Minden évben több a beköltöző, a baloldal mégis a kivándorlókkal riogat

Az előző három írásomban részleteztem, hogy hazánkban soha nem látott mértékben bővült a foglalkoztatás, soha nem dolgoztak még ennyien, illetve uniós szinten is kimagasló mértékben nőtt a keresetek reálértéke is, illetve baloldali álhír csupán, hogy mi vagyunk a legszegényebbek, a valóság az, hogy több mint egymillió ember lépett át 2010 óta a középosztályba, nálunk javult egyik legnagyobb mértékben a szegénység, az uniós átlagnál is jobbak vagyunk.

Mielőtt megvizsgálnánk, hogyan manipulál a baloldal a kivándorlással, tisztázzuk a fogalmakat!

Magyarországi ki- és bevándorlás

A statisztikák Magyarországról kivándorlónak tekintik azt a magyar állampolgárt, aki (ténylegesen vagy tervei szerint) legalább 12 hónapra hagyja el Magyarországot, és azt a regisztrációval vagy tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárt, aki az adott évben Magyarországot a visszatérés szándéka nélkül elhagyja. Köztük vannak azok a honfitársaink, akik határozott időre mennek mondjuk egy ösztöndíjjal tanulni vagy dolgozni, és azok a nálunk dolgozó külföldiek is, akiknek a munkavállalási engedélye lejárt, és új engedélyt nem kértek, valamint akiknek az engedélyét érvénytelenítették.

A Magyarországra bevándorló pedig épp az ellenkezője a kivándorlónak, azaz az a magyar állampolgár, aki eddig külföldön élt/született, és letelepedési szándékkal érkezett Magyarországra, valamint aki legalább 12 hónap külföldi tartózkodásból tért vissza, és az a külföldi állampolgár, aki az adott évben Magyarországra belép, s a hatályos jogszabályoknak megfelelő tartózkodásra vagy letelepedésre jogosító engedéllyel vagy regisztrációs igazolással rendelkezik.

Például a Tisza Párt elnöke a feleségével kivándorlók voltak abban az évben, amikor Brüsszelben munkát vállaltak, s bevándorlók a gyermekeikkel már öten abban az évben, amikor hazaköltöztek.

A KSH nyilvános adatai között 2001-től, az Eurostaton pedig 1995-től találjuk meg a magyarországi ki- és bevándorlás éves adatait. Ezek szerint 1995 óta a nemzetközi vándorlási egyenlegünk pozitív, azaz nem volt hazánkban olyan év, amelyben többen vándoroltak volna ki, mint ahányan hozzánk költöztek.

A KSH külön bontja az adatokat magyar és külföldi állampolgárokra, sőt a bevándorló magyar állampolgárokat tovább bontja Magyarországon született visszavándorlókra és külföldön született bevándorlókra.

A grafikonon látható, hogy 2016–2022-ben többen költöztek haza magyar állampolgárok, mint ahányan kivándoroltak. S a bevándorló magyar állampolgárok között nagyobb arányban vannak a korábban kivándoroltak, majd visszatérők, mint a külföldön születettek. 2020–2021-ben jóval kevesebben költöztek ki a magyar állampolgárok, mint más években, kevesebben tudtak külföldi tanulást vagy kiküldetést, ösztöndíjat szerezni, így 2023–2024-ben kevesebbnek is jár le a külföldi megbízása.

A külföldi állampolgároknál épp fordított folyamatot láthatunk, a Covid alatt többen mentek haza, 2022-től pedig többen jöttek hozzánk, s kevesebbnek járt le a kiküldetése.

Fontos hangsúlyozni, hogy 1995 óta összesen nem vándoroltak ki egymillióan Magyarországról (762 ezer fő az 1995–2024 időközi összes létszám), s ebben benne vannak azok a külföldiek, akik pár évre érkeztek hazánkba dolgozni vagy tanulni, s ahogy lejárt a megbízásuk, visszamentek a hazájukba. Emellett 1995 óta több mint egymillióan bevándoroltak hazánkba (1 millió 303 ezer fő), akiknek egy része itt maradt, másik része a költözés okának lejárta után elhagyta az országot.

A külföldiek bevándorlásának jelentős része azzal magyarázható, hogy hazánkban magas a többségében külföldi döntéshozatallal rendelkező cég, ahol külföldi és magyar munkavállalók vegyesen dolgoznak. Az Európai Unión belül a munkavállalók szabad mozgása miatt nem korlátozhatjuk a hazánkban dolgozni kívánó uniós polgárok számát, így a bevándorlásukat sem. A csatlakozásunk után hét évvel minden régebbi uniós országban is fel kellett szabadítani a munkaerőpiacot, s ezért emelkedett meg a hazánkból külföldre vándorlók száma 2011 után, ami szintúgy nem csak a végleges szándékkal külföldre távozókat jelenti.

Ha az éves költözések mellett azt is szeretnénk tudni, hogy mennyi honfitársunk él külföldön, s mennyi külföldi nálunk, akkor ezt két módon vizsgálhatjuk, vagy a születési helyet, vagy az állampolgárságot vesszük számba. A kettő nagyon eltérő, vegyük sorra!

