többen hivatkoztak arra is, hogy IT-szempontból problémás lenne, és csökkentené a csoportmunka hatékonyságát, miközben a munkavállalók csaknem 80 százaléka nagyon is élne ezzel a lehetőséggel. Európában a munkavállalók 20 százaléka részmunkaidőben dolgozik, de a magyar átlag ennek legfeljebb a negyede. A felmérést kitöltő cégek csaknem 80 százaléka állítja magáról, hogy nála elérhető a részmunkaidő, de itt is folytatódik a tendencia: a munkavállalók szerint kisebb ez az arány. Elméletben nagy az igény a részmunkaidőre, de a gyakorlatban a válaszadók csaknem 60 százaléka nem akarna nyolc óránál kevesebbet dolgozni. Ennek egyértelműen a pénz az oka, mivel a fizetés jobb nyolcórás munkarendben.
Azoknak a cégeknek a 70 százalékánál, amelyeknél most sincs részmunkaidő, a következő egy évben sem tervezik bevezetni. A kutatás szerint az igazi fekete bárányok a szabadúszók. Miközben a szabadúszók száma rohamosan emelkedik itthon is, a felmérés szerint sem a cégek, sem a munkavállalók szemében nincs túl jó megítélésük.
A juttatások között a SZÉP-kártyának és a felszerelt konyhának örülnek a legjobban a kollégák – vélik a munkáltatók, ezzel szemben a munkavállalók szeretnének inkább saját maguk dönteni arról, hogy mire használják a pluszjuttatásokat, így náluk a pénzkifizetés (cafeteriában) és a magáncélra használható telefon áll az első helyen.
A részmunkaidőt nem alkalmazó cégek
70
százaléka jövőre sem
tervezi bevezetni az ilyen típusú foglalkoztatást
