Csak azt halljuk, hogy kiszárad a Duna, pedig hatalmas árvíz készül a folyókon: ez biztos, előre figyelmezetett a szakértő – az a kérdés, melyik vízgyűjtőn csap le
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz elmúlt napok fősodratú hírfolyamához képest merőben más hangulatú posztot tett ki Budapest főtájépítésze a közösségi olfdalán. Bardóczi Sándor ebben főleg a Duna vízállásáról írt.
Azzal kezdte az írását, hogy a napokban nagyon sok kép jelent a dunai mellékágak rendkívül alacsony, történelmi vízállásáról.
- A bajai Sugovica torkolat éppen úgy az érdeklődés középpontjába került,
- mint a tétényi Háros-sziget mellékága.
- A Duna budapesti vízállása a Vigadó téri vízmércén megközelítette, de el nem érte az eddigi legkisebb víznek számító 33 cm-t.
Fontos érteni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ilyen sekély a Duna, hanem csak a vízmérce skála relatív nulla pontjához tartozó vízállást jelöli. "Nem baj, hogy téma ez, az viszont már baj, hogy több véleményvezér, hangadó abban látja a megoldást, hogy akkor gyorsan ki kell a medret kotorni" – jegyezte meg.
Miért nem szabad a Dunát kotorni?
Túl azon, hogy nagyon sok mellékág természetvédelmi terület és a kotrás nagyon sok védett élőlény, például kérészek, kagylók, rákok elpusztításával jár, a Duna sok évtizedes rendszeres kotrása járult hozzá
- a meder, és ezen keresztül
- a talajvízszint mélyüléséhez,
- a kavicsos mederanyag elvékonyodásához.
Mivel az osztrák és szlovák vízlépcsők miatt a mederben megszűnt a kavics lassú vándorlása, ezért kavicsból utánpótlás sincs. A kavics vastagsága pedig egy biológiai filter: ez szűri meg mind a mai napig a Duna-menti kavicsteraszokba beépített csápos kutak, az ivóvízrendszerünk alapjait képező víznyerő helyek környezetében a szennyeződéseket.
Ez a filter, a kavics és a közte élő mikrobák olyan hatékonyak, hogy a Duna szennyeződései ellenére ivóvíz minőséget produkál a szűrés, amit csak vastalanítani és mangántalanítani kell a csővezetékek védelme (vízkőtelenítés) érdekében. A biztonsági többletet enyhe és eseti klórozás jelent, de ez is legfőképpen a csőhálózat szivárgásai indokolják.
Szóval nagyon nem jó ötlet a kotrás gondolata sem természetvédelmi, sem vízminőségvédelmi értelemben.
A mellékágak torkolata gyakran iszapolódik fel, főleg ha lefűződtek a folyóról a lerakott hordalék miatt vagy mesterségesen elzárták őket felül. Hárost is mesterségesen elzárták majd 100 éve, felülről.
Csak azt halljuk, hogy kiszárad a Duna, pedig hatalmas árvíz készül a folyókon
A Duna magyar, mintegy 300 kilométeres szakaszán van egy második, elfeledett Dunánk: a 400 kilométer összhosszúságú dunai mellékág-rendszer, ami ezek miatt a zárások miatt, és a partjai, hullámtereinek a beépítése miatt kezd eltűnni. Pedig ez a rendszer az élő Duna biológiai sokféleségének alapja, a legértékesebb ívóhelyek, vízimadár táplálkozó-helyek itt alakulnak ki.
Ha mindenképpen be szeretnénk avatkozni, ezeket a zárásokat kellene megszüntetni, oldani, szabályozottan (fenékküszöbbel, zsilippel?) a víz számára időszakosan átjárhatóvá tenni ahhoz, hogy nagyobb vízállások esetén át tudjon áramolni rajtuk a Duna vize. Ez segítene az árvízcsúcsok laposításában, a függőmedrek természetes mélyítésében, a kékfolyosók kialakulásában – vetette fel Bardóczi Sándor.
A Szigetközre, Gemencre, Béda-Karapancsa térségére, tehát a folyó élővilágát leginkább őrző belső deltákra ráférne ilyen rehabilitáció, ennek a referenciapontja Hainburgban, Bécs alatt van, ahol egy a Szigetközhöz hasonló fonatos mellékágrendszert rehabilitáltak a zárások megnyitásával az osztrákok a 90-es években (Donau Auen Nemzeti Park). A Szigetközre-Csallóközre is készült ilyen terv 2007-ben, sajnos semmi sem lett belőle.
A főtájépítész a bejegyzése végén viszont már arra is felhívta a figyelmet, hogy a valamivel nagyobb víz napokon belül jön, ez a Vigadó téri vízmércén 100 centi körüli értéket jelent majd a Dunán. "Ősszel pedig jöhet az árvíz megint? Ki tudja.
A Földközi tengerből annyi víz került a légkörbe a nagy meleg miatt, hogy az ősszel biztos lecsapódik az Alpokban. Csak az akkori légköri viszonyok a megmondhatói, hogy ez végül melyik vízgyűjtőn okoz árvizet. Ha Dunán, akkor az osztrák, szlovák, magyar szakaszon kapaszkodhatunk. Megint.
A klímaváltozás bizony ilyen. A szélsőségek gyakorisága nő. A történelmi kisvízből pillanatok alatt lehet majd történelmi nagyvíz – hívta fel a figyemet Bardóczi Sándor.
