Még marad a Gazprom monopolhelyzete

Az orosz kormány nem kívánja megvonni a Gazprom exportban betöltött monopoljogát, bár az EU ezt várja azért cserébe, hogy Oroszország csatlakozhasson a Világkereskedelmi Szervezethez - jelentette ki a napokban Makszim Medvegykov orosz gazdasági miniszterhelyettes. Lényegében arról van szó, hogy a kormány nem mond le azon jogáról, hogy érvényesítse szempontjait a gázkereskedelemben, hiszen a költségvetés fő bevételi forrása néhány nagy energiaipari vállalat adója.

Ráadásul az unió sem akarja minden áron kikényszeríteni az orosz gázpiac reformját. Pascal Lamy, az EU kereskedelmi biztosa még októberben közölte, hogy a Gazprom pozícióinak megmozgatása ártana az unió gázfelhasználói érdekeinek. Számukra inkább az a stabilitás a fontos, amit a Gazprommal való hosszú távú szerződések ígérnek.

Részben hasonlóak Magyarország érdekei is. A gázpiacnyitás dacára ugyanis a közép-európai piacon még évekig az orosz gáz dominál, ugyanis ezekben az országokban sem a fizikailag egyébként hozzáférhető északi-tengeri gáz, sem a Közel-Keletről származó LNG (cseppfolyós földgáz) nem versenyképes - fejtette ki lapunknak Varró László, a Magyar Energia Hivatal vezető közgazdásza. Bár a magyar érdekeknek kedvezne, ha importunkban versenyeztethetnénk a Gazprom esetleges utódcégei által szállított gázt, de ez még távoli, s nem is ez a fő szempont. Az elsődleges az ellátás biztonsága. Márpedig a Gazprom szállításaival nem volt gond még az 1993-as politikai, illetve az 1998-as pénzügyi válság idején sem. A gáz ráadásul körülményesebben is szállítható, mint az olaj, ami megint csak a beszerzés stabilitásának fontosságát emeli ki.

A közép-európai helyzet Varró László szerint csak akkor változhat, ha például Lengyel- vagy Horvátországban LNG-terminál épülne, így a magyar piacon is hozzáférhető lenne a közel-keleti, jórészt algériai gáz. Másik lehetőség, hogy Bulgária és Szerbia irányából épüljön Magyarország és Ausztria felé gázvezeték, amely szintén közel-keleti gázt hozna. Erre nézve már vannak megvalósíthatósági tanulmányok, de ez sem a közeljövő megoldása, miután egy ilyen beruházás 5-8 évet vesz igénybe. Az olcsóbb északi-tengeri gáz importját jelenleg magas nyugat-európai, de főként németországi tranzitdíjak késleltetik. A közeli években tehát Közép-Európában senki nem versenyezhet az orosz gázzal. A Gazprom európai helyzetét erősíti, hogy hosszú távú szerződései szerint vevői nem adhatják tovább a tőle vett gázt. Igaz, az EU nyomást gyakorol rá, hogy ebből engedjen, s a nyáron egy - az olasz ENI-vel kötött - szerződés erejéig el is fogadta ezt.

Ám a Gazprom mostani helyzetének fenntartása akadályozza az orosz gázpiac liberalizációját. Medvegykov emlékeztetett, hogy a WTO szabályai is engedélyezik a földgázexport monopóliumának megtartását. Sok ország él is a lehetőséggel, s Oroszországnak is ez a terve. Hangsúlyozta, hogy a gáz világkereskedelme a bel- és a külföldi árak közötti különbségen alapul, s ha ezek kiegyenlítődnének, a világkereskedelem kénytelen lenne leállni.