Tarol a spanyol eper

Az olcsó spanyol földieper uralja az európai uniós piacot, jelentősen rontva ezzel más tagországok termelőinek esélyeit. Spanyolország – elsősorban Andalúziában – hatalmas, szakosodott gazdaságokban termeszti a gyümölcsöt, és óriási tételekben exportálja. Az „ibériai eperprogram” látványos sikerét jelzi, hogy az EU-tagállamokban forgalmazott eper 60 százalékát Spanyolország adja. Az onnan származó termékek a nagy forgalmat lebonyolító francia piacon is hasonló részesedést értek el. Az olcsó spanyol áru előretörése nyomán a francia termelés 82 ezerről 52 ezer tonnára csökkent tíz év alatt.
A spanyol gazdálkodók valójában a globalizációs előnyöket használják ki. Hozamaikat jelentősen növeli, hogy Kaliforniában nemesített és szabadalmaztatott fajtát alkalmaznak. (E növénynek nincs szüksége az úgynevezett hidegfázisos termesztési szakaszra, ezért már kora tavasztól szedhető.) Ugyanakkor a gyümölcs íze elmarad az euró-paiétól – állítják az uniós versenytársak. Ennek részben az az oka, hogy a minőségromlás elkerülése érdekében viszonylag korán szüretelik, ezért a fogyasztóhoz érve belül még gyakran fehér. Ezért az EU-s gazdák a spanyol eper térhódítása ellen a jobb ízű fajtákkal, illetve a későbbi szezonzárással védekeznek.
A spanyolok a versenyelőnyüket nagyrészt a tömegesen érkező olcsó külföldi munkaerőnek köszönhetik. Lengyelországból az utóbbi években 12 ezer, Romániából 15 ezer vendégmunkás (főként nő) érkezett egy-egy idényre. Rajtuk kívül összesen 10 ezer marokkóit, szenegálit, malit, nigerit és latin-amerikait alkalmaznak. A földeken 20 ezer helyi idénymunkás is dolgozik. A vendégmunkások – állítja a francia Le Monde – napi 27 euró körüli bért kapnak, és ez kétszerese például a Romániában elérhető jövedelemnek.
Az olcsó spanyol szamóca – kiegészülve az olasz és a dél-amerikai termékekkel – Magyarországon is leszorítja az eperárakat – állítják hazai piaci szereplők. Az évi 0,8–2 ezer tonnás import alapvetően választékbővítő szerepet tölt be a 12-13 ezer tonnás frisseper-fogyasztáshoz képest, de időnként a behozatal és a magyar szabadföldi termelés „összeér”. Az idei hazai eperszezon egyébként 300–800 forint közötti kilónkénti árakkal indult június elején. Szakértők kiegyensúlyozott idényre és a felső ársáv fokozatos csökkenésére számítanak.
Az importot nagykereskedők bonyolítják le, és az áru zömét a nagybani piacon értékesítik. E beszállítók állnak kapcsolatban a nagy élelmiszer-hálózatokkal is. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács és Szakmaközi Szervezet szerint előfordul, hogy az importőrök vagy a forgalmazók a behozott termékeket átcsomagolják, és magyarként igyekeznek eladni, mert az itthon termett szamóca általában jobb ízű. A szervezet a nyomonkövethetőségi előírások betartatásához szigorúbb hatósági ellenőrzéseket sürget (VG, 2006. május 29.). VG