Maguk alatt vágják a fát
Éves szinten meghaladja a 2200 milliárd dollárt a világ 3000 legnagyobb cége által okozott környezeti kár értéke – állapítja meg egy ENSZ-megrendelésre készített tanulmány. „A jelentéssel a gazdasági szereplők figyelmét szerettük volna felhívni arra, milyen értéket képvisel a fajok változatossága, illetve az ökológiai rendszerek által hajtott haszon a nagyvállalati szférának” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Achim Steiner, az ENSZ környezetvédelmi programokért felelős UNEP szervezetének elnöke. A jelentés készítője, a Trucost kutatóintézetének csapata számszerűsítette a termelő cégek által igénybe vett természeti erőforrások értékét – az édesvíztől a virágbeporzáson át a hőmérséklet szabályozásáig –, és ezek függvényében „dollárosította” az általuk okozott károk nagyságát. Megállapításuk szerint a világ nagyvállalatai a szó szoros és átvitt értelmében is maguk alatt vágják a fát, amikor saját ökogazdasági környezetüket rombolják.
„A világ 3000 nagyvállalatának kiemelésével semmiképp sem a kipellengérezés volt a célunk” – hangsúlyozta Achim Steiner. Ezek azért kerültek célkeresztbe, mert már elég nagyok ahhoz, hogy döntéshozatali folyamataikban hosszú távú szempontokat is figyelembe vegyenek. Hogy ezt mégsem teszik, annak jórészt az az oka, hogy eddig nem tudatosították az általuk okozott károk jelentőségét. A probléma kommunikációs jellegű: az ökológusok más nyelvet beszélnek, mint a gazdasági döntéshozók. A Trucost-tanulmány éppen ezt kívánja áthidalni, amikor a környezeti károkat mint „harmadik félre terhelt költségeket” számszerűsíti, azt is a hoszszú távon jelentkező, elmaradt haszon függvényében. A jelentés zárórészében a nemzeti hatóságoknak tesznek ajánlást a szerzők, hogyan lehetne olyan környezeti-gazdasági szabályozó rendszert kialakítani, amely a károkat ráfordításként csatolja vissza a természeti erőforrásokkal gazdálkodókra.
Áremelés követte a pusztítást
Egy kínai kormánytanulmány kimutatta: az 1997-es rendkívüli pusztulást okozó Jangce-árvíz közvetlen kiváltó oka a folyó vízgyűjtő medencéjében lévő természetes erdők 85 százalékának kiirtása volt, ami a hatvanas évektől fokozódó tempóban zajlott egészen a nyolcvanas évek közepéig.
Az erdőgazdálkodási szempontokat figyelmen kívül hagyó kitermelés következtében nem volt, ami visszatartsa-betározza a hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadékot, az esővíz közvetlenül a folyót duzzasztotta. A jelentés nyomán a kormány teljes fakivágási tilalmat rendelt el 17 érintett tartományban egészen 2010-ig. Az adminisztratív döntés következményeként Kína épületfa-termelése az 1997-es 32 millió köbméterről 12 millió alá zuhant 2003-ban, az épületfa piaci ára pedig mintegy 30 százalékkal drágult.
A Trucost-munkacsoport számításai szerint az áremelkedés még így is alatta marad az ökoszisztémában okozott kár értékének. Az utóbbit a jelentés készítői éves szinten 12,2 milliárd dollárra becsülik, amelyet ha beépítenének az épületfa árába, az mintegy 300 százalékos áremelkedést jelentene. VG
