BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Csökkent a nyugdíjpénztári tagok díjterhelése

A pénztártagok számára a nyugdíjpénztári megtakarításukat terhelő díjak mértéke meglehetősen nehezen megállapítható. Az önkéntes nyugdíjpénztárak a működési költségeket a pénztártagok, illetve a munkáltatói tagok befizetéseiből a működésre levont díjból, a vagyonkezeléshez kapcsolódó tevékenységek ráfordításait pedig a pénztártagok megtakarításait terhelő díjból fedezik. Az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint a befizetéseknek évi 10 000 forintig terjedő részéből legfeljebb 10, e fölött pedig maximum

6 százalék vonható le a pénztár működésére, ami működési és likviditási tartalékra oszlik. A tényleges elvonás mértékét az adott pénztár közgyűlése határozza meg, attól csak az új tagok belépését követő két hónapban lehet eltérni. A vagyonkezelési költségek esetében a törvény az éves átlagos befektetett vagyon 0,8 százalékában húzza meg a díjelvonás maximális mértékét, amely elsősorban vagyon- és letétkezelési díj. A választható portfóliós rendszert működtető pénztárak esetében az egyes portfóliókra eltérő vagyonkezelési díj felszámítására is lehetőség van, ebből adódóan a tagokat terhelő díjak mértéke is különbözhet.

A gyakorlatban a pénztárak általában a jogszabályban meghatározott korlátnál jóval alacsonyabb díjakat alkalmaznak. A Magyar Nemzeti Bank kimutatásai szerint a működési és likviditási tartalékra jutó díj 0,32 százalék volt a pénztáraknál tavaly, ez 0,02 százalékos növekedés a 2017-es értékhez képest. A befektetési tevékenységhez kapcsolódó díjak 0,44 százalékos átlagos mértéke 0,05 százalékos visszaesést mutat a 2017. évihez képest. A működésidíj-terhelés az elmúlt 16 évben most harmadszor növekedett, amit az MNB elemzése annak tud be, hogy 2018-ban a tagdíjbevételek jelentősen növekedtek az előző évhez képest, így a tagdíjakból működésre levont rész is növekedett, miközben a pénztári vagyon nagysága gyakorlatilag stagnált, míg a másik oldalon a számottevő csökkenést a vagyon- és letétkezelési díjak jelentős csökkenése okozta. Ez utóbbit a jegybank azzal magyarázza, hogy néhány nagyobb pénztár módosított a megbízott vagyonkezelőivel kötött szerződési feltételeken, és alacsonyabb díjazásban állapodott meg, ennek következtében csökkentek a fix és a sikerdíjas konstrukciók után felszámolt vagyonkezelői díjak. Hozzá kell tenni azt is, hogy 2018-ban a meglehetősen volatilis és összességében kedvezőtlen pénz- és tőkepiaci folyamatok következtében jó néhány nagyobb pénztári portfólió esetén a bruttó hozameredmények elmaradtak a referenciaindextől: míg 2017-ben a pénztári vagyon 89 százalékán a referenciaindexet meghaladó volt a hozam, tavaly csak 62 százalékán. Emiatt sok helyen nem volt sikerdíj-kifizetés, ami csökkentette a vagyonkezelési díjat az előző évhez képest.

Ezek szerint a szektorszintű díjterhelés 0,76 százalék volt tavaly év végén, ami 0,03 százalékkal alacsonyabb érték, mint egy évvel korábban. A díjterhelés 2015 óta, négy éve folyamatosan csökken. Hosszabb időtávban markánsan kisebb a díjterhelés, hiszen 2002-ben még 1,66 százalékos volt a vagyontömegre jutó díjelvonás a szektorban. A korrigált adatok szerint – ahol a működési díjat nem a nyugdíjpénztári vagyonhoz, hanem egy átlagos, 30 éves felhalmozási időszakkal rendelkező tag által az időszakban felhalmozott hipotetikus, átlagos vagyontömeghez viszonyítják – a díjterhelés 0,81 százalékról 0,75 százalékra csökkent.

2018-ban a működési és likviditási célra levont tagdíjrész aránya a teljes tagdíjbevételhez képest kisebb. Ennek oka, hogy a tagdíjbevételek növekedtek, és a pénztárak jelentős része sávos tagdíjmegosztást alkalmaz, vagyis magasabb tagdíjból arányában kevesebbet von le működésre és likviditásra.

A díjterhelési mutató

A Magyar Nemzeti Bank 2005 óta előírja a hazai önkéntes nyugdíjpénztáraknak a díjterhelési mutató számítását a teljes vagyonra és – a korrigált mutatóval – befizetésre számított átlagos éves értékre. A díjterhelési mutató vizsgálatakor a pénztárak alapításától eltelt időre is tekintettel kell lenni. A megtakarítások kezdeti éveiben ugyanis a működésidíj-terhelés tetemes hányadot tesz ki,

a későbbiekben – a felhalmozott vagyon növekedésével – a befektetési tevékenységhez kapcsolódó díjterhelés részaránya fokozatosan nő, így hosszú távon már a befektetési tevékenységhez kapcsolódó díjrész a meghatározó.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.