Nabucco: még nincs áttörés

Június közepére megszületnek az orosz érdekektől független Nabucco gázvezetékről szóló kormányközi megállapodások. Ezek alapján már előzetes egyezmények köthetők a gáz majdani szállítóival, és jó esély van a beruházás indításához szükséges 200-300 millió euró uniós forrásból való megszerzésére is – jelentette be a tegnapi Nabucco-konferencia után a magyar miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc becslése szerint a mintegy 7,9 milliárd eurós projekthez az EU-tól összesen körülbelül kétmilliárd eurót kell majd szerezni, de nem feltétlenül hitel, hanem akár finanszírozás formájában is. A projekt ügyét a konferencián az International Nabucco Boardként emlegetett új testület hangolja majd össze.

A Nabucco témája lehet az EU május 7-i prágai Keleti partnerség programjának is, ha addigra elkészül a megvalósíthatósági tanulmánya – mondta Mirek Topolánek, a soros uniós elnök, Csehország miniszterelnöke. „A Nabucco az európai integráció tesztje lesz, de csak akkor lehet sikeres, ha azt az EU a prioritásai közé emeli” – jelentette ki.

Bár az összes résztvevő támogatta a Nabuccót – videós üzenetében még José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is –, korai áttörésről beszélni. A kormányközi megállapodások júniusi dátuma például egyben annak a kimondása is, hogy bő fél évet csúszik az ügy az eredetileg tervezett, 2008 végi határidőhöz képest. A voksát már letett EIB és az EBRD is csak akkor nyitja ki a pénztárcáját, ha lát egy általa is elfogadható üzleti tervet. Reinhard Mitschek uniós Nabucco-biztos szerint ezek alapján inkább csak ígéretes kezdésről beszélhetünk. A következő hónapokban dől el, lesz-e áttörés.

Mindazonáltal az egyik fő kérdés, a finanszírozás ügye jól halad: miközben a vevői és a beruházói oldal az uniós bankokkal egyeztet, az eladók az exportfinanszírozásról tárgyalnak. Gyurcsány Ferenc egy kérdésre válaszolva elismerte, hogy az uniós pénz megszerzése érdekében még erősíteni kell a térségi politikai akaratot. (Erre jó lehetőséget kínál még március vége előtt a visegrádi négyek találkozója.)

„A mostani, már második Nabucco-konferencia kapcsán mindenképpen fontos az eladói, a vevői, a gazdasági és politikai érintettek közmegegyezése. Ám a másfél évvel ezelőtti rendezvény óta inkább csak szervezeti, adminisztratív lépések történtek, s nem érdemiek” – mutatott rá érdeklődésünkre Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője. Az érintett vállalatok is óvatosak, hiszen figyelembe kell venniük a pénzügyi és a gazdasági krízis hatásait is. Egyáltalán nem biztos, hogy rövid és középtávon az ellátásbiztonság javítása az elsődleges, ezt ráadásul a politikusok kissé túl is dimenzionálták. Az import diverzifikálásán belül pedig a Nabucco egy lehetőség az ellátás javítására a cseppfolyósföldgáz- (LNG), az Északi Áramlat és a Déli Áramlat vezetékek mellett. Ráadásul a Nabucco nem is ígér valódi ellátásbiztonságot. Évi 30 milliárd köbméteres kapacitása csak a töredéke az Ukrajnán keresztüli, együtt 160-180 milliárd kapacitású vezetékeknek, ha tehát ismét leállna a tranzit, a gondon alig oldana valamit a Nabucco. De kereskedelmi akadályai is lennének a bevetésének. Amint ugyanis elkészül, megszületnek a kapacitásait lekötő hoszszú távú szerződések, amelyek nem rúghatók majd fel egyéb, soron kívüli szállítások miatt. Ráadásul a grúziai háború óta a közép-ázsiai szállítói oldal óvatosabb, mint előtte. Úgy gondolkodhatnak, hogy „csak óvatosan a medvével. Oroszország közel van, Amerika pedig messze”. Nyitott a Nabucco „leghosszabb” tranzitországának, Törökországnak a szerepe is, amely évente legalább 10 milliárd köbméter gázt akar magának visszatartani.

