Ki veszít az olajembargóval?

Miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem sikerült elfogadni a Basar al-Asszad rezsimjét elítélő határozatot, egyre inkább erősödnek azon vélemények, hogy olajembargót kellene bevezetni Szíriával szemben. Kérdés azonban, ez hogyan hatna az olaj világpiaci árára, és segítene-e Asszad uralmának megdöntésében.

A szíriai olajkitermelést már most bizonytalanságok övezik, mivel a tiltakozások az ország középső részéről átterjedtek a jelentősebb olajlelőhelyekkel rendelkező keleti régióba. Szíria nem tartozik a legjelentősebb kitermelők közé, és a piac részben már be is árazta az ismét fellángoló zavargásokat. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint Szíria az idén átlag napi 370 ezer hordót termel ki, szemben például a líbiai napi 1,6 millióval. De a jelenlegi szűk kínálati oldalon minden hordó számít, így ez a kiesés sem elhanyagolható.

Szíria helyzetét tovább nehezíti, hogy rosszabb minőségű, magas kéntartalmú nyersolajának feldolgozásához modern finomítókra van szükség, így nehezen találna új piacot. Mivel a turizmus összeomlott, az olaj maradt a szíriai rezsim egyetlen jelentős bevételi forrása.

Az embargó bevezetését egyre több szíriai ellenzéki is sürgeti az EU-tól. Hangzatos nyilatkozatokon kívül azonban eddig nem sok minden történt. Uniós politikusok és szakértők azzal hárítanak, hogy az olajembargó leginkább a hétköznapi emberek megélhetését veszélyeztetné. Elemzők hozzáteszik: Szíria gazdasága közel sem függ olyan mértékben az olajtól, mint korábban Szaddám Huszein rezsimje. Így nem biztos, hogy a bojkott segítene a hatalom erodálásában, és ha egyszer életbe léptették a szankciókat, már nem könnyű kihátrálni.

Bár a figyelem középpontjában jelenleg Szíria áll, szakértők a nagyobb kitermelők, Irán, Irak és Dél-Szudán esetében is látnak kockázatokat. A héten kezdődött ramadán hónapja, a térségben nő a feszültség, és egyik pillanatról a másikra minden a feje tetejére állhat. VG