Ajtónyitás a fiatalok számára

- Miért mondott le az IAA alelnöki tisztségéről?
- Húsz évig dolgoztam a nemzetközi reklámdiplomáciában. Nem az a típus vagyok, aki két kézzel fogja az íróasztalát, sőt, mindig akkor léptem tovább, amikor a csúcson voltam. Ez így volt, amikor a sportot, a korcsolyázást hagytam abba, és akkor is, amikor két éve lemondtam a TriGranit vállalati kommunikációs igazgatói pozíciójáról. Úgy érzem, most itt is a csúcson fejezem be.

- Ma ér véget Washingtonban a világszövetség 41. kongresszusa, ahol ön még képviseli Magyarországot, de a jövőben lesz-e másik magyar az IAA vezetésében?
- Három kiváló reklámszakembert jelöltem a helyemre. Mindenképp szeretném elérni, hogy Magyarország helye, szakmai képviselete tovább is biztosítva legyen, sajnos ebben a kétéves ciklusban ez nem sikerült, román és lengyel kolléga képviseli a régiónkat. Talán 2010-ben, a 42. világkongresszus alkalmával eredményesebbek leszünk.

- Önnek megmarad-e a kapcsolata a világszervezettel?
- Amikor bejelentettem, hogy lemondok, nagyon sajnálták, ragaszkodtak hozzá, hogy valamilyen formában továbbra is támogassam a munkájukat. Barátként, úgy mint eddig, természetesen számíthatnak rám. Eddig a jogi kázusokon dolgoztam, most örömmel támogatom az oktatást a világszövetség keretein belül.

- 1975 óta dolgozik Demján Sándor mellett, reklámguruként emlegetik, és 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Lehet ma még ilyen karriert befutni?
- Igen! Három dolog kell hozzá. Találni kell egy olyan főnököt, mint az enyém, Demján Sándor. Ő mindig örült, ha azt látta, hogy a keze alatt dolgozó fiatal boldog; megkövetelte a teljesítményt, segítséget adott a feladathoz, és az első alkalommal még a hibázást is elnézte, hisz a rossz döntésekből is lehet tanulni. A másik dolog az elkötelezettség: felkészültnek kell lenni, folyamatosan tanulni, bővíteni a szakmai tudást. A harmadik pedig, hogy olyan csapatot kell összehozni, ahol a kollégák szívesen dolgoznak együtt, nem féltékenykednek, nem egyéni sikereknek könyvelik el a közös teljesítményt, és tisztességesek egymással. Legyen szó a Demján Sándor melletti sikerekről, a hazai vagy a nemzetközi szakmai eredményekről, én mindent a csapatnak köszönök. Ha ezeket valaki megfogadja, megtanulja, akkor olyan boldog lesz, mint én.

- Az ön csapata milyen?
- Nagyon szeretem a fiatalokat, az átlagéletkor talán harminc év, de a korábbi helyemen, a TriGranitnál is fiatal volt a csapat. Gyakran államvizsgáztatok, és sokat tanítottam egyetemeken, főiskolákon, most épp a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, így volt és van lehetőségem arra, hogy kiszemeljem a legjobbakat, és lehetőséget adjak nekik.

- Érzem a hangján a fiatalok iránti lelkesedését, mentoruk is?
- A reklámszakmában sokan vagyunk mentorok, nem hagyjuk, hogy elkallódjanak. Tanítás közben megismerem a diákjaimat, kiderül, mennyire számíthatok rájuk a munkában. A tehetségeseket szívesen ajánlom a kollégáim figyelmébe is.

- Hogyan lehet menedzselni a tehetségeket?
- Csak olyan kollégához ajánlok be fiatalokat, ahol tudom, hogy komoly gyakorlatot szerezhetnek. Nem szabad kávéfőzésre felvenni őket, sanszot kell nekik adni, hogy bizonyíthassanak. Sokan vannak, akik élnek és persze akad, aki visszaél a lehetőséggel. A végzősök még nincsenek elrontva, formálhatók, be lehet őket dobni a mély vízbe. Bízni kell bennük, felhatalmazni őket, hogy ha nem tudnak valamit, akkor kérdezzenek, és ha megértik, hogy nem üdülni jöttek, hanem dolgozni, akkor sok sikerélményben lesz részük.

