A fejlett világ egészségügyi rendszereinek legnagyobb terhe a krónikus betegségek kezeléséből ered, amely a teljes ellátás költségeinek legalább háromnegyedét teszi ki. A várható élettartam növekedésével, a jól kezelhető krónikus betegségek gyarapodásával és a felhasználható technológia fejlődésével egyre több krónikus beteg kaphat magas szintű egészségügyi szolgáltatást.
A GfK. HealthCare elmúlt három évben elvégzett vizsgálataiból az is kiderült, hogy a 15-18 éveseknek 26 százaléka szenved valamilyen krónikus betegségben, a 60 év felettiek körében ez az arány. Kiderült az is, hogy a 15-29 évesek körében az allergiás megbetegedés a leggyakoribb, ezt követi a szorongás, a depresszió, de e korcsoport 6 százalékánál már megjelenik a magasvérnyomás-betegség. A 30-39 évesek legtöbben a migrént, a gyakori fejfájást, valamint az allergiát említették. A 40-49 évesek korcsoportjában a magas vérnyomás 16 százalékkal vezeti a betegségek listáját, ezt követi az ízületi gyulladás, illetve a migrén. A kor előrehaladtával egyre nagyobb a magas vérnyomás aránya, a 60 év felettiek 59 százalékának van ilyen betegsége, az ízületi gyulladás pedig a negyedüket érinti.
A vizsgálatokból kiderült az is, hogy legalább egymillió beteg nincs tisztában állapotával, nem tud arról, hogy valamilyen betegsége van. Az, hogy egy betegség felfedezési, majd kezelési aránya mekkora a lakosságon belül, összefügg az adott betegség ellátórendszerének állapotával is. A magasvérnyomás- és a cukorbetegségnél más a helyzet, a betegek 90 százaléka tudja, hogy beteg, de a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) esetében csupán 50 százalékot tesz ki ez az arány. A magas vérnyomás és a diabétesz esetében jól szervezett, kiterjedt ellátóhálózat biztosítja a betegek kezelést és gondozását, míg a COPD kezelésének rendszere egyelőre fejlesztésre vár. A ma elismerten legmostohább helyzetben lévő pszichiátriai ellátóhálózathoz tartozó két kórkép, a szorongás és a depresszió esetében pedig csupán a betegek 30 százaléka tud arról, vagy fogadja el, hogy beteg.
Egyébként a krónikus betegek legnagyobb része elméletben tudja, hogy állapota elsősorban az életmódjától függ, azonban a mindennapi gyakorlatban mégis keveset tesznek saját egészségükért. Saját bevallásuk szerint csak minden második megy el rendszeresen orvoshoz, kétharmaduk szedi kisebb-nagyobb rendszerességgel a gyógyszerét, harmaduk változtat a táplálkozásán és mindössze egytizedük igyekszik csökkenteni a stresszes életet.
Az elemzésekből az is kiderült, hogy az egészségügyért felelős intézményrendszer többet igyekszik tenni az emberek egészségéért, mint legtöbbjük a saját maga egészségi állapotának megőrzéséért. Ám ezt a terhet az egészségügy önmagában nem képes hosszabb távon viselni.
