Forrongó nyersanyagpiacok
Negyedszázados csúcsra, 297,50 pontra szökött a Reuters CRB- indexe. A nemzetközi indexet 17 nyersanyag (köztük a kőolaj, földgáz, három nemesfém, valamint a réz) bázisévhez viszonyított árváltozásából számítják. A növekedésben a fémek mellett az energiahordozóknak és a cukornak is nagy szerepe van, a kávé és a kakaó viszont az ellenkező irányba kényszerítené a mérleg nyelvét.
A CRB rekordja azonban csak részleges képet ad a világ nyersanyagpiacának a túlfűtöttségéről, mert számításakor nem veszik figyelembe az acél árát. Márpedig a vasérc termelése az erős ázsiai kereslet miatt világszerte élénkül, közben Európában - ezen belül is Magyarországon - nyugodtabb a piac. E nyugalomért persze megszenvedtek a felhasználók: a brit MEPS acélipari tanácsadó cég szerint a világon az Európai Unióban a legdrágább az acél.
Januárban például a nagyon keresett hidegen hengerelt tekercs tonnájáért átlagosan 838 dollárt kellett fizetni, egy évvel korábban csak 474-et. (Tavaly még az Egyesült Államokban kellett a legtöbbet fizetni a szóban forgó fémért..) A drágulásban az erős kereslet mellett nagy szerepe van a gyenge dollárhoz viszonyított erős eurónak is.
Az index rekordjához vezetett ártendencia csak részlegesen érinti a hazai fémfelhasználókat. Mint a napokban beszámoltunk, a hazai acélpiac az évet stabil, esetenként csökkenő árakkal indította. "Nem történt változás azóta sem" - válaszolt mostani érdeklődésünkre mások mellett Morva Gábor, a KÉSZ Építőipari és Kereskedelmi Kft. szóvivője is. Viszont a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft., amely speciális méretű, összetételű és kis menynyiségű acélterméket vásárol, csak a ma is emelkedő nyugati áron jut hozzá. Vissza tudta azonban utasítani a kereskedők alumíniumár-emelési kísérletét. A réznél még könnyebb helyzetben van, mert a korábbi, nagytételes beszerzése miatt most, a magas árak idején nem kényszerül vásárolni.
Eltérő választ kaptunk a nagy hozzáadott értékű cikkeket előállító társaságoktól. Ezen vállalatok többsége közvetlenül nem is érzi a nyersanyagok drágulását, mert ilyet nem is vásárol, termékeit az anyacég más egységeitől vagy külső beszállítóktól beszerzett alkatrészekből szereli össze.
Annál jobban pezseg a távol-keleti acél- és fémipar. A napokban például a japán acélgyártók elfogadták a brazíliai CVRD
bányavállalat meghökkentően nagy, 71 százalékos vasércáremelését. Maguk a nagy acélgyártók is hetek óta jelentenek be világszerte kisebb-nagyobb drágításokat. A Financial Times csokorra való ázsiai fémtermelőt - például a Nippon Steelt, a Sumitomo Metalt, a Poscót és a Toho Zincet - veszi sorra azt taglalva, hogy áremeléseik révén milyen mértékben nőtt részvényeinek árfolyama.
A Business Week gazdasági hetilap ugyanezen vizsgálódást a bányavállalatok körében tette meg, s rámutatott: miközben továbbra is a kínai gazdaság éhsége a "fő bűnös" a nyersanyagok iránti erős keresletben, a kínaiak kiszolgálásából egyre nagyobb hasznot húznak az ausztráliai, a kanadai és a dél-amerikai bányák. Kína ahelyett, hogy exportálná az általa termelt érceket - mint néhány éve tette -, már saját maga használja fel azokat. Ennek tetejében az utóbbi években egyre többet importál. Vasércbevitele 2000-2004 között több mint háromszorosára, 210 millió tonnára nőtt a Nemzetközi Vas- és Acélintézet szerint. (A kibővített EU-é tavaly 32,8 millió tonna volt.)
