Egyre gyengébb az építőipar

Rosszul indult az év az építőiparban, és egyelőre nem látszik, hogyan folytatódik. Ellentmondásos a szerződésállomány alakulása, a termelésről pedig még csak a kevésbé jelentős, téli hónapokról van információ. Ezek két számjegyű mínuszt mutatnak: februárban 10,1, az első két hónap átlagában 11,7 százalékos visszaesést mért a KSH éves összehasonlításban. A szezonálisan kiigazított változás ugyan 6 százalékos emelkedést jelez, ám ez a januári 11 százalékos zuhanás után csekély vigasz a szektornak. Főként annak fényében nagyon gyenge ez a teljesítmény, hogy már évek óta tart a zsugorodás, a 2005-ös volumennek már a 70 százalékát sem éri el. Sőt, már a 2002-es kibocsátást is csak alulról súrolja az ágazat, és a tendencia további csökkenést vetít előre.

Mindez azonban csak azért lepheti meg az építésekkel foglalkozó szakértőket, mert már évek óta úgy tűnik, nem tud lejjebb csúszni az ágazat, de aztán ezt rendre megcáfolják a tények. Ha azonban a lakáspiacra tekintünk, érthetővé válik a visszaesés, az előző évtized elején látható robbanásszerű bővülés rég kifulladt, évekig legfeljebb stagnálás jellemezte a keresletet. A mostani hitelpiaci helyzetben pedig elkerülhetetlen a további zsugorodás, ezt jelzi, hogy az épületek terén még a szektor átlagánál is nagyobb, 14,2 százalékos volt a csökkenés. Az út- és vasútépítéseket tartalmazó egyéb építmények főcsoportban ugyanakkor visszafogott, 2,3 százalékos mérséklődést mutatott ki a statisztikai hivatal.

A termeléssel ellentétben a szerződések ugrásszerű emelkedést mutatnak. A tavaly ilyenkorinál 38 százalékkal magasabb szerződésállományon belül az egyéb építményekre szóló rendelések bő 60 százalékkal növekedtek, de az épületekre kötöttek is szépen emelkedtek. A KSH ezt oktatási, sport- és idegenforgalmi célú épületekre, vidéki villamospálya-építésre és -felújításra, közműépítésekre, valamint autóút- és útépítésre kötött nagy értékű szerződésekkel magyarázta. Láthatóan az állami beruházások dominálnak tehát, de kérdéses, hogy ezek önmagukban tudják-e tartani a lelket a szektorban, az utóbbi években ugyanis nem sikerült a kormánynak ezt elérni. Emellett a teljes szerződésállomány kedvező alakulása sem garancia a felívelésre, ugyanis az a termeléssel ellentétben már egy éve bővülést jelez.

A cégvezetők egyelőre nem túlságosan bizakodóak. A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint számos kormányzati intézkedésre és a hitelezés megkönnyítésére van szükség ahhoz, hogy ténylegesen elindulhasson a fejlődés.

Lát ugyan némi élénkülést az építőiparban Sztankov Attila, a Hérosz Zrt. stratégiai vezérigazgató-helyettese, szerinte azonban ez összefügg a szezonalitással, tavasszal általában megpezsdülnek az építkezések. A Hérosz például most kezdte el a Műjégpálya 3,6 milliárdos rekonstrukciójának munkálatait. A nagy értékű európai uniós projektekre azonban sok esetben hiába várnak az építőcégek, több is eredménytelen lett. A pályázatok kiírói ugyanis nem számoltak több olyan körülménnyel, amelyek miatt a vártnál drágábban lennének csak képesek elvállalni a munkát a kivitelezők. Ilyen például a tavalyi áfaemelés, az infláció növekedése, de a kormányzat fehérítő intézkedései is a drágulás irányába hatottak. A szakember az ágazat egyik legnagyobb gondjának a hitelezési csatornák beszűkülését tartja. Ez különösen az uniós pénzekkel megvalósuló projekteket érinti rosszul, hiszen a fizetés hosszú átfutási ideje miatt a kivitelezőnek akár fél évig is finanszírozni kellene a munkát, ezt nemigen képesek vállalni a rosszul feltőkésített hazai cégek. Úgy látja, ezt a problémát a lehető leghamarabb orvosolni kellene.

Tolnay Tibor, a Magyar Építő Zrt. elnök-vezérigazgatója egyelőre nem tapasztalja a javulás jeleit az ágazatban. Úgy látja, torzítanak a statisztikák, hiszen az utóbbi időben főként út- és villamospálya-építési feladatok adtak munkát az építőknek. A cégvezető szerint számos vonzó projekt fekszik a tervezőasztalokon – ilyen például a póluskórházak fejlesztési programja –, amelyekre lehetne ugyan pályázni, ám sok meg is hiúsul. Nem hirdettek például eredményt a kaposvári és a kecskeméti kórház esetében, mert nem érkezett megfelelő árajánlat. Tolnay Tibor szerint az egész szakma várja, hogy felgyorsuljon a pályázatok döntési mechanizmusa, mert sok esetben a lassúság, a túlzott bürokrácia, az engedélyeztetési folyamat elhúzódása akadályozza a beruházások elindulását. Ezek a gyorsító intézkedések pénzbe nem kerülnek, viszont hihetetlenül jó hatással lehetnek az ágazatra. A zrt. egyébként a válság idején is megőrizte szakembergárdáját, s igyekszik minden lehetséges munkát elvállalni. Nemrég elnyerték például az újlipótvárosi közösségi ház építésére kiírt, 2,3-2,4 milliárd forintos pályázatot.

Csak 2012–13-ra vár fellendülést az építőiparban Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte már az is kedvező eredmény, hogy cégét kisebb mértékben rázta meg a válság, mint az ágazat sok más szereplőjét. Figyelemre méltónak tartja, hogy csak négy százalékkal maradtak el az előző évi teljesítményüktől, különös tekintettel arra, hogy abban a szegmensben, amelyben a kft. a legerősebb – a burkolatokhoz kapcsolódó szakterületen – 16,5 százalékos visszaesést regisztrált tavaly a KSH. A budaörsi székhelyű Mapei azon kevés cég közé tartozik, amely elbocsátások helyett növelte munkatársai létszámát 2009-ben is. Ezzel és a képzési szint további fejlesztésével a minőségi szolgáltatások irányába kívánnak lépni – ezt a módszert tartja egyébként a cégvezető a leghatékonyabbnak a válság átvészelésére. Markovich Béla szerint a bizalom visszatérése adhat ismét lendületet az ágazatnak, ma ugyanis a bizalmatlanság az egyik legnagyobb gátja az építőipar növekedésének.