Alakulóban a hosszú pénzek piaca

- Erdészeti szakközépiskolában érettségizett. A mezőgazdasági területről hogyan került a bankszektorba?

- A középiskola annak idején valamiféle természetközeli munkahelykeresésre ösztönözhetett volna. Nagyon szerencsés az, aki olyan fiatalon el tudja dönteni, hogy mi akar lenni. Alapvégzettségemet tekintve vállalatgazdálkodási szakmérnök vagyok, és az első 10 évemet egy vegyesipari szövetkezetben húztam le, utána kerültem bankhoz. A magyarországi kereskedelmi banki piac kialakulását, fejlődését testközelből éreztem. 1989-90 táján a kereskedelmi bankokba sokan az egyéb szférából kerültek be, így a szakma együtt fejlődött a piaccal, és elérte azt a szintet, hogy ma a hazai kereskedelmi bankok színvonala semmivel nem marad el a nyugat-európai fejlettségtől. A Földhitel- és Jelzálogbanknál (FHB) minden olyan tapasztalat, amit egyrészt a termelő szférából hozott az ember, másrészt a kereskedelmi bankokból, nagyon jól felhasználható a jelzálogbanki specialitások mellé, hiszen ugyanúgy ügyfélről, eszköz-forrás gazdálkodásról és természetesen eredményes gazdálkodásról szól a történet.

- A vegyesipari szövetkezetben mivel foglalkozott?

- Ott a termelésért felelős első számú vezető voltam. A cégen belül teljesen eltérő ágazatok voltak jelen, a nyomdaipartól az élelmiszer-ipari feldolgozáson át sok mindennel foglalkoztunk. Emiatt az embernek sokkal nagyobb rálátása volt a gazdaságra, és lehetőség volt arra, hogy az akkori termelési színvonal és volumenek mellett megpróbáljuk kihasználni azokat az előnyöket, amelyek a különböző ágazati tevékenységekből fakadtak.

- Hogyan jött a banki váltás?

- Olyan lehetőség volt, amit el kellett fogadni. Az akkor induló kereskedelmi bankoknak szükségük volt olyan kollégákra, akik a termelőszféra több területét ismerték, elemezni tudták a folyamatokat, és nem csak az íróasztal mögül találkoztak vele. Sajnos, ma már - főleg a lakossági banki termékeknél - túlságosan is standardizált, automatizált a folyamat, és sokszor a szabályozottság mögé bújva elvész az a többlet emberi tényező, ami jelentős kockázatoktól is megmenthetné az adott pénzintézetet. A közvetlen ügyfélkapcsolatból szerzett információknak a döntések megalapozásánál fontos szerepet kellene játszaniuk.

- Kérdés, hogy a pénzintézet mekkora ügyfélkörrel dolgozik, így lehet-e valódi kapcsolatot tartani az ügyfelekkel.

- Nálunk, Magyarországon ma az a fordított helyzet áll elő sokszor, hogy a közvetlen ügyfélkapcsolatokat tartó kollégákat a banki belső struktúrában nem mindig a megfelelő helyen kezelik, holott ők az idegvégződései a hitelintézeteknek. Az ő pontos és precíz tájékoztatásuk alapján dönt az ügyfél, és az ott kapott visszajelzésekből lehet érzékelni a piac változásait, és igényeit. Ennek köszönhetően reagálhat gyorsan a bank, amely tényleg a piac változásait követi. A belső jövedelmezőségi viszonyokban is látható, hogy nem becsülik meg kellőképp az ügyfélkapcsolatot tartó munkatársakat. Pedig, ha tévesek a megítélések, az a banknak nagyon sokba kerülhet.

- A saját bankjánál mennyire tudja ezt megvalósítani?

- A bankon belül a viszonylag kis létszámnál (száz-egynéhány munkatársunk van) megpróbáljuk a helyén kezelni a dolgot az említett szempon-tok szerint. Hogy ez sikerül-e, azt az ügyfelek döntik el. Az FHB szerepe annyiban speciális, hogy részt vesz a társértékesítő partnerek felkészítésében, vizsgáztatásában. Előfordult, hogy kizártunk olyan partnert, akinek a munkatársai nem megfelelően viszonyultak az ügyfelekhez.

Magyarországon főleg a lakossági termékeknél látszik, hogy a pénzügyi kultúrában több évtizedes filmszakadás volt. Egy hosszú távú elkötelezettséget jelentő (például lakáshitelezés) pénzügyi döntés meghozatalakor az ügyfél nem biztos, hogy mindent átlát. Nyugaton létezik egy jó értelemben vett tanácsadói kör, amely segíti az ügyfél döntését. Letisztulási időre van szükség ennek a szakmának a kialakulásához, amelyben az elfogadottság nagyon fontos. Nyugat-Európában, ha az ügyfél nem érti, hogy miről beszél a bankos a pultnál, akkor nyugodtan el mer menni, és megkérdez egy erre szakosodott tanácsadó céget. Nálunk még nem alakult ki a banki brókertevékenység, s ez nagyon megnehezíti az ügyfelekkel való kapcsolattartást. Hiszen az amúgy is kritikus időszakát élő ügyfél (építkezik, felújít, vásárol) szeretné megtudni, hogy mit jelentenek a banki kifejezések, ám sajnos gyakran nincs hová fordulnia.

