BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A vártnál lassabban indul újra az iraki olajexport

Igen törékeny az egyensúly az olajvilágpiacon, s az iraki termelés ismételt fellendülésével az árak akár 22 dollár alá is zuhanhatnak. Tóth József, a Magyar Ásványolaj Szövetség elnöke, az Olaj Világkongresszus alelnöke ugyanakkor arra számít, a világ olajtermelői elég érettek ahhoz, hogy a 22-28 dolláros sávban tartsák a kőolaj árát, mert a túlságos ingadozás senkinek sem érdeke. Az iraki export újraindulása más olajtermelők lehetőségeit szűkíti.

Szüksége van a piacnak az iraki olajra?

- Tulajdonképpen nincs hiány a piacon, ugyanakkor egy hagyományos exportőr, a világ harmadik legnagyobb készlettel bíró országa visszatér a piacra, s természetes, valahol helyet kell majd szorítani ennek az olajnak. Annak az egyensúlynak a védelme, amit az OPEC a 22-28 dolláros ársávban rögzített, sokaknak, valójában mindenkinek fontos. Valójában senkinek sem érdeke, hogy nagy áringadozások legyenek, ezért kérdés, az iraki olaj visszatérése ezt az egyensúlyt mennyire fogja felbontani. A lassú visszatérés azt vetíti előre, hogy ez az egyensúly fenntartható.

Irak visszatérése az exportpiacra várhatóan mekkora többletet jelent?

- Az iraki termelés jelentős hullámzást mutat. Három nagy csúcspontot lehet látni. A legnagyobb 1979-ben volt, a második nagy olajválság idején, akkor 3,5 millió barrel körül volt az ország napi termelése. A második ilyen csúcs tulajdonképpen az iraki háborút követően keletkezett, majd a harmadik az olajat élelmiszerért program keretében. De a visszaesést követően a termelés növekedése mindig egyre kisebb volt, annak következtében, hogy a kutakra, az infrastruktúrára kevesebbet fordítottak.

Ha stabilizálódik az iraki termelés, az óhatatlanul kiszorít valakit a piacról?

- Az egyensúly, ami az olajpiacon most megvan, vélhetően sokáig törékeny marad. Rendkívül bizonytalan a helyzet. Nem tartom kizártnak, hogy az iraki olajnak egy kicsit nagyobb volumenű visszatérésével a sávból kicsúszik, mégpedig lefelé az olaj ára, és 22 dollár alá is mehet.

Átmenetileg?

- Ezek mindig átmeneti dolgok, de számomra ez két-három évet is jelenthet. Bár a világ sokat tanult, tudják, az sem jó, ha az árak egyszer 10, máskor 30 dolláron állnak. Úgy látom, hogy az iraki olajexport lassú felfutása segít ennek a törékeny egyensúlynak a fenntartásában.

Az orosz olaj világpiaci szerepét mennyiben befolyásolhatja az iraki termelés felfutása?

- Ez egy konfliktus lehetőségét hordozza magában, tekintettel arra, hogy az orosz gazdaság számára rendkívül fontos, hogy az olajeladásból származó bevételei növekedjenek. Az utóbbi időben 10 százalékos éves bővülést produkáltak az olajtermelésben. Ma már évente 400 millió tonna olajat hoznak felszínre, szemben a három évvel ezelőtti 300 millió tonnával. Ha Oroszország folytatja ezt, márpedig ebben érdekelt, akkor ez egy újabb bizonytalansági tényezőt jelent, ami kibillentheti az olajárat az egyensúlyi helyzetből. Ugyanakkor ott vannak az orosz olajcégek tulajdonosai, vezetői, akik szerint a 20-22 dollár közötti ár is alkalmas arra, hogy megfelelő megtérülést adjon. Ez igaz, de ismerve a rendszert, hogy az export után adóztatnak, minél magasabb az ár, annál nagyobb az állami adóbevétel.

Ki bírhatja jobban, vagy tovább az árversenyt, Irak, vagy Oroszország?

- Biztos, hogy Irak. Ott jóval olcsóbb a termelés, annak ellenére, hogy Oroszországban a magáncégek jelentős javulást értek el a kitermelés hatékonyságának növelésében, felezték, harmadolták a költségeiket.

Látszik egy másik konfliktusforrás is, hiszen a Lukoil az iraki háború befejezése előtt keményen megfenyegette az amerikai cégeket, hogy ha megsértik érdekeiket, minden nemzetközi fórumon felszólalnak azok védelmében. Mennyire komoly az érdekellentét e tekintetben az Egyesült Államok és Oroszország között?

- Úgy gondolom, hogy ez a konfliktushelyzet feloldható. Arra számítok, hogy azoknak az érdeklődőknek, akik az iraki olajiparba befektetnének, kénytelenek lesznek újabb versenyfordulót csinálni, mert amennyiben a megszerzett jogok alapján folytatnák a munkát, az újaknak nem volna lehetőségük, amerikai cégeknek sem. Ami az USA-ba irányuló orosz szállításokat illeti, ez annak a diverzifikációnak a része, amit az Egyesült Államok nagy olajimportőrként mindig is szorgalmazott. Oroszország ma már a világ második legnagyobb termelője Szaúd-Arábia után, az is külön fejezet lesz egyébként, hogy meg akarja-e tartani a királyság a vezető pozícióját, mert ehhez növelni kell a termelését. Ha Oroszország súlyát nézzük, az minden bizonnyal növekedni fog, és az USA-nak is érdeke, hogy az egyik legjelentősebb termelőtől vásároljon.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.