Erdélyből jutott el az Electroluxig

>> GE-Tungsram, középvezető; IBM Magyarország, gazdasági igazgató; Kőbányai Sörgyár, vezérigazgató-helyettes; Electrolux Lehel, vezérigazgató. Mindez tíz év alatt. Az Erdélyből érkező diplomások közül bizonyára sokan álmodoznak az önéhez hasonló karrierről. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie akkoriban a Magyarországra települő értelmiséginek?

- Nem volt egyszerű a számomra addig idegen környezetbe beilleszkedni, hiszen az országhoz nem fűztek szoros rokoni szálak. Itt csak olyan távoli rokonaim éltek, akikkel nem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Az áttelepülésre budapesti közgazdasági egyetemi kapcsolataim ösztönöztek. Először Kolozsvárott végeztem el a közgazdaság-tudományi egyetemet, majd 1989-ben elnyertem a Soros-alapítvány ösztöndíját egy Dubrovnikban rendezett gazdaságszociológiai kurzusra. Ezt volt az első utam külföldre, hiszen a 80-as években átlagember nem nagyon tudott Romániából kiutazni. Útlevelem sem volt addig. Dubrovnikban találkoztam a budapesti közgazdasági egyetem oktatóival. Ők buzdítottak. Azt mondták, az igazán jó karrier eléréséhez sokkal jobb esélyeim lennének Magyarországon.

>> Talált segítőkre az áttelepülésnél is?

- A már említett magyar egyetemi oktatók egyikével személyes barátságba kerültem. Meghívtam hozzánk, az erdélyi havasokba, és ő ajánlotta fel, hogy ha a családommal az áttelepülés mellett döntünk, térítésmentesen lakhatunk nála, amíg végleges lakásmegoldást nem találunk. Ez a gesztus kellő bátorságot adott a döntéshez. Először én jöttem át egyetlen bőrönddel. A családegyesítésre két hónap múlva kerülhetett sor, akkor követett Budapestre a feleségem és a kislányom.

>> Magyarországi karrierjének minden állomása egy-egy jól ismert multihoz köti. Az első megtalálását segítették mentorok?

- Az itteni első munkahelyem megtalálása két napot vett igénybe. Először a Károly körúti erdélyi irodában próbálkoztam, az általuk ajánlott állások többsége azonban már be volt töltve. Más helyen pedig úgy éreztem, nekem, az Erdélyből jöttnek kevesebb fizetést akarnak ajánlani, mondván, attól is bizonyára el leszek ájulva. Végül a magyar hirdetési újságok alapján találtam állást. A Tungsram ajánlata keltette fel az érdeklődésem, ahol másnapra kétnyelvű életrajzzal vártak. Számítógépem nem lévén, kézzel írott példányokkal, farmerban, pólóban és hosszú hajjal állítottam be. Az amerikai gazdasági igazgató meg is kérdezte, miért ilyen hosszú hajam, összefügg-e valamiféle meggyőződésemmel. Erre azt válaszoltam, hogy ez sokkal inkább erdélyi egyetemi múltamból adódik. Az ottani katonás fegyelem előírta a rendszeres nyiratkozást. Hosszú hajjal még előadásokon sem jelenhettünk meg, nemhogy a vizsgákon. Így amolyan lázadásféleként éltem meg, hogy onnan kikerülve megnöveszthetem a hajam. A gazdasági igazgató megkérdezte, mennyi fizetést kérek. Azt válaszoltam, nem tudom, de annyit mindenképp, amiből normálisan meg tudok élni, albérletet tudok fizetni. Megkérdezte, eddig mennyit kerestem Romániában, ha lehet, mondjam dollárban. Mondtam, huszonnyolcat. Naponta? Dehogy: havonta. Papírt nem adtak a kezembe arról, hogy miben állapodtunk meg, de két hét múlva ennek megfelelően kezdhettem el a munkát. Rövid hajjal, öltönyben. Angolnyelv-tudásomnak köszönhetően viszonylag korán jó pozícióba kerülhettem a cégnél.

>> Az egyre nagyobb szakmai kihívást jelentő újabb budapesti ajánlatok után következett a jászberényi Electrolux vezérigazgatói posztja. Úgy tudom, ezt a feladatot napi ingázással vállalja. Mennyivel nehezebb így az idejét beosztania?

