Ágazati sikerek: nagy az eltérés

A vizsgált időszak (2004–2006) a magyar vállalkozások növekedése szempontjából a jelenleginél kedvezőbb környezetet biztosító időszak volt. S rögtön szembeállítva előző mondatunkkal, meg kell jegyeznünk, hogy az ennek végét jelentő 2006-os esztendő már bővelkedett – a rákövetkező nehéz gazdasági évek – negatív előjeleiben. A 2004. évi 2,76 százalékos (összevont) csődhányad 2006 végére elérte a 3,15 százalékot, s 2007 végére –

15 000-nél több felszámolt céggel – 4 százalék fölé emelkedett. A cégek nagy részét foglalkoztató építőipar, amely az előző időszakban – mind számban, mind forgalomban – jelentős növekedést könyvelhetett el, megkezdte máig tartó mélyrepülését. Ezekben az években igen mozgalmas volt a lakásépítések okán a magasépítés, illetve az út- és autóút-építési program megfelelő lendületet biztosított a mélyépítésnek.

Tekintet nélkül a romló tendenciákkal teletűzdelt időszak hosszát firtató eltérő álláspontra, nem könnyű dinamikusan növekvő cégeket példaként állítani. De lehet.

A magyar vállalkozások fejlődésének jellemzőiben jól kimutathatók az egységes európai folyamatok nyomai, bár ezek természetesen a magyar kulturális, gazdasági jellemzőkkel erősen fűszerezve jelennek meg.

A dinamikusan növekvő cégek – magyar klasszisok – teljes listáját a kiválasztott szektorok részlistájával (mutatóival) hasonlítottuk össze. Mivel a Coface dinamikus mutatója (DIN) elsősorban a fenntartható, stabil növekedésre összpontosít, és a cégek profitabilitása „csak” a saját vagyonban, a vállalatban tartott profiton keresztül mutatkozik meg, jónak láttuk a három leggyakrabban használt profitabilitási mutatót (ROA, ROE, ROS) is használni a csoport-öszszehasonlításoknál. Ezeken keresztül mutatkozhat meg a cégek különböző szempontból vizsgált eredménytermelő képessége is. A kiemelt szektorok mutatói közé kívánkoztak az időszakot lezáró év (2006) ágazati csődmutatói is, helyesebben, hogy hogyan viszonyul a megszűntek aránya az adott ágazaton belüli legjobb társaságok növekedési potenciáljához. A magyar cégek besorolása a Coface szektorbesorolása alapján készült, de az elemzésbe – a teljesség igénye nélkül – csak az indokolhatóan említésre méltó ágazatokat válogattuk be.

- Mezőgazdaság és élelmiszeripar

Az első fontosabb terület a magyar gazdaságot régen és ma is nagymértékben meghatározó mezőgazdaság, élelmiszeripar. Az ebbe a kategóriába tartozó legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági cégek szinte kivétel nélkül kereskedelemmel, főleg nagykereskedelemmel foglalkozó vállalatok. Ezeknek a teljes lista átlagánál jobb a DIN mutatójuk, s tekintetbe véve kereskedő voltukat, nem meglepő, hogy az átlagnál gyengébb profitabilitási mutatóik vannak. A tipikus mezőgazdasági nagykereskedő cég hatalmas forgalmat generál kicsi saját vagyon és befektetett eszközállomány mellett. Igen magas tulajdonosi megtérülés (ROE), átlagos befektetetteszköz-megtérülés és igen csekély – néha negatív – árrés (ROS) jellemzi őket.

Ez tovább erősíti azt a közkeletű feltételezést, hogy egy-egy termelési láncban (táplálékláncban) a jól működő kereskedő cégeknél mutatkozhat meg leginkább egy ágazat/alágazat növekedési potenciálja.