- Mennyire képesek az ügyfelek felelősen meghozni egy olyan döntést, ami 20-30 évig tartó eladósodást jelent? A kamatok drasztikus esése nem okozott-e olyan túlzott eufóriát az ügyfeleknél, ami meggondolatlan hitelfelvételhez vezet?

- A lakosság reálisan óvatos, mert a saját megtakarítását, ingatlanát kockáztatja, hiszen lehetőség van a biztosíték (ingatlanjelzálog) érvényesítésére, és ezzel tisztában vannak. Közjegyző előtt kell tartozáselismerő nyilatkozatot tenni. Ugyanakkor megtévesztheti a lakosság egy részét, amikor egyes bankok keresetigazolás nélkül hirdetik a lakáshitelt. A jelzálog-hitelintézeti szabályozás olyan törvényi keretet ad a hitelfelvételnek (és ezt elfogadják az ügyfelek is), amelynek a prudens végigkövetése üzleti megállapodáshoz vezet a bank és az ügyfél között.

- Az állami beavatkozás a piaci folyamatokba (jelzáloglevél-alapú, forrásoldali kamattámogatás és eszközoldali kiegészítő kamattámogatás) végre lejjebb vitte a betéti kamatok csökkenéséhez egyáltalán nem igazodó lakáshitelkamatokat. Ettől nagyon beindult a lakáshitelezés.

- Az állami támogatás csak egy részről segített rá erre a folyamatra. A jelzáloglevelekre adott kamattámogatás, illetve a kiegészítő kamattámogatás jelenértékűvé tette a hosszú pénzek várható hozamesését, ami 2-3 év múlva fog bekövetkezni, és a kamattámogatással helyzetbe hozta a hitelfelvevőket. Hogy ez a jelenértékűvé tevés, azaz a kamattámogatás mértéke mennyire szakad el a tényleges reálgazdasági, illetve inflációs folyamatoktól, ez az állam és a hitelező bankok felelőssége. A másik döntő tényező (ebben persze az állami szerep is benne van), hogy van az egész tőkepiacra jellemző stabilizációs folyamat, amelynek az eredménye az, hogy a hosszú pénzek piaca (5-10 éves) végre kezd kialakulni. Ma már minden állampapír- vagy jelzáloglevél-aukció 3-4-szeres túljegyzéssel és semmivel nem nagyobb kockázati felárral zajlik, mint Nyugaton. Az állami támogatás tehát kedvező feltételeket teremtett, de figyelembe kell venni, hogy ezen a piacon volt egy elhalasztott kereslet. Ugyanakkor benne volt az egész gazdaságra visszaható élénkítési lehetőség, és ráadásul a kötvénypiac is drámai mélyponton volt. Most legalább a mi jelzáloglevelünk a másodlagos kötvénypiacon december-januárban némi forgalmat produkál. A lakossági befektetés a mindenkori jegyzésekben ugyan 10 százalék alatt marad, de azért az intézményiek egyre jobban érdeklődnek.

Annak idején, 1922-ben Európában a három, legnagyobb forgalmat lebonyolító értékpapír közül az egyik a magyar jelzáloglevél volt. Igaz, Magyarország gazdasága is más szerepet játszott akkor a kontinensen, de azért vannak fokozatok, amit el lehet érni, és a hosszú távú üzleti megtakarítói és a hosszú távú üzleti hitelfelvevői kör közötti közvetítői szerepünk ténylegesen megtalálja a maga helyét. Elképzelhető, hogy középtávon a tényleges tőkepiaci referenciahozamok bázisává válik az állampapírok helyett az üzleti alapú jelzáloglevél.

- A jelzálog-hitelintézet elindításához azonban szükség volt az állami segítségre. Más pénzintézetek is fantáziát látnak ebben az államilag megtámogatott üzletágban.

- Az nagyon rövid távú gondolkodást jelent, ha valaki ennek az intézményi típusnak a kiépítését csak az állami támogatás rövid távú változásaihoz igazítja. Az tény, hogy az indulásnál az állam segíti ezt az ágat, még ha nem is állami garanciavállalással (az Egyesült Államokban jó pár évig állami garanciával is segítették a jelzáloglevél megerősödését). Magyarországon az elemzések során erről többször szó volt, de végül nem lett rá szükség. Mert azt gondoltuk, hogy a magyar ingatlan-nyilvántartás - az összes átmeneti hibájával együtt is - olyan stabil, prudens, és a magyarországi könyvvizsgáló szakma elfogadottsága olyan, hogy az intézményi befektetők állami garancia nélkül is mernek majd befektetni. Ezt az élet igazolta is. Az igaz, hogy ennek az intézményi megerősödését az állami bábáskodás a többoldali kamattámogatással felerősítette, de ennél sokkal fontosabb az, hogy a hosszú távú üzleti megtakarítók és hitelfelvevők között egy specializált, a befektetők által külön értékelhető intézmény jött létre.