- Igen, ingázom, noha van egy szolgálati lakásom is Jászberényben. Ha nagyon hosszú a nap, vagy ha nagyon elfáradtam, ott alszom. Ami az időbeosztásomat illeti, a menedzsmenttankönyvekből azt tanulja az ember, hogy meg kell találni az egészséges egyensúlyt a munka és a család között. Ezzel, gondolom, mindannyian egyet tudunk érteni, csak a hogyan okoz gondot. Ilyen értelemben is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nyugodt a családi hátterem. Másként nem is lehetne ezt csinálni. A feleségem és a kislányom nagyon megértő, otthon semmiféle dolgom nincs. A házimunkából a főzést hobbiszinten űzöm. Mosogatni nem nagyon szeretek, takarítással pedig évek óta nem foglalkozom.

>> Pedig úgy tudom, az Electrolux mindkét házimunkafajtához kínál berendezéseket. Ha már itt tartunk, szakértők szerint mostanában nem könnyű a kereskedők helyzete a háztartási berendezések piacán, és nem csak a számtalan szállító számolatlan terméke miatt. Manapság a hipermarketben vásárlók a sajttal együtt az automata mosógépet is leemelhetik a polcról. Gyártóként hogyan ítéli meg a mai helyzetet. Ön szerint min és főleg hogyan kellene változtatni?

- A gyártóknak is az ennél stabilabb piaci helyzet lenne jó. Ami ma Magyarországon tapasztalható, azt nem versenynek, hanem káosznak lehet nevezni. A hipermarketek által présbe szorított szakboltok fokozatos eltűnése maguknak a fogyasztóknak sem jó. Még akkor sem, ha a hipermarketek alacsonyabb árait rövid távon esetleg előnyként élik meg. Az őrült árverseny és a gyártóknál ehhez kapcsolódó költségcsökkentő programok a minőség rovására mehetnek. Teret nyernek a minőségre jóval kevesebbet adó gyártók, amelyek termékei kiszorítják a jobbakét. Továbbra is kellenek a szakboltok, ahol a vevőnek nemcsak a markába teszik a dobozt, hanem el is magyarázzák a termékek használatát, felhívják a figyelmet a praktikus fogásokra. Ezt a többletet a nagy hipermarketek nem képesek nyújtani.

>> Itt azonban van egy kis ellentmondás, mert ahogy az ember nézi a szakboltok és a hipermarketek kínálatát, az utóbbiakból szinte csak az abszolút csúcstermékek hiányoznak. Így gyakran inkább az tapasztalható, hogy a vevő felkeresi ugyan tanácsért a szakboltot, de magát a terméket végül a hipermarketben vásárolja meg. Fel lehet-e oldani az ellentmondást, mert mint azt a közelmúlt ismert szakkereskedőjének a csődje is mutatja, a helyzet hosszabb távon nehezen tartható fenn?

- Erre csak azt tudom mondani, hogy az igényes vevők nem a hipermarketet választják, ha komolyabb háztartási eszközt akarnak vásárolni.

>> Pedig ha igazak a hírek, a nyugati nagy áruházak polcairól manapság már autót is lehet legördíteni...

- Sőt. Az interneten testre-szabott modellt is lehet rendelni. Hiszem, hogy ez a helyzet változni fog. Nemrég hallottam egy szakmai konferencián egy dán jövőkutató előadását arról, hogy műszaki cikket ma már szinte mindenki tud gyártani a világon. Ezért a jövőben a gyártóknak arra kell törekedniük, hogy az emberek érzelmeit, érzéseit szólítsák meg a termékeikkel, a márkanevükkel. Ezzel érhetjük el, hogy a mi termékeinket és ne a konkurencia műszakilag ugyanazt tudó készülékét vásárolják meg. Ez természetesen a csúcstermékekre vonatkozik. A helyzeten az is segíthet, ha maguk a gyártók szelektív termékfelosztásra törekszenek. Az olcsóbb kategóriájúak kerüljenek a hipermarketek polcaira, míg a prémium termékek a szakboltokba. Ez utóbbiak esetében van ugyanis valóban szükség szakmai magyarázatra.

>> Éppen azért, mert nem olyan egyszerűek a termékek, a vevő még valamit jogosan elvár egy szakkereskedőtől: azt, hogy ne csak házhoz szállítsa, hanem indításra készre szerelje a mosó- vagy mosogatógépet, a tűzhelyet. Ez sajnos manapság nem mindenhol van így.

- Egyetértek, hiszen azzal, hogy csak hazaviszem, vagy hazahozzák a terméket, de magam barkácsolom készre, adott esetben el is veszíthetem a garanciát.

>> Az Electrolux az elmúlt évek során néhány valóban reprezentatív és exkluzív termékkel állt elő. Ideértem az e hónaptól Magyarországon is megvásárolható robotporszívót, vagy az önjáró fűnyírót, az internetes hűtőszekrényt. Ezekre nem is olyan rég még azt mondták, nem biztos, hogy itthon is eladhatók.

