Leadják a drótot, vagy mégsem?

Az Országos Villamos Teherelosztó (OVT), később Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Részvénytársaság, mai nevén Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (továbbiakban Mavir) sorsa már a piacnyitásra való felkészülés (2000) óta folyamatos szakmai viták kereszttüzében áll. Van-e értelme a független rendszerirányításnak hálózat nélkül? Miért egy piaci szereplő a tulajdonosa az átviteli rendszerirányításnak? Miért kellene az Európai Unió harmadik liberalizációs szabályozási csomagja szerint a Mavirról leválasztani a rendszerirányítási funkciót, mikor közel öt évig tartott, míg a hálózatot ahhoz hozzá lehetett integrálni? Lehet-e a Mavirt privatizálni, és ha igen, milyen mértékben? Melyik országban milyen tulajdonban van az átviteli rendszerirányítás?

Tucatnyi hasonló fajsúlyos kérdést lehetne – és kellene – még feltenni a téma háromszázhatvan fokos körbejárásához, az objektív és hiteles szakmai álláspontok kialakításához. Ezzel szemben a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy aki privatizálni akar, felsorolja azokat a példákat, ahol az átviteli rendszerirányítás privát tulajdon, aki meg azt akarja, hogy továbbra is állami tulajdonban maradjon, az meg felsorolja az állami tulajdonú példákat.

Azt a kérdést viszont igen ritkán – ha egyáltalán – lehet hallani, hogy igazán mit is akar a döntéshozó elérni a privatizációval?

A magyar állam mint tulajdonos szuverén döntése, hogy az MVM-et vagy az annak tulajdonában lévő Mavirt eladja-e, és ha igen, milyen mértékben és mennyiért. Vevőjelölt volt is, meg lesz is mindig bőven, az energetikai eszközökbe történő befektetések ugyanis jó biztonsággal és jelentős hozammal térülnek meg. Ugyanakkor, ha az államról mint tulajdonosról van szó, akkor privatizációs szándék esetén az első kérdés, amit fel kell tenni: mire is költik a pénzt, ami miatt ezt a vagyont értékesíteni kell?

A megbízható villamosenergia-ellátás megléte független attól, hogy az MVM-nek, illetve a Mavirnak ki a tulajdonosa. Mert mitől lenne egy négyéves választási ciklusban működő állam stabilabb tulajdonos, mint egy meghatározó pénzügyi vagy szakmai befektető? Mert az energia rendelkezésére állásának biztosítékát a vonatkozó törvényekben és szabályozórendszerben kell keresni. Megfelelő ármegállapítási rendszer és átviteli tarifák esetén miért is ne tudna bármelyik termelő a hálózathoz csatlakozni? Miért ne építenének erőműveket magánbefektetők, ha transzparens és diszkriminációmentes szabályrendszer működik az országban az adott piacon? Mind az energetikai cégeknek, mind a pénzintézeteknek az ingatlanpiacot sújtó globális méretű hitelválság ellenére rendkívül nagy mennyiségű befektetésre váró pénzkészlet áll rendelkezésükre. Mind Magyarország, mind az egész kelet-közép-európai régió kedvelt befektetési helyszín az energetikában, hiszen jelentős beruházások várhatók az erőműparkban, gázszállító és -tároló infrastruktúrákban és a megújuló energiaforrások terén egyaránt.

Ha az MVM egy részét értékesíteni kívánja a tulajdonosa, akkor azt egy stabil cash flow-val (pénzárammal) rendelkező, folyamatosan növekvő társaságba kell tennie. Az MVM csoport jelenlegi felépítése és működési modellje ezt lehetővé teszi. A Mavir által produkált eredmény kiváló alapot nyújtana mind a magyar, mind a régiós terjeszkedést lehetővé tevő önrészének biztosításához. Az ilyen társaság részvényeit szeretik a befektetők, és igen magas árat hajlandók a részvényeikért kínálni.

Figyelembe kell azonban venni azt, hogy változó társadalmi, gazdasági környezetben és kis országban élünk, amelynek gazdasági érdekérvényesítő képessége nem mérhető össze multinacionális energetikai vállalatok és globális pénzintézetek alkupozícióival.

Ha a tulajdonos óvatos, akkor legalább 25 százalék + 1 részvényt érdemes megtartania az ország villamos átviteli hálózatában.

A bevezetőben vázolt gondolatok ellenére, összehasonlítás céljából, azért mégis érdemes említeni egy példát. Nem skandinávot, németet vagy olaszt, hanem egy hazait. A magyar földgázszállító rendszer száz százalékban magántulajdonban (Földgázszállító Zrt.) van. Ezzel együtt a hazai gázszállításban eddig probléma még nem volt. Sőt, jelentős hálózatfejlesztés történik, melynek keretében most épül egy évi 10 milliárd köbméter kapacitású szállítóvezeték a stratégiai földgáztárolóhoz.

Az MVM csoport a Mavirral együtt fordulóponthoz érkezett. Vajon sikerül-e belőle egy CEZ-hez hasonló, vastagon nyereséges, a régióban meghatározó szerepet betöltő, folyamatosan növekvő energetikai társaságot fejleszteni, vagy ellenkezőleg, az igazán a tulajdonos akaratától függ?

A villany viszont attól drága, hogy az utóbbi időben csökkent az összes beépített termelői kapacitás a régióban, s mellette megjelent a szén-dioxid-csökkentési kényszer mint európai uniós elvárás. A földgáz ára pedig a kőolajjal együtt folyamatosan emelkedik.

A villany viszont attól drága, hogy az utóbbi időben csökkent az összes beépített termelői kapacitás a régióban, s mellette megjelent a szén-dioxid-csökkentési kényszer mint európai uniós elvárás. A földgáz ára pedig a kőolajjal együtt folyamatosan emelkedik. Nincs más Azt is figyelembe kell venni, hogy a villamos energia a modern világ talán egyetlen olyan jószága, amelynek nincs helyettesítő terméke.

A villanymotor csak árammal táplálható, de az áram benne van minden szivattyúban, amely a vizet, a gázt és az olajat továbbítja. Az áram a gazdaságnak olyan stratégiai fontosságú termék, mint az élethez szükséges víz és az oxigén.-->