Az élelmiszeriparban kiválasztott 34 vállalat mindegyike elsősorban kereskedelmi tevékenysége miatt került be a legdinamikusabban fejlődők csoportjába. Egyik érdekessége a csoportnak, hogy ebben az időszakban (2004-től 2006-ig) igen jelentősen növekedett az alkoholmentes italok, elsősorban az ásványvíz termelése és kereskedelme Magyarországon. Ha hozzávesszük, hogy kutatásunk csak a magyar tulajdonú cégekre összpontosít, együtt örülhetünk a hazai társaságok térnyerésének. Emellett az alkoholos italokkal foglalkozó 15 kiemelkedő cég (jó része szintén kereskedő) – átlagos profitmutatók mellett – a teljes csoportátlagnál gyengébb növekedési paraméterekkel rendelkezik.

- Hús- és hústermékgyártók

A hússal és hústermékekkel foglalkozó cégek közül szintén a húskereskedelemmel – vagy azzal is – foglalkozó cégek fejlődtek jobban, mint a termelő vállalatok. Az ágazat a 2006-os csődmezőny kedvezőbb, utolsó harmadában foglal helyet. Úgy tűnik, a magyar húsiparral kapcsolatos súlyosabb problémák frissebb keletűek.

- Építőipar

Viszonylag régi „kedvencünk” az építőipar. A 2006-os évvel záródó periódust – némi jóakarattal – a rendszerváltás utáni kis magyar „építőipari aranykor” lezárásaként is kezelhetjük. Ekkor már bőven jelentkeztek azok a problémák, amelyek kibontakozása a mai napig foglalkoztatja a hitelezőket, a finanszírozókat és a biztosítókat egyaránt. A Coface-rendszer szerint ebben a csoportban egyként vizsgáljuk az építő, az építőanyag-kereskedelemmel és az ingatlanhasznosítással foglalkozó cégeket. Ezek – bár a tevékenységük nagyban különbözik – a végterméken keresztül együtt sírnak és együtt nevetnek.

Az eredeti listában jelentős súllyal jelentkeztek az ingatlanok hasznosításával foglalkozó vállalatok (adásvétel, bérbeadás stb.), jelezve ezzel, hogy a kereskedelmi mintának megfelelően a tápláléklánc végén található cégeknek minden lehetőségük megvolt a gyors növekedésre.

A kiválasztott építőipari vállalatok mind dinamikájukban, mind profitabilitásukat tekintve a legjobbak csoportjában átlagosnak tekinthetők, illetve az építőipari alapanyagokkal foglalkozóknak – eltekintve az átlagnál valamivel gyengébb sajátvagyon-arányos profitabilitásuktól – hasonlóan átlagos mutatóik vannak.

- Gépipar

Magyarországon mára már nem mondhatók elterjedtnek a gépipari cégek. E területnek általában gyengébb a DIN mutatója, átlagos az eredményessége, de jellemzően az átlagnál gyengébb a vagyonarányos profitabilitása.

Ezzel ellentétben a fémiparban tevékenykedő – nem meglepő módon, főleg kereskedő – cégek, bár profitabilitás szempontjából átlagosan vagy a nagy átlagnál kicsit rosszabbul teljesítettek a vizsgált időszakban, a teljes lista átlagánál jóval dinamikusabban növekedtek.

- Vegyipar

Nagyon érdekes eredményt hozott a vizsgált vegyipari cégek részlistája. A teljes ágazati listába viszonylag kevés (20) vállalat került be. Bár termelő és kereskedő cégek egyaránt feltűnnek a részlistában, itt is jellemző a kereskedő vállalatok túlsúlya. Bár átlagos profitabilitásuk a nagy átlaghoz alulról közelít (vagyonarányosan az eredményesség pedig jóval gyengébb), szignifikánsan alacsonyabb az átlagnál a DIN-növekedési mutatójuk. Ugyanis 2004-től 2006-ig még nem szembesültek a műtrágyák és egyéb kemikáliák 2007-ben és 2008-ban tapasztalható árrobbanásával.

