Hecker Flórián | Nem fedi a valóságot az a napokban számos sajtótermékben közölt hír, amely szerint a román vásárlóerő megelőzte a magyar hasonló adatot – ez derül ki az Eurostat által korábban közölt statisztikák vizsgálatából. Az állítás alapja egy felmérés, amely a GfK nemzetközi piackutató intézethez köthető, és arra az eredményre jutott, hogy a román fővárosban átlagosan mintegy 10,4 ezer euró körül alakul az egy főre jutó vásárlóerő egy évben, miközben Budapesten ugyanez valamivel több, mint 9,2 ezer euró. Az összehasonlításról több cikk is született arra fókuszálva, hogy már a bukaresti vásárlóerő is – Prágához és Varsóhoz hasonlóan – lekörözte a magyar fővárosét.
Csakhogy az Eurostat hivatalos adatai szerint a vásárlóerő-paritáson számított magyarországi bruttó átlagkereset (13 824 euró) a V4-ek közül Lengyelországot és Csehországot követően a harmadik helyen állt 2018-ban. A visegrádi csoporton belül a magyar adat jobb lett a szlováknál, illetve a térségen kívüli Románia eredményét ugyancsak megelőzte. A vonatkozó mutató trendje kedvező pályát ír le, hiszen a 2010-től 2018-ig bekövetkezett növekedési mérték tekintetében Magyarország a V4-ek közül Lengyelországot követve és Csehországot megelőzve, az azonos dinamikájú Szlovákiával együtt a második pozíciót foglalta el. Ha nem a bruttó, hanem a nettó átlagkeresetek szintje adja az összehasonlítás alapját, akkor az látszik, hogy vásárlóerő-paritáson mérve Magyarország Romániát mintegy 20 százalékkal előzi meg. Ráadásul úgy, hogy a rangsorolás a hazai családi adókedvezmények kihagyásával történt. A hazai index nem csak a románnál jobb: a magyar átlagfizetés többet ér, mint a horvát, a litván, a szlovák, a lett és a bolgár.
Nem a mostani az első alkalom, hogy a sajtóban a magyar és a román jövedelmi viszonyokat egymáshoz mérik. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy Romániában 2018-tól kezdődően a munkáltatói adókat és járulékokat is beszámítják a bruttó kereset fogalmába, ami nagyban torzítja a kiindulási adatokat. A gyakorlatban mindez ugyanis csupán annyit jelent, hogy a román bruttó emelkedésének egy jelentős részét az adótartam növelése teszi ki. Mindez megfejelve a vásárlóerő-paritással tovább nehezíti az összevetést, hiszen a bruttó minimálbért nem, csak a nettót lehet elkölteni a boltokban. A közelmúltban a témában Suppan Gergely, a Takarékbank Zrt. vezető elemzője is publikált lapunkban, és arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben a román fogyasztási ráta valóban magasabb a magyarnál, a hazai háztartások nettó pénzügyi vagyona már mintegy 142 százalékkal magasabb. „Amennyiben a nagyságát is az életszínvonal részének tekintjük, már messze nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a román háztartások jobban élnek” – mutatott rá.