- A robotporszívó után a többi exkluzív termék is bekerül a magyar piacra. A nagyon drága háztartási eszközökre is van vásárlóerő Magyarországon. Sokszor nemcsak a többletkényelemért veszik ezeket a termékeket, hanem mert eltérnek az átlagostól. Igaz, hogy ezekből jóval kisebb darabszám értékesíthető, de a gyártóknak ezen van a legnagyobb hasznuk. A cégnél úgy látjuk, a gazdaság egészének éppúgy, mint nekünk, létérdekünk, hogy egy erős középréteg is kialakuljon a piacon, amely képes a márkásabb termékek megvásárlására.

>>Az Electrolux komoly befektetőként, gyártóként is jelen van Magyarországon. Ez a kezdet kezdetén annak is volt köszönhető, hogy az itteni bérköltségek a töredékei a nyugat-európai szerelőszalagok mellett dolgozókénak. Időközben a bérek is nőttek, és a közelmúltban a munkavállalók számára kedvező irányban változott meg több ponton is a munka törvénykönyve. Ez mennyiben befolyásolja az anyacég Magyarországgal kapcsolatos további terveit?

- Az olcsó munkaerő csak az egyik kritérium volt a tekintetben, hogy a multik - így az Electrolux is - Magyarországra helyezték a termelésüket. Természetesen azzal mindenki tisztában volt, hogy ez nem tartható a végtelenségig. Sőt jó, hogy nálunk is növekednek a fizetések. Hiszen ha az Európai Unió felé igyekszünk, előbb-utóbb ezen a téren is fel kell zárkóznunk. Más tényezők legalább ilyen komoly szerepet játszanak ebben a kérdésben, így a munkaerő képzettsége, a megbízhatósága, egyszóval a színvonala. A közelmúltban az anyacég legfelsőbb vezetése Magyarországra látogatott, és megnyilatkozásaikban mindvégig a piac iránti bizalom volt megfigyelhető. Az Electrolux ide valóban nagyon sok gyártást hozott. A 90-es évek elején még évi 700 ezer darab terméket gyártottunk, ez a szám tavalyra hárommillió fölé nőtt. Az anyacég az idén is telepített át további termelést Magyarországra. A németországi porszívógyártás teljes egészében idekerült. Igaz, azt is el kell fogadnunk, hogy a nagyon olcsó kategóriájú termékek gyártása továbbköltözik a még alacsonyabb bérű régiókba. Így van ez például az általunk kínált alacsony árfekvésű porszívókkal. Ezek ma már nem a jászberényi gyárban készülnek, hanem Kínából importáljuk őket. Összességében nekünk is jobb, ha nagyobb hozzáadott értékű termékeket gyártunk. Sőt még ennél is értékesebbnek tartjuk, ha sikerül a termékeknek a fejlesztését is idehozni.

>> Utóbbira mennyire van esély?

- Már most is folytatunk k+f tevékenységet, főleg a fagyasztóládák esetében. Magukat a termékeket is egyedül mi gyártjuk az anyacégnek Európában. Azt még nem tudom megmondani, Magyarország mikor lesz az Electrolux teljes körű európai kutatóközpontja, de erre törekszünk.

>> Azt mondják, a multiknál dolgozó menedzserektől nem kezdeményező, hanem inkább végrehajtó hozzáállást várnak el.

Hogyan érzékeli ezt ön az Electroluxnál?

- Az ösztönzőrendszerekkel, az egész légkörrel, a cég filozófiájával azt kell elérni, hogy az alkalmazott menedzser ugyanúgy gondolkodjon, mint a tulajdonos menedzser. Teljesen magáénak érezhesse a céget, még akkor is, ha egyetlen részvénye sincs benne. Magáénak érezze a sikert, amit a cég elér, hisz ez az ő munkájának is köszönhető. Az Electroluxnál eddigi tapasztalataim alapján ezek nagyjából meg is vannak. Nem szabad, hogy gond legyen a hovatartozás érzésével. Egyébként ezt nekem nehéz is megítélnem, hiszen saját cégem nincs.

>> Ha már itt tartunk, belevágna önálló vállalkozásba?

- Ha nem ezt csinálnám és főleg, ha volna elég tőkém hozzá, szívesen belevágnék. De csak olyanba, amit szakmai kihívásnak is tekinthetnék.

>> Milyen iparágban, milyen területen próbálkozna?

- Ezen eddig nem igazán gondolkodtam. Leginkább a tanácsadói üzletágban tudnám elméleti és gyakorlati ismereteimet hasznosítani. Annak kisebb valószínűségét látnám, hogy kisvállalkozásban mosógépgyártásba fogjak.