A potenciális szállítói oldal grúziai és kurdok lakta területein katonai és politikai oldalról is feszült a helyzet. Senki nem gondolhatja, hogy az onnan való gázbeszerzéstől remélhetjük a stabil szállításokat. Továbbra is nyitott a kérdés: ki vállal arra garanciát, hogy valóban betáplálják majd a gázt a Nabuccóba.

Mint Hegedűs Miklós rámutatott, nagy hiba az oroszellenességre alapozva minden, oroszokkal szembeni alternatívát „minden jóval felöltöztetni”. Az ukrajnai tranzitkockázatra ellátásbiztonsági szempontból egyébként az orosz–ukrán gázvita előbb-utóbb megszülető, végleges megoldása adhatja a választ.

Üzleti oldalról annál fontosabb a gázimportforrások bővítése. Az EU gázigénye 2030-ra megduplázódik, miközben az oroszországi készletek fogynak. Márpedig a hagyományos energiahordozók közül továbbra is a gáz a leginkább környezetkímélő, ez használható fel a legnagyobb hatékonysággal, és ebből a legnagyobbak a készletek. A nagyobb kereslet kielégítésében tehát megvan a maga helye a Nabuccónak is. Alacsony árakra viszont az LNG terjedésével már nem számíthatunk. Az árakat ugyanis a legdrágább gáz, az LNG határköltsége határozza majd meg, függetlenül attól, mennyiért hozták a felszínre. Magyarországnak egyébként 2020– 2030-ig nem nő érdemben a gázigénye, ha áramtermelésében a továbbiakban nem a gázra alapoz.

Az évi 14 milliárd köbméter körüli hazai gázigény mintegy 80 százalékát importból elégítjük ki, ennek meghatározó részét pedig orosz és közép-ázsiai forrásból. Magyarországra két irányból érkezhet gáz, Ukrajna és Ausztria felől. Az E.On Földgáz kereskedelmi tárolói európai viszonylatban is jelentősek, s hamarosan megtelik a biztonsági tároló is.

Európai összevetésben gazdaságunk gázfüggése a második legnagyobb, és a gyengébbek közé tartozik az egységnyi GDP előállításához szükséges energia szempontjából és a megújuló energiahordozók részaránya tekintetében is. Mindezek alapján azonban Magyarországnak az import diverzifikálása mellett számos eszköze van energiabiztonsága növelésére.

Az évi 14 milliárd köbméter körüli hazai gázigény mintegy 80 százalékát importból elégítjük ki, ennek meghatározó részét pedig orosz és közép-ázsiai forrásból. Magyarországra két irányból érkezhet gáz, Ukrajna és Ausztria felől. Az E.On Földgáz kereskedelmi tárolói európai viszonylatban is jelentősek, s hamarosan megtelik a biztonsági tároló is.

Európai összevetésben gazdaságunk gázfüggése a második legnagyobb, és a gyengébbek közé tartozik az egységnyi GDP előállításához szükséges energia szempontjából és a megújuló energiahordozók részaránya tekintetében is. Mindezek alapján azonban Magyarországnak az import diverzifikálása mellett számos eszköze van energiabiztonsága növelésére. Merre mennek az energiatársaságok? Azt, hogy minek van gazdasági realitása, a vállalatok üzleti alapon hozott, tényleges lépései mutatják. Az osztrák OMV például – amely egyébként a Nabucco konzorcium vezetője – orosz gázra alapozva és orosz részvétellel bővítette tárolóját és fejleszti baumgarteni gázelosztó központját.

Két európai LNG-fogadó kikötőn keresztül észak-afrikai és közel-keleti gáz vásárlására készül. A német E.On Ruhrgas is az LNG-ben bízik, s épp ezért állt a horvátországi Krk szigeti projekt élére, miközben tovább bővíti kereskedelmi gáztárolóit is.

Emlékezetes, hogy a kéthetes európai gázstop idején e tárolóknak, illetve a gázhálózatok kapcsolatainak köszönhetően vészelte át sok ország – köztük Magyarország is – a válságot. Az FGSZ Földgázszállító Zrt. nagy erőkkel dolgozik a térség gázhálózatainak összekapcsolásán, horvátországi beruházása révén például anyavállalata, a Mol Nyrt. is importálhat majd gázt a Krk szigetről.-->