Maradj ébren!

Az Álmatlanság rendezője, Christopher Nolan már a Mementóval is felkavarta nyugodtnak hitt esténket, és rádöbbentett minket arra, hogy a vásznon megállja a helyét a megváltozott ritmusú mű is. Ezt a munkáját ismét a szubjektivitás jellemzi, amelyben a fény a legfőbb motívum. A helyszín Alaszka, az időpont az éjféli nap "korszaka". A földi már hozzászokott a 24 órán át tartó világossághoz, ám az idegen biológiai órája teljesen megbolondul.

Az észak-alaszkai városkába érkezik a New York-i figuraként elhíresült Al Pacino, aki volt már eddig félelmetes maffiavezér, világtalan ezredes, angyal és sátán is. Most sem adja alább: ő alakítja a sokat tapasztalt amerikai zsarut, aki a világ eldugott szegletében bonyolódik élete talán legrázósabb ügyébe. Az Oscar-díjas művész nem titkolja, hogy csak azért vállalta el ezt a szerepet, mert partnereként Robin Williams került szóba. Azt gondolta, hogy végre vígjáték lesz soron. Ám a több mint 25 éve a pályán lévő Williams most negatív hőst, gyilkost játszik. Hiába is várnánk tőle jól megszokott humorát, ebből villanásnyit se kapunk.

A hab a tortán pedig az, hogy nem ő az egyedüli negatív szereplő, mert a Nolan-féle megfogalmazásban a jó is rosszá válik egyszer. Az Álmatlanságban a szereplők egyfajta erkölcsi átmeneti zónában találják magukat, ahol aztán elkezdődhet az a bizonyos macska-egér harc. Nekünk csak az a dolgunk, hogy elengedjük magunkat, kikapcsoljunk, és máris lehetőségünk lesz a főszereplő Al Pacino fejével gondolkodni, érezni, látni. "Al elképesztően finom rezdülésekből építi fel alakításait, és ezt teszi ebben a filmben is. Egy apró nüansszal, egy pillantással vagy egy rezdüléssel bonyolult, összetett, más eszközökkel meg nem jeleníthető dolgokat tud kifejezni" - véli a rendező.

A thriller harmadik fellépője sem mindennapi teremtés: ő volt ugyanis A fiúk nem sírnak "sráca", aki még az Oscar-díjat is kiérdemelte. Hilary Swank az egyetlen nyitott és kiismerhető szereplő. Az ellentmondásokba és konfliktusokba keveredő lány amolyan kívülálló lesz az alaszkai történetben, ahol a táj lélegzetelállító látványát és az intimitás érzetét azzal teremtette meg a már a Mementóban is jeleskedő operatőr, Wally Pfister, hogy a kamera mindig a főszereplőt követte. Így a nézők vele együtt fedezhetik fel a barátságtalan vidéket és érezhetik át az álmatlanságot. Ahogy a film szlogenje szól: maradj ébren és maradj életben... (TA)