- Egy fiatalnak mit kell tennie, hogy bizonyítani tudjon?
- A már említett három dolgot mindenképp érdemes megfogadnia. Ezenkívül pedig ügyelnie kell arra, hogy az üzletben transzparens legyen. Aki ebben a szakmában nem dolgozik tisztességesen, gyorsan elveszti a hitelét.

- Mostanában nagyon sok fiatal szerzett, szerez kommunikáció szakon diplomát. Ez nem vezethet a szakmán belül „felhíguláshoz”?
- Dehogynem! Túlképzés van. Csak egy példa: politikai marketinget ma 15 helyen tanítanak az országban, miközben senki nem tudja, hogyan kellene megtervezni egy választási vagy egy politikai intézkedéshez kötődő kommunikációs kampányt. A főiskolán házi feladatot adok a tanítványaimnak, amelyben olyan helyzeteket oldhatnak meg, amelyekben a „nagypolitika” nem boldogul. A megoldásokat látva mindig megdöbbenek, hogy milyen okosak a fiatalok! Az egyik tervem, hogy elkészüljön egy olyan PR-jegyzet, amely jól hasznosítható, és bármelyik felsőoktatási intézményben is tanulnak, ugyanazt a tudást sajátíthatják el belőle.

- Mikorra készül el ez a jegyzet?
- Az év második felében elkezdjük a munkát, most gyűjtöm hozzá a szakembereket.

- Nem lesz nehéz dolga, mindenkit ismer a szakmában…
- Ha valamilyen bonyolult kérdés merül fel médiakommunikáció terén, akkor felhívom Pócsik Ilonát, az IAA magyar tagozatának vezetőjét, kreatív ügyekben mindig számíthatok Serényi János, a McCann Erickson volt ügyvezetőjének vagy Kaszás György, a McCann ex-kreatívigazgatójának a véleményére, míg marketingkérdésekben örömmel hallgatom meg Megyer Örs, az Önszabályozó Reklámtestület elnökének briliáns ötleteit. És még nagyon sok kiváló szakember van, akivel segítjük egymást, és úgy gondolkodunk, hogy ha van egy problémánk, akkor azt oldjuk meg közösen!

- A jegyzet tehát készülhet. Milyen más terve van még?
- Két dologban nem voltam sikeres eddig, de ezek továbbra is ott vannak az életemben mint álmok. Szeretném, hogy megalakuljon Magyarországon a kommunikációs kamara. Ez egy tízéves álmom. A szövetségekkel szóba áll a hatalom, egy szakmai kamarával szóba kell állnia: nagy különbség! A másik dolog, az egy pártoktól független, mégis ötpárti konszenzuson alapuló országimázsközpont. Ennek most nem is látom sok esélyét. Nagy vágyam az is, hogy egy nagyszabású kiállításon bemutathassuk a százéves magyar reklámmúltat.

- Ha visszafelé nézünk, milyen sikerekre emlékszik a legszívesebben?
- A legnagyobb „egyetem” az életemben a Skála volt. Két évvel ezelőtt, a harmincéves évforduló alkalmából Demján Sándor szervezett egy találkozót a régi kollégáknak. Az eladó, a vezető, a marketinges, a beszerző, mindenki ott volt, és jó volt emlékezni a Skála Kópéra, a közös múltra, a sikerekre! A Demján Sándor munkatársaként eltöltött több mint harminc év alatt számtalan kihívást jelentő PR-feladatom volt, például a Pólus, a Westend, a Művészetek Palotájának kommunikációja. De a sikerek között említhetem azt is, amikor 1989-ben a világszövetség ügyvezető testületébe egyetlen magyarként bekerültem, Kelet-Európát még senki más nem képviselte, azóta viszont szinte minden országban sikerült tagozatot létrehoznunk.

