Az euró bevezetése – feltételek, előnyök és hátrányok

A hamarosan megalakuló kormány leendő pénzügyminisztere, Kármán András nemrégiben kijelentette, hogy a tervek szerint 2030-ra teljesíteni kell a Maastrichti-kritériumokat az euró bevezetés érdekében. 

A terv első ránézésre ambiciózusnak tűnik, tekintve a költségvetés jelenlegi helyzetét, de nézzük sorban mik pontosan a feltételek.

Az euró bevezetés feltételei

1. Árstabilitási feltétel: az Eurostat módszertana szerint számított (HICP) infláció az egyéves, vizsgált időszakban maximum 150 bázisponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező EU-tagállam inflációjának átlagát, és ezt fenntartható módon kell elérni, nem egyszeri intézkedéssel, beavatkozással.  Az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a hazai infláció, a tavalyi évben 4,4 százalékos volt az átlagos infláció, de még így is meghaladta a követelményt. A 3 legalacsonyabb inflációjú tagállam Ciprus (0,8 százalék), Franciaország (0,9 százalék) és Olaszország (1,7 százalék) volt, az átlaguk 1,13 százalék, tehát maximum 2,63 százalékos inflációval teljesült volna a kritérium. A közel-keleti válság miatt a következő hónapokban emelkedő inflációra számíthatunk, ugyanakkor ez minden tagállamot érint, tehát várhatóan nem fog jobban kinyílni az olló. 
2. Az államháztartás fenntarthatóságának feltételei, amelyet az 1997-ben elfogadott Stabilitási és Növekedési Paktum ban rögzítettek: a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, és nem lehet folyamatban lévő túlzottdeficit-eljárás. A GDP-arányos államadósság vagy nem haladhatja meg a 60 százalékos szintet, vagy amennyiben felette van, folyamatos csökkenést kell produkálni. Ez a legfontosabb kritikus pont, a tavalyi költségvetési hiány a GDP 4,7 százalékát tette ki, és már most látható, hogy az idei évben 6-7 százalékos deficitre lehet számítani. A GDP-arányos államadósság 74,6 százalékos volt, és egyelőre nincs csökkenő pályán. Az új kormány egyik legnehezebb feladata lesz, hogy a költségvetési hiányt fenntarthatóan csökkenő pályára állítsa érdemi megszorítások nélkül. A hiány csökkenése pozitívan hatna a többi mutatóra is, értelemszerűen csökkenti a GDP-arányos államadósságot, a kockázati prémium csökkenésén keresztül a hosszú távú kamatot, illetve a devizaárfolyam stabilitásán keresztül az inflációt is. 
3. Árfolyamstabilitási feltétel: az euró bevezetését megelőzően, legalább 2 évet el kell tölteni az ERM-II-es árfolyamrendszerben. Egy meghatározott referenciaárfolyamtól az árfolyam maximum 15-15 százalékkal térhet el, de a gyakorlatban ennél jóval szűkebb árfolyammozgást vár el az Európai Unió. Az árfolyamstabilitást komolyabb jegybanki beavatkozás nélkül kell elérni. Az árfolyamrezsimbe való belépéshez az Európai Unió stabil makrogazdasági mutatókat, fiskális hitelességet vár el, illetve a bankrendszer stabilitását. Fontos tudni, hogy a rendszerbe való belépéskor még nem szükséges teljesíteni a többi kritériumot. 
4. Kamatfeltétel: a hosszú távú, állam által felvehető hitelek kamatlába az egyéves, vizsgált időszakban maximum 200 bázisponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező EU-tagállam átlagos kamatlábát. A 10 éves piaci állampapírhozamokat kell itt összehasonlítani. Jelenleg ez a kritérium sem teljesül, bár az elmúlt időszakban sokat javult a helyzet. Itt nem a tavalyi átlagokat érdemes vizsgálni, mivel a választás előtt jelentősen csökkent a magyar hosszú hozamszint. A 3 legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagos 10 éves hozama jelenleg 3,68 százalék, Magyarországé a második legmagasabb Románia után, 6 százalék, míg a küszöbérték jelenleg 5,68 százalék. Amennyiben a költségvetési hiányt sikerül fenntartható módon csökkenteni, teljesülni fog ez a feltétel. 

Horvátország és Bulgária példája

Magyarországon szabadon lebegő árfolyamrendszer van, míg Horvátországban és Bulgáriában már az ERM-II rendszer előtt is részben rögzített volt az árfolyam. A horvát kuna 1994-2020 között menedzselt lebegő rendszerben mozgott, míg a bolgár levát már az 1997-es bankválság után rögzítették, először a német márkához, majd 1999-től az euróhoz. A magyar euróbevezetés egyik kulcsfontosságú tényezője az optimális átváltási árfolyam kijelölése lehet majd. A túl erősen meghatározott átváltási árfolyam tartósan ronthatja a folyó fizetési mérleget, míg egy túl gyengén meghatározott átváltási árfolyam akár hosszú távon is többletinflációt generálhat.

Mik lehetnek az előnyök, hátrányok? 

Az euróbevezetés hosszú távú előnyei egyértelműen az olcsóbb adósságfinanszírozás, illetve az alacsonyabb hosszú távú infláció lehetősége. 

 Az árfolyamkockázat megszűnésével az importőrök kiszámíthatóbban tudnak árazni, illetve az esetleges árfolyamfedezés költségét sem kell állniuk. A korábbi tapasztalatok alapján a közös fizetőeszköz bevezetése elősegíti a külkereskedelem bővülését, mivel csökkennek a tranzakciós költségek. Nem utolsósorban az euróövezethez tartozás erősíti a fiskális fegyelmet, és a szükséges strukturális reformok végrehajtására kényszerítheti az adott tagállam kormányát. 

A legerősebb hátrány az önálló monetáris politika feladása. Az Európai Központi Banknak a monetáris politikai lépéseivel az összes eurózónás tagállam inflációs és növekedési ciklusához kellene egyszerre igazodni, és a 2011-es tapasztalatok alapján láttuk, hogy ez nem mindig könnyű feladat. 

 Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy hosszú távon ez nem is kifizetődő stratégia, ehelyett a termelékenység növelésére kerülhet át a hangsúly. Amennyiben a szükséges bérkonvergencia még nem zajlott le, illetve a termelékenység nem zárkózott fel kellőképpen az uniós átlaghoz, egy túl korai belépés könnyen egyensúlyromlást idézhet elő a tagállamban. 

Egy jól megválasztott belépési időpont, amelyet tartós és fenntartható konvergencia előz meg, illetve egy optimális átváltási árfolyam esetében összességében jóval több előnye lehet az euró bevezetésének, mint hátránya, illetve kockázata.