Győzött a pálinka-szabadságharc, de van, amiben az osztrákok jobbak nálunk

A szakpolitika várakozásai szerint eredetvédelmi forradalommal ér fel az agrártermékek eredetvédelméről szóló törvény, amelyről a zárószavazás szerdán lesz Országgyűlésben – mondta előadásában Andréka Tamás, az Agrárminisztérium közigazgatási államtitkára a Pálinka Nemzeti Tanács (PNT) által szervezett pálinkanapi konferencián. Mint kiemelte, az új előírásokra azért van szükség, mert a magyar szabályozás – amely eddig a védjegytörvényben szerepeltette a földrajzi árujelzőkre vonatkozó regulákat – lemaradt az uniós jog változásaitól. Fontos motiváció a módosításra, hogy az EU is más szemlélettel közelít a védjegyekhez, mint a földrajzi árujelzőkhöz, az utóbbiakat – az államtitkár megfogalmazása szerint – jutalmazza. 

Egyébként összesen 81 bejegyzett magyar árujelző van, 25-tel több, mint az uniós csatlakozáskor volt. Pálinkából nyolc ilyet tartanak nyilván, ezek a Békési szilvapálinka, a Göcseji körtepálinka, a Gönci barackpálinka, a Kecskeméti barackpálinka, a Pannonhalmi törkölypálinka, a Szabolcsi almapálinka, a Szatmári szilvapálinka és az Újfehértói meggypálinka. A 81 bejegyzett termékkel Magyarország hetedik az uniós tagállamok között.

Az eredetvédelem célja, hogy egy állandó, garantált minőséget kapcsoljon hozzá a fogyasztó, de egyben a választék változatosságát is biztosítja. A földrajzi árujelzők gazdaságilag is előnyösek, az így megkülönböztetett termékek átlagos eladási értéke több mint a duplája, mint a hasonló kategóriájú, de nem eredetvédett termékeké. 

– mondta Ács Sándor pálinkamester. Szerinte a hazai pálinkaszektor számára kulcskérdés, hogy az importból érkező helyettesítő termékekről át tudnak-e csábítani fogyasztókat. 

Mint mondta, a nagy fogyasztók – akiket nevezhetünk alkoholistáknak is – csak elvétve isszák a minőségi főzdék termékeit, de létezik egy minőségi fogyasztói szegmens is – a pálinka-előállítók azonban róluk keveset tudnak, sem a létszámukról, sem arról nincs információjuk, hogy közülük hányan főznek otthon pálinkát, pedig nekik kellene eladni a kereskedelmi pálinkafőzdék termékeit. A kettő közötti átlagfogyasztóknak pedig szerinte nincs minőségi preferenciája. 

A minőséget főleg érzékszervi megközelítésben vizsgálják, és még a kötelező értékek esetében is elenyésző mértékben történik analitikai vizsgálat – említett egy másik hiányosságot Béli Géza, a PNT alelnöke. Mint mondta, Ausztria néhány tartományában – amelyekben Magyarország uniós csatlakozásakor engedélyezték a pálinka név használatát – a barackpálinkák etilacetát-tartalmára meghatározott előírást sok magyar pálinka nem tudja teljesíteni. 

Nem segíti a fejlődést az sem, hogy a versenyeket nem egységes szabályok szerint szervezik, miközben zajlik a pálinka- és a párlatversenyek hierarchiaharca. Mint elmondta, az európai prémiumitaloknál a hibák elfogadhatatlanok, ugyanakkor a hazai pálinka- és párlatversenyeken sok esetben előfordulnak. 

„Nagy szükség volt a pálinka-szabadságharc győzelmére, de a törvényalkotó nem azt várta ettől, ahová eljutottunk” – jelezte, hogy a jogszabályi alapokon túl is sok a tennivaló.  

Ilyen lehet például a PNT pálinkastratégiájának megalkotása, amelynek lehetséges elemei között a fenntartható fejlődést említette elsőként. Ez a jelenlegi piaci körülmények között nem a mennyiség, hanem a minőség javulását jelentené, de persze, ha az exportpiacok bővülnek, akkor lenne terepe a több pálinka előállítását célzó fejlesztéseknek is. 

A pálinkafőzdék innovációiban a hagyományok figyelembevételével érdemes gondolkodni, ahogyan azt a konkurens italok – a grappa, a konyak vagy a whisky – gyártói teszik. Fontos a piac bővítése, amire azért van lehetőség. Az egy főre jutó pálinkafogyasztás ugyanis jelenleg évente csupán 2 deciliter – idézte az adóhatóság adatait. Ha ezt a duplájára lehetne emelni, az a kereskedelmi főzdéknek a forgalmát növelné.