- Milyen jövőt jósol itthon a reklámszakmának?
- Optimista vagyok. Egyrészt a magyar kreativitás világhírű, másrészt a reklám a gazdaság része: a gazdaság húzza a reklámot, a reklám pedig a gazdaságot, s most, amikor a gazdaság ilyen mélyponton van, ez utóbbi érvényesülhet. Vagyis a reklámra nagyobb szükség van, mint valaha. Van azonban néhány restanciánk, amelyet érdemes lenne pótolni. A gazdasági reklám szabályozása már megtörtént, de a politikai reklámnak is jogi keretet kellene adni. Ezenkívül nagyobb segítség kellene a környezetvédelem, az ipar területén működő kommunikációhoz vagy akár a társadalmi szerepvállalás hangsúlyosabb médiamegjelenéséhez.

- Ez utóbbi terén most is komoly feladatai vannak, hisz a Demján Sándor alapítványaihoz kapcsolódó kommunikációs munka koordinációja az ön kezében összpontosul.
- Igen, most legutóbb például a hátrányos helyzetű encsi térségben élők oktatására adott Demján Sándor adományt, amely öt év alatt egymilliárd forinttal támogatja a felzárkózást. Ez az adomány a legnagyobb összeg, amelyet magánember eddig felajánlott Magyarországon. De hozzánk tartozik például a Prima Primissima Alapítvány kommunikációja. Itt is van most egy szép kihívásunk. Az idén először az alapítvány gyűjti az adók egy százalékából befolyt bevételt. Az emberek nagy része nem rendelkezik erről, mi megpróbálunk rájuk is hatni, hogy az alapítványon keresztül az egy százalékukkal segítsék a hátrányos helyzetű fiatal művészeket, tudósokat, sportolókat.

- Hiába mond le az IAA alelnöki posztjáról, marad elég feladat, itt van például a Kanadai Kereskedelmi Kamara elnöki posztja…
- Előbb-utóbb itt is szeretném átadni a stafétát, keresem az utódom. Az ember bármilyen sikeres, tudnia kell, mikor kell abbahagyni, és mikor kell kinyitni a fiataloknak az ajtót. Már nem nemzetközi ügyekkel akarok foglalkozni, hanem az ország határain belül szeretném kamatoztatni a tudásom.

A londoni Public Relations főiskolán alapozta meg kommunikációs tudását, 1964-ben. 1974-ben a budapesti ELTE jogi karán doktorált, később a Külkereskedelmi Főiskolán is oklevelet szerzett. 1970– 1976 között a Cooptourist reklám- és hirdetési osztályának vezetője, a következő tíz évben a Skála marketingigazgatója. Itt kezdődik sikeres munkakapcsolata Demján Sándorral. Majd a Skála Reklám Stúdiót irányítja, 1989-ben „levadásszák” a Young & Rubicam Hungary első emberévé. 1995-ben a Gránit Pólus Rt. elnöki tanácsadója, 1998 és 2006 között a TriGranit vállalati kommunikációs igazgatója. Azóta a társaság, illetve a Demján Sándor üzletember érdekkörébe tartozó társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó kommunikációs tevékenységet irányítja

még többet szeretne: rajong a tehetséges fiatalokért, így igyekszik több fronton is „ajtót” nyitni nekik. Világgazdaság - Koczó Ildikó Takács ildikó.

A londoni Public Relations főiskolán alapozta meg kommunikációs tudását, 1964-ben. 1974-ben a budapesti ELTE jogi karán doktorált, később a Külkereskedelmi Főiskolán is oklevelet szerzett. 1970– 1976 között a Cooptourist reklám- és hirdetési osztályának vezetője, a következő tíz évben a Skála marketingigazgatója. Itt kezdődik sikeres munkakapcsolata Demján Sándorral. Majd a Skála Reklám Stúdiót irányítja, 1989-ben „levadásszák” a Young & Rubicam Hungary első emberévé. 1995-ben a Gránit Pólus Rt. elnöki tanácsadója, 1998 és 2006 között a TriGranit vállalati kommunikációs igazgatója. Azóta a társaság, illetve a Demján Sándor üzletember érdekkörébe tartozó társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó kommunikációs tevékenységet irányítja -->