- Szállítás, szállítmányozás

A szállítás, szállítmányozás területén (itt összesen 33 dinamikusan növekvő vállalatot találtunk), amely szintén sok problémát okozott a vizsgált időszak végétől kezdődően, gyengébb dinamikus növekedéssel és a kiemelt cégek átlagának megfelelő profitabilitási mutatókkal találkozunk.

- Nagy- és kiskereskedelem

Talán nem annyira meglepő, hogy a speciális szektorhoz nem köthető „egyéb” nagy- és kiskereskedelemmel foglalkozó cégek szép számmal (41) kerültek be a DIN-listánkba. A teljes listaátlagnál jóval gyengébb az átlagos DIN mutatójuk, és átlagos vagy (vagyonarányosan) gyengébb a profitabilitásuk. E cégek a vizsgáltak között is inkább a kis- és közepes vállalatok közé tartoznak. Ezek után nem meglepő kutatásunk másik oldalának eredménye, amely szerint 2006-os csődsorrendünk bronzérmesét tisztelhetjük a szektor indulói között.

Figyelemre méltó, hogy a legtöbb céget foglalkoztató kiskereskedelmi szektor igen kevés dinamikusan fejlődő társaságot tudott „kitermelni”. Nagyrészt betudható mindez a nagy láncok folyamatos, agresszív térnyerésének, amelyek magas bázisról indulva nem kerülhettek be a legdinamikusabb vállalkozások közé.

A 2006-os csődmutatók jól árnyalják az előbb felvázolt képet. Bár az építőanyag-kereskedelem a csődsorrend első harmadában található, sem értékben, sem a csődbement cégek számában nem versenyezhet az abszolút első építő vállalatok „eredményével”.

A záró év (2006) csődstatisztikáját szemügyre véve figyelemre méltó, hány olyan szektor került ott is előkelő helyre, mint a legdinamikusabb cégeknél.

A 2006-os év csődjeit tekintve magasan az első helyezett az építőipar, amely a dinamikusan növekvő cégek átlagos eredményeit hozta, és igen nagyszámú vállalattal képviselteti magát kiemelt listánkban: 67 építő és 22 építőipari anyaggal kereskedő társaság, ez az összes vizsgált – 522 – cég 17 százaléka. Ez az építőiparban igen erős diverzifikálódást jelent. Egyrészt a rosszul működő vagy „peches” vállalatok kihullanak, másrészt az okosan és szerencsésen működők igen erősen reprezentálják a szektort a legstabilabban növekvők körében.

Tapasztalataink szerint, ha egy cég stabilan, fenntarthatóan működik, az nem kizárólag okos és ügyes menedzsereinek, kifogástalan és gyors munkájának köszönhető, hanem gyakran annak, hogy mennyire stabil és kifizetett termelési lánc tagjaként dolgozik.

A sokat emlegetett körbe-, illetve lánctartozás gyakran épp azokat sújtja, akik – bár a legjobb és legpontosabb munkát végzik, de – szerencsétlenül választanak projektet, a lánc fölöttük álló szintjein (alvállalkozói szintek) valaki rosszul méri föl a lehetőségeit, s ezzel több alvállalkozóját nehéz helyzetbe hozza.

Figyelemre méltó, hogy a legtöbb céget foglalkoztató kiskereskedelmi szektor igen kevés dinamikusan fejlődő társaságot tudott „kitermelni”. Nagyrészt betudható mindez a nagy láncok folyamatos, agresszív térnyerésének, amelyek magas bázisról indulva nem kerülhettek be a legdinamikusabb vállalkozások közé.

A 2006-os csődmutatók jól árnyalják az előbb felvázolt képet. Bár az építőanyag-kereskedelem a csődsorrend első harmadában található, sem értékben, sem a csődbement cégek számában nem versenyezhet az abszolút első építő vállalatok „eredményével”.

A záró év (2006) csődstatisztikáját szemügyre véve figyelemre méltó, hány olyan szektor került ott is előkelő helyre, mint a legdinamikusabb cégeknél.