Magyarországon élő külföldön születettek és külföldön élő Magyarországon születettek

Az ENSZ ötévente közöl adatokat, a statisztikái szerint 2020-ban a világ többi országában 714 420 fő élt azok közül, akik hazánkban születtek. 1990-ben is négyszázezren laktak már külföldön, tehát ők nem mostanában hagyták el az országot. Ezzel párhuzamosan az ENSZ statisztikáiból azt is megtudhatjuk, hogy 2020-ban 584 567 fő olyan honfitársunk volt, aki pedig nem Magyarországon született, de nálunk él, itt lakik. Ezekből az adatokból az állampolgárságra nem következtethetünk.

A környező országok közül 2020-ban is nálunk volt a legkisebb a külföldön élő, hazánkban születettek aránya az aktuális lakosságszámhoz viszonyítva.

Ha az adott országban született külföldön élők és külföldön született adott országban élők különbségét lakosságarányosan vizsgáljuk, akkor az egész unióban Magyarország, Észtország, Finnország és Ciprus a legkiegyenlítettebb tagállamok; ezekben az országokban 1,5 százalékpontnál kisebb a különbség a két arány között.

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a nemzetközi vándorlási egyenlegünk és a kivándorlási mutatóink is a rendszerváltó országok között a legjobbak. Azaz

• a rendszerváltó országok közül nálunk a legalacsonyabb a külföldön élő, hazánkban születettek lakosságszámhoz viszonyított aránya. Még Szlovákiában és Szlovéniában is nagyobb volt ez a mutató, pedig a rendszerváltó országok közül nekünk van a legkisebb elvándorlási arányunk.
• 1995 óta összesen 762 ezren költöztek ki hazánkból, köztük vannak azok a külföldiek is, akik egy évnél hosszabb határozott időre jöttek hozzánk (például tanulni vagy dolgozni), s annak lejárta után hazamentek, illetve 1 millió 303 ezren költöztek be és vissza Magyarországra. Látható, hogy majdnem dupla annyian vannak a bevándorlók, mint a kivándorlók.
• A rendszerváltó országok közül csupán Magyarország és Szlovákia mondhatja el azt, hogy az Eurostat adatbázisában fellelhető nemzetközi vándorlási egyenlege egyetlen évben sem volt negatív, tehát egyetlen olyan éve sem volt, amikor többen hagyták volna el az országot, mint ahányan beköltöztek külföldről. Az unió tagállamai között is velünk együtt mindössze 12 ilyen tagállam van. (Például Románia és Lettország 2021-ig, Bulgária 2019-ig, Litvánia 2018-ig, Lengyelország 2017-ig, Észtország 2014-ig, de még Csehország is 2012-ig negatív egyenlegű volt.)

Mivel manipulál, miről „feledkezik meg” a baloldal?

Hazánk népessége 1981-ben volt a legmagasabb, 10 millió 713 ezer fő. Azóta folyamatosan csökkenünk, 2024 január 1-jén már csupán 9 millió 585 ezren éltünk az országban.

Az adott ország népességszámának változása két tényezőből áll össze, egyik a nemzetközi vándorlási egyenleg, azaz a ki- és bevándorlók számának különbsége, másik a természetes szaporulat vagy fogyás, ami pedig a halálozások és a születések számának különbsége. 1980-ban volt legutóbb a születések száma magasabb, mint a halálozásoké, azaz 1981 óta, több mint negyven éve hazánk természetes fogyást szenved el.

A pozitív nemzetközi vándorlási egyenleg nem tudja kompenzálni a természetes fogyást nálunk sem. S a későbbiekben sem fog megállni a természetes fogyás, mert a most legaktívabb szülőképes korban levő, 20–40 éves nők létszáma a 2007-es 1,5 millióról már 1,1 millióra csökkent, ami nem a kivándorlás eredménye, hanem a Bokros-csomag idején, a rendszerváltás után bezuhanó termékenységnek. Akkor jóval kevesebb gyermek született, s ma ők hiányoznak a szülőképes korú nők közül.

Ezek eddig a tények. Az ellenzék pedig próbálja ezt is a mostani kormány hibájaként feltüntetni, ezért a nemzetközi vándorlás helyett annak csak az egyik irányáról, a kivándorlásról beszél. El akarja hitetni velünk, hogy azért vannak kevesebben a szülőképes korú nők, és azért csökken a legaktívabb foglalkoztatási korcsoport létszáma is, mert kivándoroltak, s nem azért, mert 1990 óta meg sem születtek. S ehhez mindig találnak olyan demográfus „szakértőket”, akik hajlandók nekik a tények egyik felét bemutató elemzéseket írni. Ezzel az összehangolt kommunikációs támadással ugyanaz a céljuk, mint amit Kollár Kinga, a Tisza európai parlamenti képviselője ki is mondott: az ellenzéknél nyílt stratégia, hogy nekik annál jobb, minél rosszabb a magyar embereknek. Ettől remélik a hatalmukat.

A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.