Olajipar: adok, kapok

Alig több mint egy évtized alatt magánosították és visszaállamosították az orosz kőolajtermelő és -feldolgozó ágazat jelentős részét. A drámai elemeket sem nélkülöző folyamat főbb jellemzőit nemrég összegezte a Kommerszant Oroszország államosításáról indított sorozata.

Az első magánosítási hullám 1997 végére fejeződött be az ottani olajágazatban. Az állam nagyjából csak a felét adta el az érintett vállalatoknak, és azokban is sokszor komoly részesedést megtartott magának. Másfelől viszont gyengítette Moszkva ágazati ellenőrző szerepét, hogy az állami kézben maradt olajtársaságok közül egyedül a Rosznyefty tevékenykedett országosan, és ez utóbbinak is csak egyetlen jelentős termelőegysége (a nyugat-szibériai Purnyeftyegaz) volt. A Tatnyeftyben, a Basnyeftyben és a Basnyeftyehimben pedig a helyi hatalmi elitnek volt erős befolyása. A Primakov-kormány megkísérelte ugyan 1999-ben, hogy a Rosznyefty, az Onako és a Szlavnyefty egyesítésével ismét nagy állami céget hozzon létre, ám a terv kudarcot vallott, részben az alacsony olajárak miatti érdektelenség okán.

Ehelyett az ezredfordulón újraindult a privatizáció: 2000-ben a TNK pályázaton megszerezte az Onakót, majd 2002-ben az immár TNK-Szibnyefty konzorcium a Szlavnyeftyet is felvásárolta. (Ekkor már valóban a piac határozta meg a helyi olajrészvények árfolyamát.) Még ugyanebben az évben a Basnyefty és a Basnyeftyehim is magánkézbe került, pontosabban a baskir elnök fia, Ural Rahimov ellenőrzése alá.

Az újabb tranzakciós hullámot a TNK-BP társaság létrehozása zárta 2003-ban. Ekkor négy nagy magáncég – Lukoil, Jukosz, TNK-BP, Szurgutnyeftyegaz – osztozott az orosz olajipar nagy részén, őket követte sorban a szintén privát Szibnyefty, és csak a „futottak még” kategóriát képviselték az állami vállalatok.

Ám ez a helyzet nem tartott sokáig, mert a nyersolaj és az üzemanyagok felfutó világpiaci ára ismét az ágazatra irányította Moszkva figyelmét, amely elhatározta, hogy adóelkerülés ürügyén indított büntetőeljárások és kényszerárverések útján fokozatosan visszaállamosítja a Jukosz eszközeit. A csak mostanra befejeződött hosszú folyamat első és egyben legfontosabb szakasza már 2004 végén lezárult, amikor a Jukoszt arra kényszerítették, hogy az adótartozása részbeni törlesztésével adja el a legnagyobb kitermelő leányvállalatát, a Juganszknyeftyegazt. Ezzel végleg ellehetetlenítették a meghatározó helyi olajtársaság működését. Eszközei, részvényei szinte teljes egészében az állami Rosznyefty kezébe kerültek, amely jelenleg már minden mutatót – szénhidrogén-tartalékok, termelés, feldolgozás – tekintve az orosz olajipar első számú szereplője.

A vállalat célja, hogy az esztendő végéig 10 ezer hordóra bővítsék a termelést, s a társaságnál jelenleg úgy vélik, hogy ezt teljesíteni is tudják.

A közelmúltban nyilvánosságra hozták a következő évi terveket is: 2008 végére 25 ezer hordó a cél.

A vállalat célja, hogy az esztendő végéig 10 ezer hordóra bővítsék a termelést, s a társaságnál jelenleg úgy vélik, hogy ezt teljesíteni is tudják.

A közelmúltban nyilvánosságra hozták a következő évi terveket is: 2008 végére 25 ezer hordó a cél. Fordulópontok 1997-től eladják az olajcégek felét

2000-re erős versenypiac jön létre

2003-tól négy cég uralja a piacot

2004-től indul a visszarendeződés-->