Intenzív lakásépítés Európában

Németország jelentősen lemaradt az európai lakásépítési piacon az elmúlt években, miközben az EU új tagjai közül a közép-európaiak erőteljes növekedésben vannak - kesereg manapság egyre több német szakmai elemző. A közelmúltban az LSB Research készített egy 2003-ra vonatkozó összefoglalót a 19 országot tömörítő Euroconstruct szervezetre hivatkozva, s ebben azt írta: "Tavaly az Euroconstructhoz tartozó országokban 2,184 millió új lakás építését fejezték be, ebből 240 ezer épült a négy visegrádi országban, ami a mennyiség 10 százaléka. Közép-Európában az újlakás-állomány növekedése jóval meghaladja a nyugat-európait. Ezer lakosra jelenleg 3,3 új lakás jut Magyar-, Lengyelország, Szlovákia és Csehország összesített átlagában. Ez kétszer több, mint hét évvel ezelőtt. Németország csak Csehországot és Szlovákiát előzi meg ezek közül a maga 2,9-es mutatójával."

Gáspár Anna, az Euroconstruct partnereként is működő Build & Econ cég ügyvezetője szerint sokkal árnyaltabb megközelítés szükséges a valós kép felfestésekor. Szerinte abból kell kiindulni, hogy mekkora a teljes építési piac és abból mekkora hányad a lakáspiac. Mekkora az az érték, amelyet évente lakásépítésre, -felújításra, -fenntartásra és modernizálásra fordítanak, s ebből mekkora hányadot jelent a négy visegrádi ország?

A lakásépítés ciklikus tevékenység, és messze nem a szükségletekkel függ össze, hogy mennyi lakás épül. De egy hoszszan tartó, felívelő periódus után - amint az Németországban alakult a kilencvenes években - nehéz átélni a fele akkora teljesítményt, mindenekelőtt az építőanyag-gyártóknak és a kivitelezőknek. Németország 1997-ben a 15 nyugat-európai országban a lakásépítésre fordított összegből 37,2 százalékkal részesült. Tavaly a német lakásépítés már csupán 23,6 százaléka ugyanezen 15 országénak - utalt a fejleményekre az ügyvezető. A lakásállomány életkora és fizikai állapota, korszerűsége és rugalmassága minden országban eltérő. Nem vigasz a németeknek, hogy az ő lakásállományuk bizonyosan magasabb színvonalú és összehasonlíthatatlanul jobb állagú, mint a kelet-európai országoké. Pedig a demográfiai szükségletek Németországban sem mutatnak a bővülő népesség és növekvő szülőképes korosztály irányába, mint ahogyan egész Európában ez a jellemző.

A német lakásállapotokhoz viszonyítva Kelet-Közép-Európában szinte stagnált a lakásépítés a 90-es évektől, a szociálisan indokolt lakásszükségletre, a lakásfelújítások elmaradására, a panelek problémájára, a lakások fizikai állapotára és avultságra pedig elég csupán egy utalást tennünk. Magyarországon és a környező országokban hosszú távon stabil és a szükségleteknek is megfelelő, egészséges mennyiségi és minőségi (és piaci) lakásgyarapodás csak egy magasabb általános életszínvonal, rendezett munkalehetőségek, egyenletes gazdasági növekedés nyomán várható.

A további anomáliák a lakásárak eltéréséből, a lakások minőségi különbözőségéből, az egyes országok eltérő lakáshagyományaiból, a klimatikus viszonyok okozta más és más épületfizikai megoldásokból és még számtalan tényezőből adódnak, ideértve a piaci viszonyokat, a lakáspolitikát, az energiaárakat, a szabályozásokat, az építőipar és az építőanyagokat és termékeket gyártó ipar fejlettségét, keresleti-kínálati pozícióját stb. is.

A Build & Econ vezetője az ír példával érzékeltette, hogy az ezer főre jutó lakásépítések száma önmagában nem mindent meghatározó mérőszám. Az 1996-2006 közötti éves újlakásépítések ír és magyar számait egybevetették. Írországban 3,9, Magyarországon 10,1 millió ember él. A legkisebb különbséget összehasonlító éveket figyelembe véve (lakásszámokat tekintve) ezekben az években háromszoros volt a GDP-különbség Írország javára.