Súlyos üzenetet kapott Brüsszel a béketervvel egy időben: amíg háború van, az európai ipart el lehet felejteni
Van baj elég Kijevben, amit Brüsszelben és más európai fővárosokban a magukénak éreznek, de nem abban az értelemben, hogy elzárnák a pénzcsapokat a korrupt ukrán rezsim számára, a háború befejezésére felszólítva, hanem fordítva. A hét mérlege: a korrupciós vizsgálatok Volodimir Zelenszkij elnök közvetlen környezetébe értek, csütörtökön az amerikaiak béketervet tettek Kijev asztalára, amely riadalmat okozott az EU-ban, pénteken pedig elkeserítő, bár nem meglepő ipari aktivitási adatokat tett közzé az euróövezetről az S&P Global. Az európai iparnak esze ágában sincs magához térni.
A korrupcióról, a béketervről és a brüsszeli reakciókról bőségesen beszámoltunk, jöjjön most az: mi olvasható ki a friss beszerzésimenedzser-index adatokból, mi lenne jó az európai gazdaságnak ahhoz képest, amit az uniós politikai vezetők vállaltak. Ez egy ún. előretekintő gazdasági szám, amely a vállalatok körében egy sor fontos mutatóról végzett felmérés eredményeiből áll össze.
Először a számok, majd az értelmezésük a felméréseket készítő és összegző S&P Global segítségével. Előrevetés: 50 alatti szám visszaeső, 50 feletti felpörgő gazdasági aktivitást jelez.
Az eurózóna beszerzésimenedzser-indexe (BMI)
- a feldolgozóiparban az októberi 50 pontról a visszaesési zónába, 49,7-re pattant vissza, és az elmúlt három évben csak egyszer jelzett növekedést (augusztusban),
- a szolgáltatásokban 53-ról 53,1-re kattant, és az elmúlt három évben jobbára növekedést jelzett, kivéve az energiakrízis inflációjával terhelt 2023-as évet,
- az összesített index pedig 52,5-ről 52,4-re visszakozott.
Európai ipar: nem igazán diadalmenet
Megjegyzendő, ezek az indexek a várakozásokat tükrözik, a valós GDP-adatok azonban nem tükröznek fellendülést, különösen a németek esetében, ahol 0,3 százalék volt az éves növekedés a harmadik negyedévben.
Hiába túlsúlyosak a szolgáltatások az iparhoz képest a fejlett gazdaságokban – ami az összesített BMI-t eltéríti felfelé –, az európai gazdaságokat önmagában nem húzza ki a kátyúból, hogy többet megyünk nyaralni, étterembe vagy a testépítő szalonba, mint az energiaválság, illetve a világjárvány idején. A bolti vásárlást és így az európai ipart is visszahúzza a bizonytalanság, a kételkedés a jövőben. Európa iparházában, a németeknél – akiktől jelentős mértékben függ Közép-Európa gazdasága is – az ipari BMI már évek óta nem éri el az 50 pontot, és novemberben 48,4-re süllyedt az októberi 49,6-ról.
A gazdasági jövő mindig szép, miközben egyre nyíltabban a háborúba lépést emlegetik
Tavaly óta olvashatjuk a gazdasági kommentárokat, amelyek mindig a jövőt tekintve optimisták, a németek esetében például a tavasszal elhatározott hatalmas beruházási költekezés beindulásától várják a „robbantást”, miközben az ő áruik globális nemzetközi versenyképessége is megroggyant. A szép jövő azonban csak nem akar elérkezni.
Mitől függ, hogy beköszönt-e? Idézzük az S&P Global BMI-jelentéséből a kommentárt dr. Cyrus de la Rubiától, a Hamburg Commercial Bank főközgazdászától, aki ezzel kezdi:
hónapok óta az euróövezet feldolgozóipara egyfajta senkiföldjén vesztegel, irány és lendület nélkül.
A feldolgozóiparban Németország és Franciaország ugyanabba az irányba tart – sajnos a rosszba: mindkét országban jelentősen csökkent az index. Az euróövezet két legnagyobb gazdaságában a vállalatok a megrendelésállomány visszaesésétől szenvednek. A termelést tekintve Németország épphogy az expanziós tartományban marad, míg Franciaországban a kibocsátás visszaesése a közelmúltban felgyorsult – folytatja a szakértő.
Itt jön a lényeg:
Ha a politikai helyzet hosszabb távon stabilizálódna, a vállalatok valószínűleg felszabadulva éreznék magukat, hogy többet fektessenek be, ami növekvő termeléshez vezetne. A politikai helyzet azonban továbbra is bonyolult, így rövid távon nem valószínű, hogy az euróövezet ebből az oldalból pozitív impulzust kapjon
– vázolja fel a kilábalás útját és akadályát De la Rubia.
Ez magyarázatra szorul, hiszen a közgazdász nem fejti ki – nyilván van rá oka –, mit ért „a politikai helyzet” alatt. Németországban a kancellár támogatása koalíciójában mindössze hét hónap alatt már megrendült, Franciaországban pedig egymás után buknak a kormányok a költségvetési zűrzavar miatt. Gazdaságaik gondjait azonban nem a politikai bajokból szokták levezetni a szakemberek. Pont fordítva.
A De la Rubia által alkalmazott virágnyelvet azonban mindenki érti: a „politikai helyzet” a geopolitikára utal, szűkebben az ukrajnai háborúra, bár néhány hónappal ezelőtt még a vámháborút is ide sorolták volna. Amely háború, és a miatta Nyugaton vállalt európai kettészakítottság többszörösen is közvetlen és közvetett negatív hatásokkal járnak az európai iparra, hangulatra és fogyasztásra, a felszökött energiaáraktól a háborús veszély állandó és egyre nyíltabb felemlegetéséig.
Az ukrajnai békekötés ügyében a napokban akár hatalmas fordulat következhet be.
