Derült égből gázáremelés
A váratlan szabályozási lépések elbizonytalanítják a piacot, még ha azok racionálisak is - mondta nemrégiben Drucker György, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának főtitkára az Energiainfónak nyilatkozva. Az őszi energiaár-emelésekről volt szó, hiszen augusztusban minden különösebb előzmény nélkül drágult a villamos energia, és október közepén emelkedett a földgáz fogyasztói ára, nem sokkal azután, hogy a lakossági fogyasztók esetében életbe lépett az oly sokszor emlegetett tömbös kompenzációs rendszer.
Magyarázat, azaz indoklás mindig akadt. Az augusztusi áramáremeléskor a paksi üzemzavarral, illetve kieséssel, a többletimport megemelkedett költségeivel indokolt az árhatóság. Most kevésbé egzakt magyarázato(ka)t hallhattunk, hiszen igazából a jövő évi nagyfogyasztói áremelést hozta kicsit előrébb a gazdasági tárca.
Az világos volt, hogy a lakossági fogyasztókkal együtt a kis- és közepes ipari felhasználók jelentősen a piaci ár alatt jutottak eddig a gázhoz. Azt a több száz milliárdot, amit a Mol Rt. elbukott a gázüzleten, az elmúlt években tulajdonképpen a háztartási fogyasztókkal együtt ők tehették zsebre.
A sors fintora, hogy miközben a fogyasztók hosszú ideje már a piaci árak, a költség alapú árszabályozás bevezetését szorgalmazzák, ezzel a lépéssel a nagyfogyasztók tömegei járnak rosszul. Ismert, hogy 2000 novemberében a legnagyobb ipari földgázfogyasztóknak, amelyek óránként ötszáz köbméternél nagyobb mennyiséget használnak fel, negyvenkét százalékkal emelkedettt a gázár. Őket most kevésbé, legfeljebb két és fél százaléknyi mértékben érinti a drágulás. A többieknek, akik eleddig a kedvezményezett körbe tartoztak, viszont akár negyvenszázalékos áremelést kell majd elkönyvelniük. Azt mondja az IEF főtitkára, hogy mindezzel a fogyasztók nyilván tisztában voltak, az október 15-i áremelés viszont vélhetően mégis felkészületlenül érte őket, merthogy semmilyen előzetes jelzést nem kaptak arra nézvést, hogy az év utolsó harmadában gázárkorrekcióra készülne a kormány. Ezért nyilván üzleti terveiket sem tudták ehhez igazítani, kérdés tehát, hogy adott esetben negyvenszázalékos költségnövekedést miként tudnak, tudnak-e egyáltalán kezelni.
Ismét csak a kiszámíthatóság szenvedett csorbát, ami pedig különösen az energiaigényes ágazatokban bír meglehetős fontossággal. Az érintett körben az összkiadáson belül az energiaköltségek jelentős hányadot képviselnek. A váratlan áremelés a kisebb ipari fogyasztóknál esetleg kezelhetetlen problémákat okoz. Néhány kisebb építőipari alapanyaggyártó már jelezte is, hogy áraikban valószínűleg nem tudják majd érvényesíteni a drágulást, mert az árakat a nagy piacvezető cégek határozzák meg, amelyeknek a mozgástere lényegesen nagyobb, mint az övéké, s ha ők nem emelnek, a kicsik sem tehetik meg azt.
A Mol Rt. számára természetesen előnyös a lépés, hiszen valamicskét megint csak visszakap a korábban elvesztett milliárdokból, igaz, a hazai kitermelésű földgáz után már megemelt bányajáradékot kell fizetnie. Az IEF azonban emlékeztet, hogy az országban van még számos olyan nagyvállalat, olyan nagy energiafogyasztó, amely ugyancsak jelentős mértékben járul hozzá a GDP-hez, egy-egy ilyen váratlan szabályozási lépésnél az ő érdekeiket is figyelembe kellene venni talán.