- Az FHB indulása nem volt zökkenőmentes. Szó volt a privatizációról is, ami végül elmaradt.

- Mint állami tulajdonú hitelintézet, a maga gyenge tőkeerejével egy erős, kialakult piaccal találta magát szemben. A kereskedelmi banki kör egy vélt konkurenciát látott az FHB-ban. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elfogadjanak minket, és rájöjjenek, hogy mi nem szembejövők vagyunk, hanem kiegészítő szerepet játszunk a piacon. Azzal együtt, hogy ezt a szerepet az állami támogatás is erősítette. A létjogosultságot jelzi, hogy időközben a nem állami tulajdonú jelzálog-hitelintézetek (igaz, hogy később) is megjelentek ezen a piacon. Nekünk sikerült úgy elfogadtatni magunkat a kereskedelmi bankokkal, hogy van olyan piaci lehetőség, amiben egymás előnyeit ki tudjuk használni. A privatizáció elmaradása egy tulajdonosi döntés volt, akkor az állam úgy határozott, hogy a lakáshitelezésben multiplikátor szerepet tölt be. A tulajdonos elvárásokat fogalmaz meg a cég gazdálkodásával szemben, de az üzleti tevékenységbe nem szól bele. Mi - más állami tulajdonú cégekkel összehasonlítva - sokkal jobban ki vagyunk téve a piaci értékítéletnek, és a piac valós szereplői vagyunk.

- Jelenleg mekkora részt képviselnek a portfóliójukban a termőföldek, az erdők? Lát-e lehetőséget arra, hogy a jelenlegi, kizárólagos lakóingatlan-fedezet melletti hitelezésen túl földalapú is legyen?

- A korábban igen szélesre nyitott termékkörből csak az úgynevezett általános jelzáloghitel-tevékenység maradt meg, ami szintén a természetes személyek tulajdonában lévő eszközökre felvett, limitált nagyságrendű hiteleket jelent. Így csak a korábban szerződött portfólióból maradtak földek vagy erdők, ezek összesen - a teljes portfólióban - jelenleg 5 százaléknál kisebb értéket képviselnek. Addig, amíg a földeknek és erdőknek a másodlagos forgalmazása nem lesz biztosítva, nem lehet hitelt kihelyezni rájuk. A Nemzeti Földalap partner lehet a későbbiekben ebben az üzletágban, ha kölcsönösen elfogadható értékelési metódus alapján garantált visszavásárlást biztosítana az FHB számára.

- Önöknek a legnagyobb konkurense az OTP Bank, amely elindította a saját jelzálogbankját. Több bankkal is együttműködési megállapodás született, és velük együtt kívánják felvenni a versenyt a legnagyobbal. Míg korábban a bankok - gyakorlatilag az FHB ügynökeként - nem nagy lelkesedéssel kínálták a saját forrású konstrukcióiknál jóval olcsóbb hitelt, addig az újfajta, refinanszírozási megállapodással talán lelkesebbek lesznek.

- Az OTP Bank a legnagyobb lakáshitelezési tapasztalatokkal rendelkező kereskedelmi bank Magyarországon. Természetes is, hogy ezen a piacon verseny legyen a szolgáltatás színvonalában, a törlesztőrészletekben, a kamatokban. Bízunk abban, hogy ez a verseny reális keretek között marad. A refinanszírozási együttműködés a többi bankkal azért is születhetett meg, mert a kamatok csökkenésével a hatékonysági kérdések egyre inkább előtérbe kerülnek. Az ingatlanportfólió értékelésénél közös a megtakarítás és nagyon fontos az, hogy az értékpapír-kibocsátásoknál megfelelő nagyságrendű sorozatok legyenek, hogy minél jobb legyen a másodlagos forgalom. A kereskedelmi bankok is megértették azt, hogy hoszszú távú (15-20 éves) hiteleket nem lehet rövid (akár éven belüli) forrásokkal finanszírozni. Az új megállapodások keretében a bankok az önálló zálogjog bázisán hiteleznek, és a zálogjog egyösszegű felvásárlásával finanszírozza az FHB a hiteleket.

- Az FHB működése a kritikus 30 milliárd forintos mérlegfőösszeg elérésével nyereségessé vált. Hogy látja a jövőt?

- Korábban is tudtuk, hogy szükség van egy meghatározott üzemi volumenre, egy bizonyos nagyságrendű piaci elfogadottságra, ahhoz (különösen a lakossági piachoz kötődő pénzintézet esetén), hogy a bank nyereséggel működjön. A lakáshitelezésben jelenleg is piacvezető bank például hatalmas ismertséggel rendelkezik.

A piac - szerintem - továbbra is sokszínű lesz Magyarországon, a lakosság kereskedelmi bankoknál, takarékszövetkezeteknél, hitelközvetítőknél vagy biztosítóknál is vesz majd fel hitelt. Természetesen ahogy a tőkepiaci kamatokban, úgy a hitelezés bűvülésében is lesznek hullámzások.



Lovas Judit