Arcok a versenyszférából (Befektetési alapok)

A tudatosság mindig ott lapult Forgó Ferenc választásai mögött. Az 1980-as évek végén abból a megfontolásból jelentkezett a Közgáz (amely akkor még Marx Károly névre hallgatott) pénzügy szakára, hogy miközben próbálta kikalkulálni a munkaerőpiac jövőbeni igényeit, úgy találta: a kétszintű bankrendszer bevezetését követően a pénzügyesekből lesz majd hiány. Ez utólag be is igazolódott. Ez persze nem azt jelentette, hogy a közgazdaságtan nem érdekelte volna, sőt: mint fogalmazott, nagyon is. Ha visszaemlékszünk, akkortájt a pénzügy szak a második helyet birtokolta az "elit" rangsorban, az első helyen a jóval elméletibb népgazdaság-tervezési szak állt. Az egyetem utolsó félévét egy ösztöndíjnak köszönhetően a kanadai University of British Columbián végezte, majd egy újabb félévet a PhD-szakán is elvégzett. Mivel a doktori megszerzésére legalább öt évet kellett volna áldoznia, a hosszú időhorizont hazatérésre bírta, főként, hogy idehaza jóval izgalmasabbnak tűntek a dolgok. Akkor indult a privatizáció, így következett egy féléves periódus az ÁPV akkori elődjénél, az Állami Vagyonügynökségnél. Ez az idő azonban elég volt, hogy felismerje, a szervezet túlságosan bürokratikusnak tűnik számára. Ezt egy rövid kitérő követte a jelenleg éppen privatizáció előtt álló Prudent-Invest Alapkezelőnél, de a vezetőváltást már nem várta meg a társaságnál.

A befektetésialap-piacról ezt követően már nem mozdult, amely egyébként szintén egy újdonságnak számított. A Trust Alapkezelőhöz, az Argenta Bróker leánycégéhez igazolt, amely akkortájt bankfüggetlennek számított. Ennek minden nehézségével meg kellett küzdenie - jegyzi meg. Majd a Budapest Bank Alapkezelőhöz hívták második embernek, s miután a vezérigazgató hosszabb szabadságot vett ki, átvette a posztját. Erre a hároméves időszakra kellemesen emlékszik, főként, hogy a piac második szereplőjévé sikerült kinőniük magukat. A hosszabb szabadság Forgó Ferencet sem kerülte el, amit a keresgélés időszakának nevez. Felmerült, hogy némileg eltávolodva a befektetésialap-piacról az internetes ágazatban is kipróbálja magát, ám gyorsan letett róla, miután úgy érezte, a buborék lassan kipukkad. Ezt szintén igazolta az élet. Egy internetes tőkepiaci újság kialakításában gondolkodott, fél évet bele is fektetett az előkészítési munkálatokba, ám lenyelve a veszteségeket, inkább visszatért a jól bevált befektetési alapokhoz.

Az Európa Alapkezelőt már társtulajdonosként hozta létre, bár mint fogalmaz, az ötlet a jelenlegi vezérigazgatótól, Török Mihálytól származott, aki a társadalombiztosító kiürült alapkezelőjét vásárolta meg. Az engedélylyel rendelkező alapkezelő adott volt, másik társtulajdonosnak a Biggeorge's vezetője, Nagygyörgy Tibor "futott be". Ilyen háttérrel talán nem is meglepő, hogy ingatlanalap létrehozása mellett döntöttek, ami ugyan nem az első volt akkoriban itthon, de abban mindenképpen elsők voltak, hogy igazán "felrázták" a piacot. Utánuk jelent meg ebben a műfajban az OTP, illetve a Raiffeisen Bank is, de a banki szereplők között továbbra is tartják első helyüket.

Hogy meddig marad ezúttal egy helyben? A Trustnál két, a Budapest Alapkezelőnél négy évet töltött el, az Európa Alapkezelőnél ez a harmadik, ám mint mondja: még jelentős kifutást lát ebben a szegmensben, és számos fejlesztést szeretnének végrehajtani. Ráadásul a mostani pozíció kicsit más a korábbiaknál, hiszen itt már tulajdonos. A Budapest Alapkezelőnél is próbáltak tulajdonosi szemlélettel tevékenykedni, csakhogy a tulajdonos döntései azért közbeszóltak - jegyzi meg.

Két tisztséget mondhat jelenleg magáénak: a BÉT indexbizottsági tagságát, aminek már "ősidők" óta tagja, illetve a Bamosz etikai bizottságának tagságát. Elnökségi tag is volt az utóbbi szervezetben, majd a Budapest Alapkezelő vezérigazgatói székéből való távozását követően erről lemondott. Szabad óráit jelenleg leginkább kétéves kisfia tölti ki. A squashra és a teniszre azért igyekszik időt szakítani, amit lelkes amatőr színvonalon folytat. Bár a vitorlásvizsgát is letette, ezt inkább hanyagolja.

Forgó Ferenc neve a Titász és a Pick részvényesei számára is ismerősen csenghet, hiszen a kisbefektetők nevében próbált fellépni több ízben is. Ezek már csak katasztrófaelhárítási akciók voltak - fogalmaz. Ezzel két célja volt, az egyik a saját érdekek érvényesítése, a másik kicsit elvontabb. Úgy látja, csak akkor lesz BÉT és nyilvános értékpapírpiac, ha a befektetőt nem éri csalódás, ha nem azzal kell szembesülnie, hogy a társaság vagyonát trükkös, illetve kevésbé trükkös módszerekkel kisajátítják. Befektetőként mennyire sikeres? Ötven százaléknál kicsit jobb arányban sikerült eltalálnia, mit kell vásárolni. Hiba nélkül ezt nem lehet folytatni - vallja. (FB)