A 2006-os év csődjeit tekintve magasan az első helyezett az építőipar, amely a dinamikusan növekvő cégek átlagos eredményeit hozta, és igen nagyszámú vállalattal képviselteti magát kiemelt listánkban: 67 építő és 22 építőipari anyaggal kereskedő társaság, ez az összes vizsgált – 522 – cég 17 százaléka. Ez az építőiparban igen erős diverzifikálódást jelent. Egyrészt a rosszul működő vagy „peches” vállalatok kihullanak, másrészt az okosan és szerencsésen működők igen erősen reprezentálják a szektort a legstabilabban növekvők körében.

Tapasztalataink szerint, ha egy cég stabilan, fenntarthatóan működik, az nem kizárólag okos és ügyes menedzsereinek, kifogástalan és gyors munkájának köszönhető, hanem gyakran annak, hogy mennyire stabil és kifizetett termelési lánc tagjaként dolgozik.

A sokat emlegetett körbe-, illetve lánctartozás gyakran épp azokat sújtja, akik – bár a legjobb és legpontosabb munkát végzik, de – szerencsétlenül választanak projektet, a lánc fölöttük álló szintjein (alvállalkozói szintek) valaki rosszul méri föl a lehetőségeit, s ezzel több alvállalkozóját nehéz helyzetbe hozza.

A dinamikus mutató (DIN) meghatározásának módja

A DIN hivatott a vizsgált cégek növekedési ütemének/kapacitásának kimutatására. A számítás menete szerint három év (2004– 2006) adatait vettük figyelembe. Olyan egyszerű számítású, elérhető adatokból építkező módszert terveztünk kidolgozni, amely a fontosabb publikus beszámolóadatokon keresztül fejlődésében (dinamikájában) mutatja a vállalkozások növekedését. Leghasználhatóbbnak a mérlegfőösszeg (Sum), a saját vagyon (NW) és a nettó árbevétel (TO) adatai bizonyultak. A profitabilitás alakulását itt a saját vagyonon (NW) keresztül számítottuk be. Érdekes kérdés, hogy a saját vagyon méretét (NW) miért vettük kétszer is számításba (ugyanis a mérleg-főöszszeg már tartalmazza a saját vagyon összegét).

A NW mérésével egyrészt nemcsak azt vettük figyelembe, hogy mekkora eredményességgel dolgozik az adott cég, hanem egy sokkal lényegesebb szempontot számítottunk be, azt, hogy a vállalat a megtermelt profitot milyen mértékben forgatja vissza a vállalkozás működésébe. Másrészt, ha profitabilitása nem tette lehetővé a cég forrásainak bővítését, a tulajdonosok tőkenövelése, amely szintén a vállalkozás eredményes folytatását célozza, hasonlóképp tükröződik a NW bővülésében. Az alapadatok „dinamizálása” két részmutatón keresztül történt, melyek egyenként két-két év változását/dinamikáját már leképezték. A DIN, a két évet egyenként vizsgáló mutató a közelmúltat (2006/2005-ös adatokat) 1,25-szoros súllyal árnyaló összegzése után alakul ki. Vagyis míg a 2004-ről 2005-re történt változások egyszeres, addig a 2005-ről 2006-ra történt változások 1,25-szoros súllyal estek latba. Így egy olyan mutatót kaptunk, amely nem statikusan, egy kiragadott teljesítménymérő értékre (értékcsoportra) koncentrál, hanem a cég működésének fejlődését, a változó környezeti hatásokhoz való adaptációs képességét méri.

A mutató meghatározásán túl különböző szűrőket építettünk a rendszerbe, melyek alapján már menet közben csökkentettük az értékelendő vállalatok számát, például annak alapján, hogy a saját vagyon mérete egy évben sem lehet kisebb, mint a kötelező jegyzett tőke összege.

A már fentebb említett meghatározási módszertan, sok előnyös tulajdonsága mellett, természetesen buktatókat is rejt, melyeket szintén korrigálni kellett. Például több cég került ki a legjobbak listájából az alacsony bázis okán kimutatott, „túl magas” növekedési mutató alapján.-->