Ám a napokban nyomós érvekkel állt elő az ipari nagyfogyasztókat tömörítő Ipenerg nevű szervezet. Azt mondja, a tagjai által vásárolt áram költségeinek csökkenését nem hagyományos értelemben vett piaci változás okozta, hanem a szabályozás módosult. (Július 1-jétől kikerült az áram árából a hővel kapcsolt áramtermelők támogatását szolgáló, kilowattóránként 1,70-1,90 forintos összetevő.) Vagyis vis maiorról van szó, amelynek a rendezéséről a szabályozás vélhetőleg csak elfelejtkezett. Ez ügyben az Ipenerg június 24-én és augusztus 24-én is az illetékes minisztériumhoz fordult, mind ez idáig hiába.
Ráadásul a nagyfogyasztóknak július 1-jétől nemhogy nem lett olcsóbb az áram, de még drágult is, mert megjelent egy új, a kilowattóránként 1,20 forintos szerkezetátalakítási díj is. Ha a fogyasztóknak párhuzamosan kell fizetniük a fenti kifogásolt árelemet és az új öszszetevőt is, akkor – mutatott rá az Ipenerg – az idén a nagyfogyasztóknak együtt 10-12 milliárd forintos többletkiadása keletkezik.
Ez az áramkereskedőknél jelenik meg, extraprofitként.
Közben, feltehetően az Ipenerg nyilvánosság előtti fellépése hatására, egyes kereskedők az Ipenerg tájékoztatása szerint felkínálták vevőiknek, hogy engednek az árból, de a szerződéseket nem hajlandók újból megversenyeztetni. Az Ipenerg lebeszélné a tagjait az ajánlat elfogadásáról, és arra biztatja őket, forduljanak hozzá a közös fellépésben rejlő előnyök miatt.
Az érem másik oldalát a megszólított kereskedőket képviselő Magyar Villamosenergia-kereskedők Egyesülete domborítja, amely a sajtó mellett a szakminisztériumot és a Magyar Energia Hivatalt is tájékoztatta álláspontjáról. Kijelenti, hogy a kereskedők utólag nem kötelezhetők a szabályozás változása miatt keletkező, esetleges költségmegtakarításaik „megosztására”, hiszen a villamosenergia-adásvételi szerződés magánjogi megállapodás.
A tagok nevében megfogalmazott közleményben Turai József, az egyesület elnöke hangsúlyozza, hogy az érintett, teljes ellátás alapú szerződések a fix áras szerződésekben foglalt árakat a kötés pillanatában rendelkezésre álló nagykereskedelmi piaci információk és a kötelező átvételi rendszer (KÁT) hatályos szabályai alapján határozták meg. A KÁT-rendszer két komponense – a rendszeren belül átvett áram mennyisége és költsége – évek óta folyamatos és fokozott árazási kockázat a kereskedőknek, amelyet ők maguk viselnek, nem a vevőik.
Emellett a vevőiknek nem egy, hanem két választásuk volt.
Vásárolhattak volna olyan áramot is, amely nem tartalmazza a júliustól megszűnt KÁT-elemet, csakhogy akkor az előbb említett kockázatokat nekik kellett volna vállalniuk. Nem vállalták. Mellesleg az árban a júliustól megjelent termelésszerkezet-átalakítási díj a rendszerirányító Mavirt illeti meg. E pénz tehát „átfolyik” a kereskedőn, amelynek ettől nem lesz többletbevétele, és nem halmozódik extraprofitja sem.
