A jólét = csökkenő intelligenciaszint?

Évtizedeken keresztül folyamatosan növekedett az emberek átlagos intelligenciaszintje, de egyes kutatásokból arra lehet következtetni, hogy megtorpanni látszik ez a fejlődés, sőt némi visszaesés is tapasztalható. A Die Welt a kutatások eredményeiről beszámoló írásában emlékeztet arra, hogy első ízben az új-zélandi társadalomkutató, James Flynn ismerte fel a 80-as évek vége felé: a II. világháború után a nyugati társadalmakban folyamatosan emelkedett az emberek átlagos intelligenciaszintje. Azóta beszélnek a pszichológusok az úgynevezett Flynn-jelenségről. Ez a teória nagyon sokáig tartotta magát, különösen Belgiumban és Hollandiában, ahol a fiatal férfiaknak a hadseregbe való toborzáskor intelligenciatesztet kellett kitölteniük. Ugyanez vonatkozott Dániára is, ahol szintén mérték a bevonulók intelligenciaszintjét, és a mérések alapján úgy tűnt, hogy a Flynn-teória továbbra is igaz.

A 90-es évek elején azonban váratlanul új jelenséggel találták szembe magukat a dán pszichológusok: megállt az IQ-értékek növekedése, sőt 1999 óta bizonyos esetekben csökkenést is regisztráltak. Erről először Thomas Teasdale, a koppenhágai egyetem pszichológusa számolt be, de időközben hasonló eredményekre jutottak mások is. Urs Schallberger zürichi pszichológus például 1800 német, osztrák és svájci kisgyermekkel készíttetett intelligenciatesztet, s ezekből kiderült, hogy náluk már nem érvényesült a Flynn-hatás, sőt felfedezhetők a tendencia megfordulásának a jelei is.

Kérdés tehát, hogy mi okozza az átlagos intelligenciaszint növekedésének a megtorpanását? Egyértelmű válasz egyelőre még nincs, hiszen még azzal sincsenek teljesen tisztában a tudósok, hogy korábban mi okozta az intelligencia folyamatos növekedését. Sokan hajlottak arra, hogy a növekedés elsősorban biológiai tényezőkre, egyebek mellett a jobb táplálkozásra vezethetők vissza, miután a második világháborút követő időszakban a nyugati országok gazdasága nagy fejlődésnek indult, s egyre korszerűbb lett a táplálkozás. Mások - mint például a dán Teasdale - az iskolarendszer reformjában vélik felfedezni az okokat, az ötvenes-hatvanas években lezajlott változások döntő mértékben hozzájárultak az intelligencia növekedéséhez. Teasdale teóriáját látszik alátámasztani az a tény, hogy Dániában a hetvenes évek óta nem sok minden változott az iskolarendszerben. Ugyanakkor más országokban - mint például Japánban, Dél-Koreában, Szingapúrban - folyamatos az oktatás reformja és színvonalának javítása, s a nemzetközi felmérések szerint ezekben az országokban egyike a legkeményebbeknek az iskolai számonkérés. Ez magyarázatot adhat arra, hogy ezeken a helyeken - s általában a fejlődő világ államaiban - manapság is növekedést mutat az átlagos intelligenciaszint. További érv lehet - Teasdale szerint -, hogy a nyugati társadalmakban csökken az érdeklődés az általános műveltség színvonalát növelő képzési formák iránt. Amikor 1999-ben Dániában először tapasztalták, hogy csökkent a fiatalok intelligenciaszintje, ugyanabban az évben első ízben csökkent azoknak a száma is, akik gimnáziumba iratkoztak be. Ebből - egyebek mellett - az a következtetés vonható le, hogy minél inkább nem szoknak hozzá a fiatalok az iskolai vizsgákhoz, annál nehezebb számukra az IQ-teszt kitöltése is.

Többen vannak, akik a jólétre vezetik vissza az intelligenciaszint körüli negatív jelenségeket. Szerintük a feltételezhető okok között szerepel az, hogy a táplálkozás minősége elérte azt a színvonalat - legalábbis a fejlett nyugati országokban -, ahonnan gyakorlatilag már nincs hova fejlődni. A tudósok azt többé-kevésbé már eldöntöttnek tekintik, hogy az intelligenciaszintért nagyjából fele-fele arányban felelősek a gének, illetve az első évek életkörülményei: a táplálkozás, az iskola, a környezet, a szülők műveltsége, képzettsége, intelligenciaszintje. S ezen környezeti tényezők közül az első és legfontosabb a táplálkozás, ez már az anyaméhben meghatározó jelentőségű a későbbi intelligencia szempontjából. Az átlagos intelligenciaérték 17-18 éves korra alakul ki - addig meredeken, sokszor kiszámíthatatlan módon emelkedik -, onnan kezdve maximum 30 éves korig stagnál, majd lassan kezd süllyedni. E tekintetben érdekes megfigyelés, hogy minél magasabbra jut el valaki az első szakaszban az IQ-szintet meghatározó képességekben, annál kevesebbet veszít ezekből a képességekből a későbbi "leszálló ágban".

Magyarországon egyelőre még nem tapasztalható a nyugat-európai pszichológusok által felvetett intelligenciacsökkenés, sőt szakmai vélemények szerint még növekszenek az értékek. Ebben - egyes vélemények szerint - komoly szerepet játszhat az a kreativitás, amire rákényszerültek mindazok, akiknek a rendszerváltozást megelőző évtizedek túlcentralizált, agyonszabályozott rendszerében kellett megtalálniuk a kiskapukat, a lehetséges mozgásteret az önállósághoz. Magyarország az intelligenciaszintet tekintve nem lóg ki a nemzetközi mezőnyből, már-csak azért sem, mert Európán belül nincsenek számottevő különbségek.

Magyarországon a Mensa HungarIQa fogja össze a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. A tagság egyetlen kritériuma, hogy a rendszeresített és folyamatosan ellenőrzött intelligenciateszt szintje magasabb legyen, mint az emberiség 98 százalékáé. Ez az átlagos IQ-értéket 100-nak véve 130 körül van, míg a 70-es érték már a szellemi fogyatékosság jele.

A Mensa nemzetközi egyesületet 1946-ban alapították Angliában, a szervezetnek világszerte 100 ezer, Magyarországon 600 tagja van. Legtöbben a 17-30 éves korosztályból kerülnek ki, jelentős még a 30-45 közötti tagok száma, afölött már igen kevesen vannak, a legidősebb tag 81 éves. A Mensa igyekszik népszerűsíteni az intelligenciát, s hozzá akar járulni ahhoz, hogy az intelligencia az emberiség javát szolgálja. Különböző programok szervezésével ösztönző közeget biztosít a kiemelkedő intelligenciával rendelkező tagjainak.

Kvassinger Klára