Itt aztán jól befűtöttek!

Október 15-ével kezdetét vette a fűtési szezon. Magyarország közel 100 településén 650 ezer lakásban felmelegedtek a radiátorok. Lakásokban, amelyek tervezésekor és kivitelezésekor 20-30 évvel ezelőtt még nem volt szempont az energiatakarékosság. Miért is lett volna, hiszen az energiának akkor még nem volt ára. Emiatt nem került szigetelés a jó hővezető képességű vasbeton panelfalakra, a nem tökéletesen záródó nyílászárók résein beáramló friss és nedves levegőt még egészségesnek is gondolták. A több mint 200 távfűtő rendszer jelentős része egycsöves, nem szabályozható kivitelben készült. Nem is csoda tehát, ha a háztartások majd 20 százalékában a radiátorok felmelegedésével együtt fel is sziszszennek a fogyasztók, amikor kézhez kapják távhőszámlájukat. Hiszen a távfűtő rendszerek közel 80 százalékában a hőt földgázból állítják elő.

Magyarország néhány évtizeddel ezelőtt bőven rendelkezett olcsó, hazai kitermelésű földgázforrással. Ez teremtette meg annak a lehetőségét, hogy Európában egyedülálló módon szinte minden háztartásban földgázfűtést vezettek be. A helyzet azóta azonban gyökeresen megváltozott. A közel 15 milliárd köbméter éves hazai földgázfogyasztás forrása immár 80 százalékban világpiaci importáron érkezik hazánkba. Nem a véletlen műve, hogy a gázárnövelések bejelentése során a lakossági gázáremelés mértéke mindig kevesebb a nem lakosságiakénál.

A legutóbbi lakossági gázáremelést követően sokakban fel is merült a gondolat, hogy leválnak a távhőrendszerekről, és egyedi vagy központi fűtést valósítanak meg. Nos, a készülékgyártók, kivitelezők, kereskedők elemi érdeke, hogy erre a fogyasztókat rábeszéljék. Számításokkal be is lehet bizonyítani, hogy a jelenlegi torz (szabályozhatatlan, mérhetetlen), nem fenntartható gázárrendszer mellett ez akár meg is érheti.

Azonban ha valaki földgázt bármilyen formában is fogyaszt, abban biztos lehet, hogy annak ára folyamatosan és egyenletesen emelkedni fog. Az elmúlt évtized során a gáztarifát meghatározó kőolajtermékek ára egyenletesen a tízszeresére emelkedett. Marad is ez a trend, hiszen a világ fejlődő részein, Kínában és Indiában, ahol közel 2,5 mil-

liárd ember él, az energiaéhség csillapíthatatlan. Ez a trend az elmúlt hónapokban tapasztalható spekuláció eredményeként megjelenő árkilengések (80–130 dollár/hordó) mellett is megmarad.

Nem jó hír ez a távfűtött lakásokban élők számára sem. Az itt élő fogyasztók többségének komoly anyagi terhet jelent a távhőszámla. Jelentős az összege a levonások után kézhez kapott nettó keresetükhöz, járandóságaikhoz, nyugdíjaikhoz képest. Tudják ezt jól az önkormányzatok is, amelyek amellett, hogy a távhőszolgáltató és bizonyos esetekben a távhőtermelő társaságok tulajdonosai egyben, a távhődíjakról is döntenek. Ármeghatározáskor nem a társaságok eredményét, hanem a szociális megfontolásokat tartják szem előtt.

Az idei gázáremelések bejelentésével együtt azonban ez az ármeghatározó szemléletmód is már kevésnek bizonyult. A rendszert tovább feszíteni nem lehet. Ki kell találni valamilyen szisztémát, amely ellensúlyozza a gázáremelkedés ütemét.

Nem is maradt rest a törvényhozó, és megalkotta a Robin Hood néven elhíresült adót, amelyet a távhőellátás versenyképességének javítása (T/6308. sz. törvényjavaslat) jogcímen kíván beszedni az arra kiszemelt szabadpiacon működő energetikai társaságoktól. A beszedett pénzt pedig a távhőszámlák kompenzálására (és nem a célja szerint definiált versenyképesség javítására) fordítja.

Mielőtt azonban fellélegeznének a távhőfogyasztók, fontos megjegyezni, hogy a gazdasági élet szereplői ritkán szeretik, ha tőlük indokolatlanul és főleg ellenérték nélkül pénzt vonnak el. Ezért meg is találják majd ennek ellentételezését, legfeljebb a fogyasztó nem veszi észre, hogy a pénz más jogcímen, mondjuk megemelkedett villany-, vízdíj, üzemanyagár vagy más formában hagyja el a pénztárcáját.

Pedig a távhőellátás versenyképessége javítható. A már sokat emlegetett ipari kontra lakossági gázár arány rendezésén túl a fogyasztói kör bővítésével, a nyári hőigény megteremtésével, különálló rendszerek összekötésével, a hőveszteség csökkentésével és nem utolsósorban a szolgáltató cégek hatékony működésével lehet a távhő versenyképesebb. A már legtöbb helyen meglévő kapcsolt energiatermelés hőárcsökkentő hatását is nagyobb mértékben élvezhetné a hőfogyasztó egyes területeken, ha a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó hosszú távú törvényalkotói szándék világossá válna, és az erőmű-tulajdonos és a távhőszolgáltató közötti szerződés is módosítható lenne. A nyári hőigény növelésére néhány éves távlatban szóba jöhet akár abszorpciós hűtés kiépítése is, elsősorban intézményi, fizetőképes kereslet kialakulása esetén pedig a lakossági szektorban is. Ez tovább erősítené a kapcsolt termelés előnyét az egyedi gázfűtéssel szemben.

A fentiekkel ellentétben a jelenleg is folyó és valóban nagyobbrészt távhő által ellátott lakásokat érintő lakótelepi felújítások, úgymint épülethomlokzati szigetelés, nyílászáró-csere, a belső fűtési rendszer átalakítása, valójában nem a távhő versenyképességét növelik, hanem a házak energiafogyasztását csökkentik, és a felújítások végeztével a csökkentett energiaigény mellett a távhő versenyhátránya megmarad a gázfűtéssel szemben, hiszen ezeket a beruházásokat akkor is el kellene végezni, ha a szóban forgó házak egyedi gázfűtésesek lennének. A beruházások célja természetesen helyes, de felmerül a kérdés, hogy a mostani átalakítással az épületek ugyan elérik a ma (épphogy) megfelelő hőszigetelési szintet (tipikusan 4–7 centiméter vastag szigetelést használnak), de ez vajon elég lesz-e 10-15 év múlva? Nem kell-e akkor újrakezdeni az egész országos szigetelési akciót?

Ez viszont nem jelentkezik az egyedi gázfűtésnél, tehát ha minden marad a régiben, az eltorzult gázáron túl ez is a távhőfogyasztót hozza hátrányosabb helyzetbe, miközben a távhőellátással kapcsolt villamosenergia-termelés csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást.

Ez viszont nem jelentkezik az egyedi gázfűtésnél, tehát ha minden marad a régiben, az eltorzult gázáron túl ez is a távhőfogyasztót hozza hátrányosabb helyzetbe, miközben a távhőellátással kapcsolt villamosenergia-termelés csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást.-->