Súlyos üzenetet kapott Brüsszel a béketervvel egy időben: amíg háború van, az európai ipart el lehet felejteni
Van baj elég Kijevben, amit Brüsszelben és más európai fővárosokban a magukénak éreznek, de nem abban az értelemben, hogy elzárnák a pénzcsapokat a korrupt ukrán rezsim számára, a háború befejezésére felszólítva, hanem fordítva. A hét mérlege: a korrupciós vizsgálatok Volodimir Zelenszkij elnök közvetlen környezetébe értek, csütörtökön az amerikaiak béketervet tettek Kijev asztalára, amely riadalmat okozott az unióban, pénteken pedig elkeserítő, bár nem meglepő ipari aktivitási adatokat tett közzé az euróövezetről az S&P Global. Az európai iparnak esze ágában sincs magához térni.
A korrupcióról, a béketervről és a brüsszeli reakciókról bőségesen beszámoltunk, jöjjön most az: mi olvasható ki a friss beszerzésimenedzser-index adatokból, mi lenne jó az európai gazdaságnak ahhoz képest, amit az uniós politikai vezetők vállalatak. Ez egy un. előretekintő gazdasági szám, amely a vállalatok körében egy sor fontos mutatóról végzett felmérés eredményeiből áll össze.
Először a számok, majd az értelmezésük a felméréseket készítő és összegző S&P Global segítségével. Előrevetés: 50 alatti szám visszaeső, 50 feletti felpörgő gazdasági aktivitást jelez.
Az eurózóna beszerzésimenedzser-indexe (BMI)
- a feldolgozóiparban az októberi 50 pontról a visszaesési zónába, 49,7-re pottant vissza, és az elmúlt három évben csak egyszer jelzett növekedést (augusztusban),
- a szolgáltatásokban 53-ról 53,1-re kattant, és az elmúlt három évben jobbára növekedést jelzett, kivéve az energiakrízis inflációjával terhelt 2023-as évet,
- az összesített index pedig 52,5-ről 52,4-re visszakozott.
Európai ipar: nem igazán diadalmenet
Megjegyzendő, ezek az indexek a várakozásokat tükrözik, a valós GDP-adatok azonban nem tükröznek fellendülést, különösen a németek esetében, ahol 0,3 százalék volt az éves növekedés a harmadik negyedévben.
Hiába túlsúlyosak a szolgáltatások az iparhoz képest a fejlett gazdaságokban – ami az összesített BMI-t eltéríti felfelé –, az európai gazdaságokat önmagában nem húzza ki a kátyúból, hogy többet megyünk nyaralni, étterembe vagy a testépítő szalonba, mint az energiaválság, illetve a világjárvány idején. A bolti vásárlást és így az európai ipart is visszahúzza a bizonytalanság, a kételkedés a jövőben. Európa iparházában, a németeknél – akiktől jelentős mértékben függ Közép-Európa gazdasága is – az ipari BMI már évek óta nem éri el az 50 pontot, és novemberben 48,4-re süllyedt az októberi 49,6-ról.
A gazdasági jövő mindig szép, miközben egyre nyíltabban a háborúba lépést emlegetik
Tavaly óta olvashatjuk a gazdasági kommentárokat, amelyek mindig a jövőt tekintve optimisták, a németek esetében például a tavasszal elhatározott hatalmas beruházási költekezés beindulásától várják a "robbantást", miközben az ő áruik globális nemzetközi versenyképessége is megroggyant. A szép jövő azonban csak nem akar elérkezni.
Mitől függ, hogy beköszönt-e? Idézzük az S&P Global BMI-jelentéséből a kommentárt Dr. Cyrus de la Rubiától, a Hamburg Commercial Bank főközgazdászától, aki ezzel kezdi:
hónapok óta az euróövezet feldolgozóipara egyfajta senkiföldjén vesztegel, irány és lendület nélkül.
A feldolgozóiparban Németország és Franciaország ugyanabba az irányba tart – sajnos a rosszba: mindkét országban jelentősen csökkent az index. Az euróövezet két legnagyobb gazdaságában a vállalatok a megrendelésállomány visszaesésétől szenvednek. A termelést tekintve Németország épphogy az expanziós tartományban marad, míg Franciaországban a kibocsátás visszaesése a közelmúltban felgyorsult – folytatja a szakértő.
Itt jön a lényeg:
Ha a politikai helyzet hosszabb távon stabilizálódna, a vállalatok valószínűleg felszabadulva éreznék magukat, hogy többet fektessenek be, ami növekvő termeléshez vezetne. A politikai helyzet azonban továbbra is bonyolult, így rövid távon nem valószínű, hogy az euróövezet ebből az oldalból pozitív impulzust kapjon
– vázolja fel a kilábalás útját és akadályát De la Rubia.
Ez magyarázatra szorul, hiszen a közgazdász nem fejti ki – nyilván van rá oka –, mit ért "a politikai helyzet" alatt. Németországban a kancellár támogatása koalíciójában mindössze hét hónap alatt már megrendült, Franciaországban pedig egymás után buknak a kormányok a költségvetési zűrzavar miatt. Gazdaságaik bajait azonban nem a politikai bajokból szokták levezetni a szakemberek. Pont fordítva.
A De la Rubia által alkalmazott virágnyelvet azonban mindenki érti: a "politikai helyzet" a geopolitikára utal, szűkebben az ukrajnai háborúra, bár néhány hónappal ezelőtt még a vámháborút is ide sorolták volna. Amely háború, és a miatta Nyugaton vállalt európai kettészakítottság többszörösen is közvetlen és közvetett negatív hatásokkal járnak az európai iparra, hangulatra és fogyasztásra, a felszökött energiaáraktól a háborús veszély állandó és egyre nyíltabb felemlegetéséig.
Az ukrajnai békekötés ügyében a napokban akár hatalmas fordulat következhet be.
