Túlkínálat diplomásokból

Miután jó néhány szakterületen óriási a túlkínálat, a felsőoktatási intézményekből kikerülő diákok egy része hiába végez el egy adott szakot, kénytelen átképezni magát. Túlkínálat tapasztalható a bölcsészképzés mellett az informatikus, a jogász, közgazdász, illetve a műszaki szakok esetében. A bölcsészképzést szakmai körökben ironikusan feleségképzőnek is nevezik, hiszen az onnan kikerülők nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, így az ilyen irányú felsőoktatási intézményben diplomát szerzett nők nagy többsége a munkába állás helyett a gyermeknevelést választja, elszakadva eredeti végzettségétől - mondja Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője.

A gazdaság igényei gyakorta nem esnek egybe a képzéssel, s a túlkínálat miatt látszólag az oktatási tárca feleslegesen költ az iskolák támogatására. Ám ez a rövid távon nem igazán megtérülő befektetés hosszabb távon mindenképpen előnyös, hiszen ezáltal magasabb szinten képzett társadalmat lehet létrehozni. Mint ahogy Mang Béla, a szaktárca helyettes államtitkára elmondta, az oktatási tárca 155,6 milliárd forinttal támogatja a felsőoktatási intézményeket évente. Adataik szerint az érettségizett fiatalok közül mintegy 270 ezren adták be jelentkezésüket felsőoktatási intézménybe, s 30 százalékuk gazdaságtudományi területre szeretne felvételt nyerni. Az iskolák a jobb elhelyezkedés érdekében igyekeznek új szakpárokat indítani, mint például a mérnök-jogász, illetve az orvos-jogász szakokat. Véleménye szerint azonban a jogászokból mostanában jelentkező túlkínálat egyáltalán nem jelent problémát, hiszen az uniós csatlakozásunk kapcsán az országnak nagyon nagy szüksége lesz majd jól képzett jogászokra. S bár szerinte is számolni kell az egyes területeken fellépő túljelentkezéssel, a felsőoktatási intézményekből kikerülő diplomások 76 százaléka azonnal el tud helyezkedni, s a többieknek is általában 3-5 hónapon belül sikerül munkát találniuk. A helyettes államtitkár szerint a túlkínálat következtében egyelőre nem kellett alább adniuk fizetési igényeiket.

A KSH-nak a 2002. év alapján készített összesítése szerint, melyben a foglalkoztatottakat és munkanélkülieket vették számba a legmagasabb iskolai végzettség, illetve nemek szerint, az egyetemi és főiskolai végzettségűek 5,5 százaléka, azaz több mint 13 ezer fő nem tud elhelyezkedni. Érdekes összehasonlítani, hogy ez az arány a szakiskolát végzetteknél, illetve szakképesítéssel rendelkezőknél 1,4 százalék (több mint 3000 fő), ám csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezők esetében 0,9 százalék, azaz alig több mint 2000 embert jelent. A diplomások között is óriási különbség mutatkozik a férfiak és a nők között, hiszen míg a férfiaknak csupán 3,3 százalékuk (mintegy 4500 fő) lesz munkanélküli, addig a nők között ez az arány 8,6 százalék, amely több mint nyolc és fél ezer diplomás nő állástalant jelent.

Egy ugyancsak 2002-es felmérés adatai alapján a frissdiplomások szerint a cégek a szakirányú végzettséget és a jó nyelvtudást részesítik előnyben, míg a rangsorban ezt követte a szakmai gyakorlat, illetve a jó fellépés. A megkérdezett diákok szerint a kiválasztás során a munkaadókat a tanulmányi eredmények befolyásolják a legkevésbé, azaz kiváló nyelvtudással és határozott fellépéssel olykor meg lehet kaparintani az állást az elől, aki jelesre vizsgázott ugyan, nyelvtudása is van, ám esetleg kissé zárkózottabb. A másik probléma a szakmai gyakorlat esetében lehet, hiszen nem mindegyik cégnél van lehetőség már az iskolai idő alatt szakmai gyakorlatot szerezni gyakornokként, így vannak, akik kiváló eredménnyel ugyan, de gyakorlat nélkül lépnek ki a munkaerőpiacra. S mivel az előbb említett statisztika szerint a cégek igen fontosnak tartják a gyakorlatot, az iskolából kikerülő diák patthelyzetbe kerül, hiszen nem veszik fel, mert nincs gyakorlata, ám nem szerezhet gyakorlatot, hiszen nem adnak lehetőséget neki. A hazai felsőoktatási intézmények között egyfajta rétegződés alakul ki, az amerikai felsőoktatáshoz hasonlóan, ahol a nagyobb egyetemek - mint a Yale vagy a Harvard - jobb ajánlólevelet jelentenek egy frissdiplomás számára, mint ha egy vidéki, "nevenincs" iskolában végzett volna. Idehaza szintén kezd kialakulni az a gyakorlat, hogy egyes felsőoktatási intézmények már a nevükkel "eladhatják" az ott végzett diákot.